Az az igazság, hogy ebben az évben egyszer jártam a blogjaim felé: kerestem egy régi ékszeres izét a nemnormális énblogomban, megtaláltam, aztán rohantam tovább.
Most azért írok ide, mert valahogy több helyről jött a kérdés az elmúlt napokban, hogy mikor írok ide, és így azt tudom mondani, hogy háhá, most írtam ide. Igaz, majdnem egy év után, meg előtte is eléggé ritkásan pötyögtem erre a felületre, de minden nem lehet tökéletes, ugye.
Gondolkodtam amúgy azon, hogy blogot kellene írni: egy vadiújat az ékszereimnek és angolul. Erre persze évek hónapok óta nincs időm, úgyhogy tök logikus volt, hogy néha elmerengtem azon, hogy kellene írni ezt a blogot a gyerekekről (és magyarul), mert mindjárt felnőnek, és hát hülyén nézne ki, ha a harmincas fiaimról firkálnék itt.
A főbb adatainkról annyit, hogy A Nagy mindjárt hat lesz, A Kicsi negyedik szülinapját hétfőn ünnepeltük, A Férfi lassan tíz éve visel el engem, nekem meg sokat nőtt a fenekem így vénségemre, viszont futás helyett megcsináltam magamnak Az Álommunkámat. Baromi sok a meló, de az én álommunkám ilyen. Szóval, megvagyunk, hol vidámabban, hol stresszesebben, köszi, hogy kérdeztétek.
6 megjegyzés:
Örülök, hogy írtál, és hogy ezek szerint minden rendben veletek :)
jó volt hallani :)
Juhúúúú
Te jó ég, mikor lettek ekkorák a cápák?! Örültem én is az életjelnek, és hogy minden rendben Veletek!
köszi,
nem baj, ha évente, de valami helyzetjelentés kell azért néha :))♥
mondom, évente ?
♥
Megjegyzés küldése