Andris ma életében először az oviban aludt ebéd után (cirka 4 hónapnyi délelőtti óvodázás után), és nem azért, mert az óvónénik megteremtették azt a bizonyos érzelmi biztonságot, aminek a hiányára az első ottalvásos kísérlet meghiúsulása után hivatkoztak, hanem azért, mert a kisfiam baromi ügyes srác, én meg baromi ügyes ösztönanyuka és hobbipszichomókus vagyok. És várható volt, hogy nem hagyom magam lerázni.
Folyt. köv. kicsit később.
P.S.: Jöhet a szerpentin és a konfetti.
6 megjegyzés:
Éljen-éljen! :)
Gratulálok mindkettőtöknek! :)
Nem lehetett könnyű az óvónénik ellenére ezt elérnetek. Kíváncsi vagyok a részletekre!
Yipp-yipp!
Hurrá és mexikói hullámozás a kanapén!
Pusz, JP
Nagyon örülök Nektek! :) Csak így tovább, az ösztöneid vezessenek!
Hogy vagytok? Regen irtal!
Nem tűnt fel valahogy, hogy régen írtam :)
Megjegyzés küldése