2015. március 16., hétfő

Új bejegyzés létrehozása...

Három dolog... vagy egy kicsit több, meglátjuk. 
Az egyik az, hogy nagyon sajnálom a nem-jelentkezést, nem gondoltam, hogy olvas-kommentel még valaki. 
A második az, hogy a baromi sok munka hozza szépen a gyümölcsét, meg egy picit tehetséges is vagyok, úgyhogy haladok az ékszertervező-gyöngyművész utamon, szenvedélyem és imádom. Újságcikkek, interjúk, külföldi és magyar sikerek... és még alig indultam el Az Úton.
A harmadik az, hogy életemben először vagyok büszke magamra anyaként: sikerült megfejtenem Andris hónapokkal korábban bemutatott és pár ember által meg- és elítélt viselkedését - és megoldást is találtam a problémákra. Nagyon összetett volt a kérdés, és szerintem Vekerdy is gratulálna nekem, haha. Majd mesélek, remélem, hogy nem hónapok múlva. A büszkeséghez annyit, hogy én csak teszem a dolgomat, azt, amit jónak érzek zsigerileg (persze a súlyosabb kérdéseken agyalok rengeteget ékszerezés közben), és ha ez jó, erre azért nem vagyok büszke, mert ez kábé természetes, viszont az, hogy megmentettem a gyerekemet és a családomat a széteséstől, nem volt kis munka és küzdelem. Látni a fiamat megkönnyebbülni, kisimulni, bízni, hát, az a világ legjobb érzése. Mintha meggyógyítottam volna. És a küzdelemről annyit elmondok, hogy Andris a világ egyik legnehezebb természetű embere (kamaszlelkület egy 4 és fél éves gyerekben, nagyon kemény a kissrác), hozzá hasonlóval még nem akadtam össze (tán csak magammal), plusz cirka 2-3 alkalommal vetettem fel nagyon komolyan B.-nek az elmúlt egy évben, hogy ha nem akar teljes testi és lelki valójában részt venni a fiai és a családja életében, akkor inkább intsünk búcsút egymásnak, mert azt nem csinálom, hogy negyven fölötti gyereket is bevállalok, a gyerekeim meg elégedjenek meg a látszatapával.  
P.S1.: És anyámról is fogok még írni, mert ez a kapcsolat az elmúlt öt-hat évem egyik központi témája, lassan tudom feldolgozni, na. Három hónap után újra anyunak tudom szólítani, de valami eltört végleg bennem, sajnos. 
P.S2: Nem feltétlenül vidám posztok jönnek, bár 8-9 együtt töltött év után nálunk is hadd legyenek már nagyon komoly problémák. Mondjuk, úrnője vagyok a helyzetnek, és a szerelem és még sok egyéb, amitől működik egy kapcsolat, azért a hullámvölgyeken is átsegít. 
P.S3: Szeretnék pihenni, szeretném, ha nem járna kismillió dolog a fejemben, szeretném, ha a felelősséget le tudnám tenni pár napra, szeretném, ha nem az lenne, hogy lüktetnek a gerincsérveim, mert rengeteg a teher rajtam.