Dokicsömör

Kicsit elegem van az orvosokból, igazán jó hír, hogy február első és utolsó hetét leszámítva egyet sem látok. Oké, a fogdokit igen, de ő B. rokona, kedves és úgysem bántja a fogaimat, mert rendben az összes. Még. Ugyanis ha ilyen gyakran szólok be a boltokban előforduló tahóknak, mint mostanában, valaki előbb-utóbb kiveri őket.

A dokicsömöröm azzal kezdődött, hogy a némiképp lelassult belgyógyász nő beutalt pajzsmirigy vizsgálatra, mondván és mutatván, hogy a vérvételes papíromon alacsony az érték. Mindezt olyan hangsúllyal, hogy tuti valami súlyos bajom van, azonnal kérjek időpontot és kamuzzam magam sokkal, de sokkal terhesebbnek, nehogy várólistára tegyenek. A nő nem elégedett meg ennyivel, gyanakodva méregette a farmernadrágom szárát, vajh visszeres-é a lábam, aztán amikor közöltem vele, hogy nem, úgy nézett rám, mint a rosszul felelő diákra. És búcsúzóul szemrehányó hangon közölte velem, hogy alacsony a vérnyomásom és sok az anyajegy a hátamon. Basszus, nem tudtam, hogy csóri anyajegyeknek tőle kell tartózkodási engedélyt kérniük, mert fixálva vagyon az egy hátra jutó anyajegyek száma. Már tavaly sem szimpatizáltam a nővel, aki most is elsütötte azt az okosságot, hogy mindenféleképpen igyak meg napi 2-3 liter vizet. És utána ki foltozza meg a szétdurrant húgyhólyagomat? Egyből felpörgött a vérnyomásom. Nyáron semmi bajom a fent nevezett folyadékmennyiséggel, télen azonban örülök, ha az 1-1.5 liter összejön.

Na, később kiderült, hogy a belgyógyász nő által megadott telefonszám két éve nem működik. Felvették a telefont, de a vonal végén nem a pajzsmirigy ambulancia szólalt meg. Kaptam egy másik telefonszámot, hogy az a pajzsmirigy ambulancia. Felhívtam. Elmondtam az infókat. Kaptam egy másik telefonszámot (az élet kísértetiesen ismétli önmagát), mert ők ugyan pajzsmirigy ambulancia, de náluk nem foglalkoznak kismamákkal. Klassz. Kaptam egy másik telefonszámot (az élet... ehhh... tudjátok), ahol állítólag soron kívül behívnak, mert kismama vagyok. Ja, persze. A doki szinte körberöhögött, hogy soron kívül, mert itt hat-hét hónapot várnak az emberek, hogy bekerüljenek hozzá, hat-hét hónapot, de azért menjek el egy keddi napon fél négyre, és ha ücsörögnöm kell a folyosón másfél-két órát, ne legyek türelmetlen, gondoljak csak arra, hogy mások hat-hét hónapot várnak a bejutásra, és az is lehet, hogy majd a magánrendelésére kell járnom. Köszi! Hát, ez tényleg nem soron kívül. Úgy nézett ki, beteg leszek megint, ezért nem tudtam elmenni a pajzsmirigyes faszihoz, azóta sem jelentkeztem nála, mert a renitens vérem elárasztotta az agyamat, és amúgy is eldöntöttem, hogy másfél hónapos vérképpel senki sem tud hiteles infót adni a pajzsmirigyemről. A nőgyógyászomtól ma kaptam egy másik telefonszámot (az élet .... önmagát), állítólag ez is pajzsmirigy ambulancia. Megérzéseim azt súgják, ezen az úton is a pajzsmirigyes faszinál fogok kikötni. Mindegy, bemondom az értéket a telefonba, aztán döntse el, mi legyen, de lehetőleg úgy, hogy ne kelljen sehová se mennem. 

A nődokimról többen is írtatok mélt, hogy váltsam le. Egyelőre közel van a magánrendelője meg a kórháza (nem tudok arról, hogy bármelyiket lebontják), viszonylag olcsó, a fiamat csak világra segítette valahogy, szóval, ezt a terhességet kibekkelem nála és megpróbálok nem agyérgörcsöt kapni, bár ma este elég közel jártam az agyhalálhoz. Még B. is, aki a világ egyik legrendesebb és legtoleránsabb embere. A doki szerint július 24. a szülés várható napja, ami minket nem azért zavar, mert Oroszlánunk lenne (ha Andris mellé Oroszlánt szülök, felmondok), hanem azért, mert nem stimmel az ultrahang felvételeken számolt hetekkel és napokkal. És ez csak az egyik apróság, amihez ma szerencsétlenségünk volt. Most köszörüljem meg a torkomat és szóljak a dokinak, hogy ... izé... biztos a július 24., nem nézte el?

A hüvelyi ultrahangot durvának éreztem így félúton a 14. és a 15. hét között, szinte a végtelenségig tartott, úgy tűnt, már-már az orrmandulámat cirógatja a műszer. Az viszont kiderült, hogy a 8 centisnek mért babánk minden értéke szép, ő pedig ilyen:

Februárban szeretnénk megejteni az első 4D-ultrahangot. Andrisnál 13 hetes korában mondta meg a világ egyik legaranyosabb szonográfusa, hogy kisfiú, és az egy dolog, hogy a családban mindenki lányra vágyik (egyrészt  nem csináltak maguknak, másrészt az összes sógornőm Barbie babákkal akar játszani), de én is izgulok már, mert szerintem kislány, és ha igen, akkor soha nem mosom le magamról, hogy boszorkány vagyok.