2014. február 12., szerda

'Amire büszke vagyok' c. rovatunkból

Andris ma életében először az oviban aludt ebéd után (cirka 4 hónapnyi délelőtti óvodázás után), és nem azért, mert az óvónénik megteremtették azt a bizonyos érzelmi biztonságot, aminek a hiányára az első ottalvásos kísérlet meghiúsulása után hivatkoztak, hanem azért, mert a kisfiam baromi ügyes srác, én meg baromi ügyes ösztönanyuka és hobbipszichomókus vagyok. És várható volt, hogy nem hagyom magam lerázni.

Folyt. köv. kicsit később.

P.S.: Jöhet a szerpentin és a konfetti.

6 megjegyzés:

Aliana írta...

Éljen-éljen! :)

E írta...

Gratulálok mindkettőtöknek! :)

Nem lehetett könnyű az óvónénik ellenére ezt elérnetek. Kíváncsi vagyok a részletekre!

Névtelen írta...

Yipp-yipp!
Hurrá és mexikói hullámozás a kanapén!
Pusz, JP

Unknown írta...

Nagyon örülök Nektek! :) Csak így tovább, az ösztöneid vezessenek!

Dominika írta...

Hogy vagytok? Regen irtal!

csibike írta...

Nem tűnt fel valahogy, hogy régen írtam :)