Zenében válogatós

Ami a hangomat illeti, továbbra sem vagyok Aretha Franklin (súlyra sem, hála a Szoptatás Istennőjének), viszont a gyerek tényleg szereti, ha mélyen a szemébe nézve énekelek neki, úgyhogy a nagy kedvence, a Fly me to the moon helyett megpróbálkoztam az egyik klasszikus gyöngyszemmel, a Tente babával. Magyar gyerekdal és ritmusos (még az én előadásomban is), lelki vállaimon szinte éreztem Ranschburg mester és Vekerdy mester elismerő paskolását. A gyerek kétszer pisszenés nélkül, nagyokat pislogva végighallgatta a tentebabázásomat (mert ő egy nyitott baba, egyedül az arc- és nyakkrémezés ellen tiltakozott rögtön, minden másban várakozó álláspontra helyezkedik, hátha valami klassz sül ki a dologól), aztán a harmadik tenténél sírva fakadt. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg Sir Andrew, nem kell aludnia, gondos anyjaként csak bővíteni akartam a repertoárt. Egyébként a repertoár jelenleg a Fly me to the moon-ból és a ... Fly me to the moon-ból áll, és ha nem jut eszembe a pontos szöveg, akkor azt énekelem neki flymetothemoonosan, hogy pápápápápámmm, mert ennek mindig nagyon örül, biztos valami vicceset jelent babanyelven. A Tente baba után megvigasztaltam a FMTTM-nal, vigyorgott, később pedig rajtakaptam az apját, hogy a Star Wars zenéjét fütyörészi neki, ott is vigyorgott. Úgy tűnik, egyelőre nem kanyarodunk el a magyar mondóka- és dalvilághoz, swinggel és filmzenével szórakoztatjuk az ivadékot, akinek Andrea Bocelli muzsikája is szimpatikus - már lassúztunk rá együtt.