Csodakence, súlymizéria és téliszalámi

Kulturáltabb vagy durvább formában, de sok fórumon riogatnak azzal, hogy a terhesség-szülés-szoptatás triász nagyon durván igénybe veszi a testemet, például megereszkedik a mellem, cirka térdig, de köldökig biztosan; annyira kitágul a hüvelyem, hogy öcsém kamionja vígan lötyög benne, pedig böhömnagy Scaniát vezet; az aranyeremtől soha többé nem tudok ülni, legalábbis kényelmesen és könnyek nélkül; a combomon és a fenekemen kifejlett narancsligetek terpeszkednek; a hasam és a mellem olyan csíkos lesz, hogy nem kell kockás papír az amőbához, csak néhány vonalat húzok magamra vízszintesen és kész; a visszereimet minimum egyszer műteni kell és örök életre eljegyzem magam a vastag fekete harisnyával; a kilóim ragaszkodnak hozzám, ha valami csoda folytán mégis megszabadulnék tőlük, három-négy számmal nagyobb bőr lötyög majd rajtam... és még sorolhatnám. Gondoltam, nem adom könnyen a bőrömet (és például a hüvelyemet sem), úgyhogy első lépésként kis ügyesen beszereztem a kozmetikusomtól A Csodakencét. Fitoösztrogénes szőlőmag masszázsolaj a becsületes neve és Ilcsi néni boszorkánykonyhájában készült. Az "idősödő bőrre" kitétel kicsit beletiport a lelkembe, de igyekszem túltenni magam rajta. Egyébként testápolóhoz kell adagolni és úgy a comb-, has- és mellbőrbe masszírozni. Tegnap elkezdtem a prevenciót, a masszírozás végére hihetetlenül elfáradtam, masszív dolog ez az olaj, csúszik meg minden, néhány mozdulat után már úgy szuszogtam, mint egy szénanáthás rinocérosz. Nálam elég sok Ilcsi-termék bevált, úgyhogy bizakodó vagyok. A többi rémséget sem felejtettem el, lesz itt még kismamatorna és miegymás, taktikából jó vagyok.

Egyébként időközben megtaláltam a fenéknövekedésem magyarázatát: szimpla (dupla?) ellensúly. Ha csak a hasam és a mellem gyarapodna, egy idő után simán pofára esnék, mert lehúzna az elülső oldalamra koncentrálódott tömeg, így viszont remek az egyensúly. Azért ez egy egész jó vigasz, nem? (Nem.) A felkarom viszont mindenféle érv nélkül terebélyesedik, gőzöm sincs, mi raktározódik oda és miért, mindenesetre ha így folytatom tovább, pár hónap múlva felkarban olyan leszek, mint Nusi néni a menzán. Egyelőre nem tudom magam elképzelni plusz tíz-tizenöt kiló túlsúllyal, trenírozok is agyban-lélekben, hogy nyugi, bármi megtörténhet, hiába nem zabálom kétpofára a szénhidrátot. B. nagyon szimpatizál az új formáimmal, pedig korábban sem voltam egy kóró, ennek ellenére néha azon kapom magam, hogy lájtosan stresszelek ezen a súlytémán, hiába tudom, hogy ebből iksz kiló lesz majd a gyerek és a többi járulékos cucc. Talán spirituálisan is rágyúrok erre a témára, mondjuk, elképzelem magam sovány kismamaként-anyaként és kész, állítólag így kell csinálni, jól belevetítem a jövőbe a vágyaimat, meg lehet beszélgetni Az Univerzummal is, mert meghallgat és teljesíti a kívánságaimat, bár erről az univerzumos csevegésről még nem tudok olyan sokat, csak nemrég kezdtem el olvasni Rhonda Byrne könyvét. 

Azért az érdekes, hogy ha épp nem vagyok fáradt, álmos, nyűgös vagy éhes, a felszedett három kilóm ellenére sokkal nőiesebbnek érzem magam, pedig a nőiségem-nőiességem megélésével alapjáraton sincs gondom. Szokás azt mondani, hogy a nő az anyaságban teljesedik ki (khm... akár szó szerint), lehetséges, hogy nálam is erről van szó, ha meg nem, akkor a hormonok helyett a tavaszra fogom például a nagyon színes nőcis ruhák és harisnyák beszerzését. 

A téliszalámiról meg csak annyit akartam írni, hogy B. egy rúd téliszalámit kapott a nővérétől utónévnapi ajándékként, egy nagy rúd téliszalámit, és a héten úgy járt dolgozni, hogy nem vitte magával, hanem itthon merte hagyni a nagy rúd téliszalámit, összezárva egy kismamával, aki szintén nagyon szereti a téliszalámit, főleg ebben  kiszerelésben, mert így nem kell beérni a boltban vágott papírvékony szelettel, hanem kicsit emberesebb/asszonyosabb darab is lenyeshető. Szóval, bizalmi kérdést csináltam a téliszalámiból, ha már B. a legnagyobb lelkinyugalommal rám merte hagyni, nem ettem meg, csak néha megszagolgattam - és turbófokozatra kapcsolt nyáltermeléssel vártam, hogy hazaérjen és együnk belőle, együtt. Egy jellem vagyok, azt hiszem.