2015. június 11., csütörtök

Esti mese

Ez így mindig rendben volt nálunk. (Én is oda szoktam kucorodni, most pont fotóztam.)


P.S.: Amúgy meg tegnap olvastam, hogy léteznek olyan anyák, akik kevesebbnek érzik magukat Bartos Erikánál, ezért nem hajlandók az Annapetigergőből olvasni a sarjaiknak, főleg úgy, ha gyereküket egyedül nevelő anyák. Micsoda őrület már...

8 megjegyzés:

Aliana írta...

Nagyon jó kép :)

a mesélő írta...

Nagyon aranyos kép tényleg! Amúgy énnem értek együtt az APG-t szapulókkal. én/mi szeretjük és a verseit is. Persz lassacskán kinövi a legkisebbem is, de majd az unokáim is szeretni fogják úgy 15 év múlva szerintem:)

Évi írta...

Mjuk fura,fájó lehet az idillit mesélni egy egyszülős családban,ezt aláírom

csibike írta...

Évi: Ismerek olyan egyedülálló szülőket, akik örömmel mesélik az APG-t a gyereküknek, és nem érzik magukat rosszul ettől, nem mentegetőznek, nem magyarázkodnak, ha kérdez a gyerek, válaszolnak.

a mesélő: Köszi! Minden este ez van, mindenkinek nagyon fontos, hogy ez legyen. Bár napközben is bármikor leülünk olvasni, mesélni. És ezeket a könyveket tuti félreteszem az unokáknak :)
Nekem is fura, hogy xy azért nem olvassa az APG-t, mert B. Erika pl. gyakran süt sütit a gyerekeinek, ő meg erre képtelen. Az elmúlt 5 évben rengeteg szülővel beszélgettem, és azt látom, hogy a B. Erikához hasonló szülőknek teljesen természetes így élni, nekik ez nem nehézség, illetve nem is külsősöknek szóló kirakatdolog. Nálunk ritkán van általam sütött süti sokféle ok miatt, de ettől még szívesen olvasom a gyerekeknek a meséit. A könyvekben létező idillről van fogalmunk, bár valószínűleg gyakrabban kiabálok a fiúkkal, mint B. Erika, viszont ettől nem vagyok se rosszabb ember, se rosszabb anya :)

Aliana: Köszi szépen!

a mesélő írta...

B. Erika gyerekei már idősebbek és nem, nem javul meg a hallásuk attól, hogy telik felettük az idő, csak éppen addigra az ember rájön,hogy felesleges kiabálni. Azt gondolom a 16 évesre már csak nagyon ritkán csattanok rá, a 13 évesre, csak akkor ha nyírja a húgát, a 9 évesre ha már túl sokat követelőzik, az 5,5 évesre meg szinte alig, mert ő elsírja magát rögtön. Szóval nem sűrűn ordítok, az viszont tény, hogy a beszédhangom viszont egyre hangosabb lett az évek során, nyilván, hogy leküzdjem az alapzajt, ezen finomítanom kell...

a mesélő írta...

Még annyit, hogy nem feltétlen idill van a könyvekben a gyerekek hangoskodnak és belerohad a banán az iskolatáskába és veszekednek is, meg árulkodnak. Nekem sokkal inkább hétköznapiak mint idilliek azok a mesék.

csibike írta...

Szeretem a gondolataidat :)
Nálunk egyetlen dolog miatt van kiabálás: amikor a gyerekek ütik-vágják egymást, illetve ennek a B verziója az, amikor Andris az apját üti meg szándékosan. A helyzet sokat javult az elmúlt hónapokban, és nyilván vége is lesz egyszer a küzdelmüknek (pl. amikor Dávid oviba megy). Emiatt az idill számomra az, amikor nincs verekedés, nyugodtan sütök-főzök, a fiúk eljátszanak együtt vagy négyesben játszunk, kirándulunk stb.
Igen, B. Erikánál is van "negatív" oldal.

Évi írta...

Az egész család szeretésben,az idill ;) és sajnos ritkaság.