Mások szerint. Az egyik bénaanyaság szerintem is jogos.
Más1: A telefonból döbbent csend áradt felém, amikor kiderült, nem vittem el Dávidot a négy-hathetes korban megejtendő első csípőszűrésre. És ez mégis hogy történhetett meg?, kérdezte az időpontokat osztogató női hang. A helyzetemet súlyosbította, hogy szóba került, van már egy fiam, szóval, igazán tudhatnám, mi az a csípőszűrés. El kellett költöznünk egy hónapra a poloskák miatt, borzalmasra sikerült a szeptemberünk, válaszoltam, és azon kattogott az agyam, vajon miért nem jutottunk el az ortopédiára három hónappal ezelőtt. Nem rémlett, hogy a gyerekdoki kihangsúlyozta volna a négy-hat hetet, csak annyit mondott, hogy majd valamikor menjünk el csípőszűrésre. Persze az is előfordulhat, hogy az evakuálás hevében elfelejtettem. A kisgyerekes anyák szitaagyúak éspervagy hülyék, mindenki tudja, ezért beszél hozzájuk még a zöldséges is lassan, tagoltan.
Más2: Andrásfiamat megszállta az őrület és a szelektív hallás, így fordulhatott elő, hogy hiába szóltam, illetve kiabáltam, illetve üvöltöttem utána szinte méterenként, harminc méterre elszáguldott tőlem a narancssárga motorján. Baromi gyorsan tudja hajtani. Még azelőtt meg akartam állítani, hogy kimotorozna az úttestre. A magamra kötött Dáviddal futottam utána. A távolban feltűnt egy nő, aki engem látva és hallva megállította Andrásfiamat. Megköszöntem a kedvességét, aztán leguggoltam Andrásfiamhoz, és némileg emelt hangon elmagyaráztam neki, miért nem motorozunk bele a vakvilágba, meg hogyha a nevét üvöltöm, az konkrétan mit jelent. Szegény..., ezt mondta a nő távozóban, holott tízes skálán csak hatos erősséggel kiabáltam a szegény gyerekkel. A szívem a torkomban, a gyerek simán elmotorozik a fenébe, de legalábbis az úttestre, ha nincs a nő, engedjük meg nekem az idegességet, jó? Aztán normál hangon is tematizáltam elsőszülött sarjamnak, legközelebb miért hagyjuk itthon azt a kurva motort. (Előző nap oltárinagyot zakózott vele a lejtőn, mert minek álljon meg, ha kérem, ugyebár. A közönség megtapsolta, hogy nem sírt.) Meg azt is mondtam, hogyha a továbbiakban nem hajlandó normálisan motorozni, elveszem. Erre leszállt róla, és mielőtt elszaladt volna, rám nézett és a kezembe nyomta, bzmg. Felröhögtem.
11 megjegyzés:
csibi, no para :) pár nap különbség van a fiaink között, és még én sem vittem el őt csípőszűrésre. a gyermekorvos minden alkalommal megnézte, megtekergette, és azt mondta, hogy rendben van. szerinte ha túl korán nézik, az nem jó, mert olyankor még olyan állapotban vannak ott a dolgok, amire könnyű rásütni, hogy gond, pedig nem is lenne az (na, ezt ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni, hetek óta másfél órás ciklusokban tudok csak aludni, úgyhogy örülök, hogy egyáltalán kilátok a fejemből :)) azért remélem, valamennyire érthető :)
szóval a legutóbbi, 3 hós oltásnál adott beutalót a Heim Pálba, hogy most menjünk (még nem voltunk, pedig már lassan 3. hete... =O (trehányanyut olvasták :))
nem lehet, hogy a "szegény!" az neked és nam Andrisnak szólt? Vannak más tapasztalt, eggyüttérző anyák is, akik ismerik az efféle szituációt.. :)
Nekem szóról szóra az jutott eszembe, mint Macseknak.
1olvasód
Különben is hordozod, úgyhogy nem lesz csípőficama :)
Amíg nem volt gyerekem (sőt talán még utána is), meghökkenve álltam olyan esetek előtt, hogy a szülő az utcán ordítozott a gyerekkel, mert úttestre szalad vagy hasonló. Az hogy egy nyaklevest lehúzott neki egyenesen felháborított (bár ez még mindig megdöbbent). Aztán nemrég a SPAR pénztáránál állva Lili eltűnt mellőlem és kiszaladt azon a rohadt fotocellás ajtón. Már másodszor! Ügyes volt, mert megállt a bicajunk mellett, de utána rögtön már az autók járnak... Az azonnali reakcióm persze az volt, hogy ott elkezdtem vele kiabálni. Kaptam a lesújtó pillantásokat, de ott és akkor rohadtul nem érdekelt. Aztán magamba néztem és gondolatban bocsánatot kértem mindenkitől, akire bármikor is ilyen pillantást vetettem. Mert már megértem, csak aggódtak és féltek.
Nem vagy bénaanya Csibike, vagy pedig én is az vagyok!:) Nekem ketteske még insider, a motorozás mégis fel van függesztve, ha én viszem sétálni. Úgy indul el a lejtőn, hogy sírni tudnék, én meg gurulok utána...Gyalog is elég necces, mert gyalogosan is feszegeti a határokat. Azt csak duzzogva teszem hozzá, hogy az apjával úgy motorozik, mint egy lábhoz szoktatott puli. Szóval valamit én csinálok nagyon szarul. Semmivel nem tud annyira kikattantani, mint amikor az utcán nem fogad szót. És akkor kiabálok. A szép szó sem használt.
hát, Nóra, régen én sem értettem.
aztán annak idején, mikor az egyéves fiam számos megbeszélés után ész nélkül kotort az úttest felé, láttam, hogy még a háta is röhög, én meg nagyon terhesen rohantam utána és erre a benti gyerekem hevesen rugdalózni kezdett tiltakozásul... mikor utolértem és épp csak visszarántottam a száguldó kocsik elől, én olyat lekentem neki, hogy ihaj.
aztán persze bőgtünk mindketten egy sort, de a makarenkói pofon bevált.
utána volt még ugyan egy ismétlő kör, akkor már csak ordítoztam vele egy sort. azóta mindig megáll.
lehet, hogy a kis lelkének nem tett jó, de az életbenmaradási esélyei sokat javultak, az tuti.
Na detto 1 és 2.
Ortopédia,teljesen esélytelen,tőlünk 2 busszal megközelíthető,2 gyerekkel, apa nélkül(nincs szabija már) sz'al... a gyerekorvos szerint ejtsük meg 8 hetes koráig.Jó...
Motorozás,döbbenet nálunk is,ordíthatok ahogy a torkomon kifér,(itt egy laza 40 perces megjegyzés irás szünet volt,mig elpaskoltam,kimasszíroztam a hasfájását és kb 10x megszoptattam másodszülöttem,közben feltettem a rizst főni és bedobtam a sütőbe a rántott sajtot és bőszen imádkoztam hogy elsőszülöttem ne keljen fel az oltári ramazurira) szóval,én egyenlőre le se viszem őket egyedül,főleg a gyakori és menetrendszerinti hisztik miatt
Évi: Az elmúlt egy-két hétben jutottam el odáig, hogy teljesen magabiztosan viszem le egyedül a gyerekeket, és már az összekészülés sem stressz :)
Szeretnék írni egy posztot majd, hogy nekünk mi segített az első két hónapban, hátha találsz pár hasznos tippet.
Maggie L.: Láttam, hogy bezártál. Megtisztelnél egy meghívóval? Nagyon örülnék neki :)
Pont ma olvastam egy Vekerdy-cikket, hogy a szülők kerüljék a testi fenyítés mindenféle formáját. Lehetséges, hogy a tanár úr gyerekei nem motoroztak.
Zebranyul: Mások szerint igen :)
Nálunk a két nagymamával kisangyal... Eddig egyetlen lányt láttam a két év alatt, aki úgy motorozott, mint a fiúk.
És jövő héttől én sem viszem le a motort.
Nóra: Nálam is volt ilyen értetlenkedés a gyerekmentes időszakomban :) Aztán a gyerekek mellett kiderült, hogy bármi megtörténhet, bármi.
Eszterke: Pontosan, meg a gyerekdoki sem mondott semmit a csípőjére.
A gyöngyös-gyerekes dolgot meg majd összehozzuk tavasszal :)
Macsek, 1olvasóm: Sajnos, nem, pedig jólesett volna :) A gyereket sajnálta, hogy kiabáltam vele.
szilva: Teljesen érthető volt, amit írtál :) Ööö... a beutalónkat még meg kell keresnem.
Miután az erőviszonyok tisztázásra kerültek a múltkor a zuhannyal, látszik, hogy Andris meggyőzhető. Jó megoldás lehet, ha egy fix helyre korlátozódik a motorozás (pl játszótér) és tisztázódnak a határok: 2 fa, mászóka, csúszda közötti rész. Talán bejön, nálunk működött.
Amúgymeg önuralom és nem felröhögni, ha éppen büntetsz és a gyerek okosan lereagálja. :)
Jaj de várom!
Megjegyzés küldése