Andris utál öltözni és azt is utálja, ha fürdés után bekenem a habtestét mindenféle krémekkel. A Természet Féktelen Gyermeke menekülés közben már-már Salchowokat és Rittbergereket ugrana a pelenkázóasztalon - ha hagynám. Mivel nem hagyom, sír, de nagyon, még a könnyei is kicsordulnak. Ilyenkor általában valamilyen szülői műsorszámmal lehet elterelni a figyelmét az őt ért méltánytalanságról (mostanában a kutyaugatás apamódra és a fejkörzés anyamódra a kedvence), legutóbb azonban B. úgy döntött, mesét rögtönöz a cápakölyöknek:
B. (kedves hangon, mosolygósan): Egyszer volt, hol nem volt...
Andris (teljes átéléssel sír): Áhháháhhá...!
B. (kedves hangon, mosolygósan továbbra is): ... volt egyszer egy kisfiú...
Andris (abbahagyja a sírást, figyelmesen néz az apjára): Bö...
B. (még mindig kedves hangon, mosolygósan): ... aki nagyon szeretett öltözni...
Andris (bömbölni kezd): Áhháháhhá...!
B. (vigyorogva): Úgy látom, ez a mese nem rólad szól, Andris.
8 megjegyzés:
:D A családod összes blogban fellelhető tagja jófej!
:):):):):):):)
:-)
Sziltó: Elszórakoztatjuk egymást, az tény :)
:D Meg minket is!
ez tetszik:):):):)
legközelebb próbáljátok meg ugyan ezt énekelve! :D
Jó, de az 'öltözni' szót kihagyjuk :)
Megjegyzés küldése