Tegnap nagyon haragudtam magamra, mert hülye voltam és végül csak elmentünk nagycsaládozni Andrissal. Minden porcikámban éreztem, hogy nem szabad, pici még a sok emberhez, a családi hangzavarhoz, meg eleve ahhoz, hogy ő legyen a középpontban és mindenki vele foglalkozzon. Bíztam abban, hogy nem fogják cuki kis plüssállatként kezelni Andrist. Bármi történik, félóra alatt hazaérünk, azt hiszem, ezzel nyugtattam a lelkiismeretemet. Ez a bármi úgy nézett ki, hogy hülyeanyaként másnak a kezébe engedtem a gyereket, Andris meg tizenöt-húsz percig bírta az ölelgetést, a lábrázogatást, has- és hajsimogatást, közelről nézegetést, aztán kiborult. A szerető nyomorgatás is nyomorgatás, és az is biztos, hogy én tudom a legjobban, miért nyöszörög és fészkelődik Andris - az anyja vagyok. Még soha nem hallottam ilyen szívbemarkolóan sírni a fiamat, fel-felsikoltott sírás közben, és miután kimenekítettem és elvonultam vele egy olyan szobába, ahová 'csak' a házat szigetelő munkások kopácsolása és anyázása hallatszott fel, zaklatottan szívta a mellemet. (Senki nem mondta, hogy nincs a házban egy csendes zug.) Nagyon nehezen bírtam megnyugtatni, sokáig tartott, mire lecsillapodott és elaludt rajtam, nekem meg vérzett a szívem. Az elmúlt egy hétben nem sírt annyit, mint vasárnap. Teljesen megsemmisültem. Bekötöttem a hordozókendőbe és hazajöttünk. Itthon egyedül a karomban maradt meg és állandóan a mellemet akarta. Andris annyira kimerült, hogy öt órát aludt velem, ötöt az ágyában, ma reggel meg még hozzátett hármat szoptatás után. Ébredésnél a szokásos huncut mosolyával köszöntött és újra a békés, kiegyensúlyozott, vigyorgó cápa, engem mégis nagyon bánt a tegnap, nem tudom, mikor bocsátok meg magamnak.
2010. december 6., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Nyugodtan már most is megbocsájthatsz, ez legyen életed legnagyobb hibája, ő már nem is emlékszik, gyorsan felejtsd el te is...
A gyerekek sose szeretik a nagy tömeget, még 5 évesen sem, de ezt te most megtanultad...
Szia
Nyugi...túl lesz rajta...de kipróbálni ki kellett...Tomim néha még 1-1 embertől is kikészül,ez van,ugyanakkor szoktatni is kell szerintem,különben nem fogad majd el mást csak engem és nem mehetünk soha sehova...
Ne legyél ennyire szigorú magaddal, mindenki követ el kisebb-nagyobb hibákat, ez nem volt nagy, és már túl is vagytok rajta!
Évi: Már túl is van rajta, de én magamban még mindig hallom a sírását és látom a kis kétségbeesett pocokfejét :) Eddig úgy volt, hogy egyszerre max. 3-4 ember jöhet hozzánk pont az új inger mennyisége miatt, ezután is így lesz, a családi bulik meg egyelőre kimaradnak.
Elf: Pontosan tudtam, mennyi ingert bír a fiam, az bánt, hogy ennek ellenére nem mondtam nem-et, meg az is, hogy Andris ilyen plüssállatka helyzetbe került.
motymoty: Azt még tanulnom kell, hogy ne legyek szigorú magammal szemben :)
Jajj Csibe. Pontosan tudom mit érzel... De az a baj, hogy még párszor bele fogsz esni ebbe a hibába. Anyának is tanulni kell (lehet, hogy valakinél egyből megy...de nekem is bele kellntanulnom, azaz még mindig tanulom)
Pontosabban nem ebbe a hibába, hanem más jellegűekbe, amik után ugyanígy fogod majd a fejed. Megbocsátani magamnak még egyszer sem sikerült...Majd az idő homályosítja, de sokszor ha egy-két dologra visszagondolok legszívesebben sírnék a saját hülyeségemen....
Az anyák egyik legnagyobb tévedése, hogy azt hiszik, majd Ők nevelik a gyereket. hát nem éppen fordítva történik? :)
Most aztán jól megjegyezted, hogy még nem partiképes Sir Andrew, ráér még társadalmi életet élni később...
És tényleg ne vedd tragédiának, bármennyire is igyekszik az ember, TÖKÉLETES úgysem lehet. :)
Judit: Hiszek a kölcsönös nevelésben és a célom is 'csak' annyi, hogy elég jó anya legyek :) A társasági élettel meg az a baj, hogy mindegyik családtag felnevelt már egy-több gyereket, ennek ellenére nem igazán látom, hogy megértőek lennének egy ilyen problémával szemben.
Csigamami: Jó, hát ennél nagyobb problémám soha ne legyen :) Szerintem folyamatos tanulás az anyaság, halálig tart.
Nagyon, de nagyon ismeròs a helyzet, èn is àtèltem ugyanezt,(2 db. gyerekkel) de minden àldott vasàrnap!!!
Kèpzelj el egy òreg, ordìtva beszèlò olasz anyòst, macskaszòrt,a sògorom ugyanìgy, a neje kevesebbet beszèl, de ha igen, azt is hangosan.Ha nem mentem volna fel minden vasàrnap, hogy hadd làssàk az onokàjukat, èn lettem volna szìvtelen gonosz meny.
Hadd ne mondja, hogy alig vàrtam màr az estèt, mert mi ebèdre ès vacsira is ott maradtunk, hiàba kèrtem az uram, hogy hadd legyen màr csak az ebèd...A dèlutàni alvàs meg hol kimaradt, hol nem, anyòs ugyanis csak csòròmpòlve tud mosogatni, ès ott sem volt csendes zug, ahol volt csendes szoba, ott meg hideg, mint a farkasveremben, mert fàval fùtenek.(azokat a szobàkat nem hasznàljàk tèlen)
Meg mikor a pàr hònapos gyerek szàjàba akartak szòlòszemet belenyomkodni, hadd kòstolja meg, milyen finom...grrrrr....
Bocs a kirohanàsomèrt, de nagyon feltolultak bennem ezek az emlèkek, mikor tèged olvastalak, csibi!
Majd ha nagyobb lesz, vidd csak akkor Andrist ilyen helyekre, ha meg nem tetszik nekik, jòjjenek el òk hozzàd.Megfigyeltem, hogy az ember ha nem a sajàt otthonàban van, csendesebb a pici babàkkal..
:))
Csibi, az a lényeg, hogy legközelebb nem fogod hagyni magad. Te ismered a fiadat, és tudod mit bír. Később lehet hogy változik, lehet hogy nem... Júliám például pont az ellenkezője, szinte csak akkor van jól el, ha nyüzsgés van körülötte. Ez inkább társasági eseményekre vonatkozik, nem a bkv-ra... :D De tényleg, most két egymás utáni nap is mentünk, sok ember és gyerek közés, és a hangját alig hallottam, akkor is inkább örömkurjongatást :D Igaz tegnap meg ma pihi van, de pon t azért mert tudom, hogy most elég volt, aztán majd lehet tovább bulizni. Biztos azért ilyen, mert sok a tesó :DDD
ezek eléggé kivédheetlenek sajna... és sajna, hogy a "felnőttek+" így viselkednek, amikor látják, hogy a gyerek nem bírja :(
ismerős. én is belefutottam, pedig rajtunk kívül csak ketten voltak jelen. a következő társasági eseménnyel vártunk 4 hós koráig. akkor már nem volt semmi gond.
Megjegyzés küldése