2012. március 1., csütörtök

Mindenféléről

Mindenféle1:
Azt a nagyon borzalmas két órán át tartó altatásos mizériát végül úgy sikerült rendezni, hogy megszereltük az elromlott gyereket megvilágosodtunk: Andris kis fejében összeállt a kép, miszerint ha ő álomra hajtja a fejét, korántsem biztos, hogy a szülei is így tesznek (apja gépe bekapcsolva, anyja asztalánál ég a lámpa ésatöbbi), ezért az esti altatást félbeszakítva ellenőrző körútra indult, hogy az apja épp mivel foglalatoskodik a másik szobában, és aztán "a szüleim játszanak, ergo még én is játszhatok" alapon nekiállt mókolni a dolgaival vagy az apjával. A gyerek felismerését erőteljesen megdobta a mostanában kibontakozó apássága, pölö gyakrabban csimpaszkodik rá, alig tágít mellőle, miután hazajött, este és hétvégén kizárólag a térdén ülve, a karjában hajlandó táplálkozni, lehetőleg az apja tányérjából, illetve őt etetve. Az apásságából következik, hogyha imádott apja még a gép előtt ül, fenét fog lefeküdni, inkább Alma együttest hallgat az apja ölében ücsörögve. 
Katartikus aha-élményünk után azt a stratégiát dolgoztuk ki B.-vel, hogy amíg a gyereket el nem altatom, lefekszik a hálószobában és akár el is aludhat, de semmiféleképpen ne keltsen bulizós benyomást. A taktikánk eddig remekül működik. Hacsak nem hullafáradt ez a mi kis Sherlockunk, alvás előtt lelkiismeretesen eltrappol az apjához, aki többszöri ránézésre is ágyon szundikáló apának tűnik vagy ténylegesen az is, ami ugyan nem akadályozza meg Andrist abban, hogy szeretete jeléül telepakolja az apja kispárnáját autóval és szerszámmal, viszont B. lecsekkolása után minden cécó nélkül visszamászik hozzám a kanapéra és a szoptatás végén szépen elalszik, és arra sem ébred fel, hogy átszállítom az ágyába. 

Mindenféle2:
Az alvástéma érzékeny pontom amúgy, ugyanis a Sir néha 30-40 perccel nyomja végig a napot reggel héttől-nyolctól este kilencig. Valami gigafrontnak kell ahhoz a levegőben terpeszkednie, hogy hajlandó legyen kétszer aludni. Elfogadtam, hogy áttért az egyszeri alvásra, ez az élet rendje, vagy mi, azt azonban már nehezen emésztem meg, hogy egyre gyakrabban kezdi egykor vagy még később az alvást, és addig folyamatosan teszek-veszek. A Sir mellett nincs egyetlen nyugodt percem sem, mindenben részt akar venni, amit csinálok. Az elképzelhetetlen, hogy leülök öt percre és békésen, de főleg egyedül elkortyolgatom a kapucsínómat. Jön, hogy vegyem az ölembe, mert kér belőle, de ha már nem adok, mert ugye nem adok, akkor legalább a kanalamat hadd kaparintsa meg, hogy kevergethesse a löttyöt, illetve belekanalazhassa a számba. Szóval, amíg nem alszik, esélyem sincs a pihenésre, pedig félidős terhesen kifejezetten rosszul viselem, ha állandó aktivitásban vagyok fizikailag. Most ott tartunk, hogy kiszámíthatatlan, mikor dől ki, ráadásul hiába dögálmos, átkapcsol robotpilótára és úgy ténykedik tovább egy-két órácskát. 

Mindenféle3:
A másik, ami miatt lassan atomjaimra hullok a fáradtságtól, hogy még mindig szoptatom a gyerekemet. Szeretném, ha elválasztódna, vagy ha el tudnám választani, de egyelőre gőzöm sincs, hogy csináljam lelki sérülés nélkül. Nekem majd' 17 hónap után már nyűg a szoptatás, a terhesség mellett iszonyatosan leszívja az energiáimat, fájnak a melleim. Táplálkozás szempontjából egyáltalán nincs rá szüksége Andrisnak, és az humbug, hogy a több kaja miatt úgyis simán leszokik. Annyit eszik, mint egy ló, viszont ha a mellem kell neki, nem fogad el mást. (Cumira nem fogom rászoktatni, ha eddig csodásan elvolt nélküle.) Frontnál, fogzásnál, altatásnál nagyon igényli, bár ha valamiért nem vagyok itthon a nappali alvásánál, a mellem nélkül is el tud aludni az apja karjában. Olyan nincs, hogy nem szoptatom meg, amikor kéri, mert jön a sírás, és én sohasohasoha nem fogom sírni hagyni egyik gyerekemet sem. Andris pillanatok alatt behergeli magát, ha mondjuk éjszaka felébred és nem én megyek be hozzá, hanem az apja, hiába imádja, semmit nem fogad el tőle. Adódik úgy, hogy a fogzás felébreszti hajnalban és együtt durmolunk tovább a kanapén, mert nincs erőm újra és újra bemenni hozzá megszoptatni (kizárólag fekve kényelmes, a rácsos kiságyában azonban nem férek el). Ilyenkor többet szopik, mert ott vagyok mellette, én pedig úgy ébredek, mint aki nyolc órán keresztül tombolt az Aerosmith koncerten, és szívem szerint elájulnék/sírnék a kimerültségtől. Perpill ördögi körnek tűnik ez az egész, és nem kizárt, hogy talán lehetett volna ügyesebben is csinálni (ahogy az okos könyvek írják, ugye), de mi így tudtuk nyugodt lelkiismerettel. Egyelőre veszünk neki egy nagyobb gyerekágyat, hátha megúszható ezzel a kanapézás, mert oda tudok feküdni mellé, illetve mert utálja a rácsos ágyat, csak ugrálni és bújócskázni szeret benne, de azt éjszaka szerencsére nem csinálja. 

Mindenféle4:
Mindig mondtam, hogy a fiam úriember. Az elmúlt két napban nála pár hónappal vagy egy-másfél évvel idősebb lányokkal hozta össze a tavaszi napsugár, és a fiam barátkozás céljából aranyosan mosolyogva mindenkinek felkínálta az éppen aktuális mindenét (pl. kiflicsücsök, keksz, labda). Pici kora óta ilyen, soha nem fordult elő, hogy rárontson egy másik gyerek valamijére és a sajátjának érezze és hisztizni kezdjen, amikor a tulaj jogosan visszakéri. Andris általában odamegy a pölö kiszemelt motorhoz és nézegeti, egy-két ujjával megsimogatja, sétálgat mellette, ilyesmi. Konszolidáltan, figyelmesen, érdeklődve. A labdáját meg odatartja a másik elé, hogy gyere pajti, labdázzunk. Ma megtapasztalta, hogy másképp is lehet ezt csinálni. A nála két hónappal idősebb (és másfél fejjel magasabb, cirka 2-3 évesnek kinéző) Eperke (komolyan így hívják, azt nem kérdeztem meg, hogy mi a vezetékneve, esetleg Földi?) megrángatta a fiamat, mert Andris a kezébe merte venni a saját labdáját. Nem láttam még ilyen erőszakos és hisztis kiscsajt, most húsz percen keresztül élvezhettem a műsorát. Ma és tegnap is azt láttam-hallottam, hogy ezek a lányok pengeéles hangon képesek sikoltozni, ha valami nem tetszik nekik, hihetetlen módon nyávognak hasonló okból kifolyólag. Tökre örülök, hogy fiam lesz megint. Ja, E. a második csaj, aki idén megcibálta Andrist, a 15 hós oltásnál O. próbálta némi lányos erőszak alkalmazásával megszerezni Andristól a kiflijét. Nem tudom, létezik-e erre valami statisztika, hogy a lányok vagy a fiúk alkalmaznak-é testi erőt iksz dolog eltulajdonítása érdekében.  Lehet, személyiségtől függ, vagy attól, ki mennyire frusztrált az adott helyzetben. Azért fura, mert a fiam ezzel soha nem próbálkozott. Nem is számít rá, nem is tud mit kezdeni a helyzettel, max. sírni kezd, ha erősen cibálják. Ő egyelőre az a típusú baba, aki rettentő barátságos és mindent odaad a többieknek, hogy oké, kezdődjön a közös játék, aztán csak értetlenül pislog, hogy a többiek meg elrohannak a cuccaival, illetve visítoznak, ha a cuccaikhoz ér.

Mindenféle5:
Sikerült véglegesítenünk A Kisebbik Fiúnk nevét, persze nem publikus a születésig. B. ötlete volt ez is, bár Andrisnál az Andrét vetette fel először, de mondtam, hogy kizárt az idegen hangzású név, így lett Andris a ded. Ezoellenesek most gyorsan görgessenek pár sorral lejjebb, mert elmesélem, hogy álmomban mindkét gyerek megüzente nekem a nevét. Hát... ööö... nem vettük figyelembe az óhajukat. Andrisnál az Ágoston jött elő, az öccsénél meg a Barnabás, de az Á.-t az apa nem tudta elfogadni, a B.-t meg az anya. Nálam egyik név sem szerepelt a nagyon rövid fiúnév listán, de az Á.-t szimpatikusnak éreztem. Mindkét alkalommal úgy ébredtem fel, hogy a nyelvem hegyén voltak a nevek, átjártak kívül-belül, és boldog voltam, hogy ilyen mély kapcsolatba sikerült kerülnöm a gyerekekkel. Elhiszem, hogy akinek nincs gyereke vagy nem tartja fontosnak a születés előtti anya-gyerek kapcsolatot, az hülyeségnek tartja ezt az üzengetősdit, én sem nekik írtam le, hanem magunknak. Aktív belső életet élek hosszú évek óta, amit nehéz szavakba foglalni, nem szoktam, de nem is akarom elmagyarázni, hogy ez milyen. Aki hasonlóan gondolkodik, azzal úgyis mindig megtaláljuk egymást.  

Mindenféle6:
Nehezen szánom rá magam arra, hogy a terhességemről írjak. Nem tudom, miért. Minden rendben, és szerintem a holnapi genetikai ultrahang sem fog újat mondani, csak mutatni, ugyanakkor azt érzem, hogy ez a baba más habitusú, mint Andris. Szeret begubózni. Andris ízig-vérig társasági emberke, a tesója nem ilyen. Nehézkesen pakoltam fel eddig is a képeit, nem írtam róla annyit, és igazából most sem jönnek úgy a szavak, mint Andrisnál. Azt azért elmondom, hogy már úgy mocorog, hogy B. is érzi a tenyerén, és ahogy megérzi B. kezét a hasamon és meghallja a hangját, rögtön mozgásba lendül és a tenyere alá kucorodik. A kilencedik hét óta érzékelem a ficánkolását, de azok a kezdeti, néhány másodpercig tartó csikizős érzések meg sem közelítik azt, amikor a kezem alatt bugizik a kisebbik fiam. Imádom.  

35 megjegyzés:

Pocak írta...

Jó kis összefoglaló :D
Az elválasztással kapcsolatban nézd meg ezt http://www.lll.hu/ hátha találsz vmi olyant, ami nektek jó!

Simán lehet, hogy majd Andris is jobban fogja védeni ami az övé, Ennyi idősen J is hagyta, hogy bármit elvegyenek tőle, most meg legnagyobb csodálkozásomra, óriásit váltott, lassan ezért nem merem sehova vinni :(

Tök jó, hogy kisöcsi más típus, meg az is, hogy ez már most észrevehető, és figyeled is! :D

Katalin írta...

4-ben :" ezek a lányok pengeéles hangon képesek sikoltozni, ha valami nem tetszik nekik, hihetetlen módon nyávognak hasonló okból kifolyólag. Tökre örülök, hogy fiam lesz megint..."

szerintem a fáradtságod mondatta ezt veled,
a két mondatrész nem függ össze:)

én csak és kizárólag orditozós fiúkat láttam eddig, , és a Bogiunokám SOHA nem visít, vagy nyávog!!
:)

szerintem nem "nem-függő" a nyávogás:)))

sok pihenést kívánva üdv

Névtelen írta...

en is ezen akadtam ki, amin Katalin elottem,biztos faradt lehettel, mert nem irtal volna ekkore elementaris "rasszista" hulyeseget.
A fiugyerekek kozt is vannak bombolosek, a lanyok kozt meg tunderkek.Nem szabad igy altalanositani.
Regota olvasom a blogod, mert tetszik a stilusod, hozzaszolni nem szoktam, vagy nagyon ritkan.
Andris fiaddal kapcsolatban en azt mondom, hogy el van kenyeztetve, sajnalom, hogy ezt kell irjam.
Most mar nagyon nehez lesz rendre szoktatni, mindig azt fogja csinalni, amit o akar, de talan meg van remenyed.
Soha nem szabad hagyni, hogy egy gyerek fejere noljon a szuleinek, es ezzel nem azt mondtam, hogy az eroszakos neveles hive vagyok!

csibike írta...

Névtelen: Nincs elkényeztetve. Ez és az ún. Rendre Szoktatás meg a te elementáris "rasszista" hülyeséged. Kinek mi a rend, ugyebár... (Te is általánosítasz, feltűnt, gondolom.)
Nem akarok sem olyan reményt, sem olyan rendre szoktatást, amiről te írsz, idegen tőlünk, meghagyom neked. Nekem tökéletesen megfelel a fiam úgy, ahogy van, még akkor is, ha néha nehéz vele.

Katalin: Azokat a lányokat hallva-látva örültem, hogy fiam lesz :)


Pocak: Én is mindig őket ajánlom. Szoptatási tanácsadót szeretnék megkérdezni :)

vasasvirag írta...

Megértem Csibike miért írta, hogy örül, hogy megint fia lesz: nekem is olyan furcsa a hasonló estekben a megszokott fiú hangoknál jóval magasabb hangok

NJ írta...

Egy-ket komment elegge megdobbento.
En is joideje kovetem a blogot és ez minden csak nem a gyerek elkenyeztetese. Szerintem minden szuperul csinalsz. A nevelesi elveiddel egyetertek, en is hasonlokeppen nevelgetem, terelgetem kisfiamat. Sok turelem es ero kell hozza, de meghozza a gyumolcset. Es teljes jogod, hogy neha faradt legyel es leird a blogban amit gondolsz. Ezert hivjak blognak.
Szerintem az elvalasztodas szep lassan be fog kovetkezni. Bizz Andrisban!
Csak igy tovabb es kitartas!
- egy hasonlo temperamentumu 20 honapos anyukaja

Vera írta...

Csibike, szerintem ne érezd úgy, hogy a terhességedről KELL írnod, persze nyilván nagyon kíváncsiak vagyunk, de azért tiszteletben tartjuk a magánéletedet :)
Amúgy lehet, hogy azért érzed így, mert Andrisról nagyon sokat írtál, amíg vártad, és inkább Te változtál meg egy kicsit azóta, hogy Ő megvan?

Lillanna írta...

Ez az örök lány és fiú mizéria... :))
Két lányom után jött a fiam. Addig azt mondtam, hálás vagyok Istennek, hogy nem fiaim vannak, hanem szuper, talpra esett, nem nyávogós, jó fej lányaim. Erre itt van Zente, 7 hónapos, és hálát adok ismét a Jó Istennek, hogy a 20 éves és 8 éves lányaim után fiút adott. :)

Elkényeztetés ügyben pedig, úgy bírom, mikor valaki látatlanban elmondja, mit csinálsz szarul. A gyereknevelés a szülő felelőssége. Te csinálod, te küzdesz, te iszod meg a levét, vagy aratod le a gyümölcsét a munkádnak azzal, hogy boldog vagy a gyermeked miatt. Én nem gondolnám, hogy Cápa el lenne kapatva, jobban, mint egy hasonló korú, első gyerek.

Én két évig szoptattam a lányokat, iszonyat nyűg volt már a végén nekem is, pedig nem voltam közben terhes. Zentém csak 5 hónapig kapott anyatejet, mert beteg lettem, és hetekig szteroidoztak. :( Akkor azt gondoltam, bár érezném újra inkább nyűgnek.

Azt szeretném kérdezni, hogy miért titkolod a baba nevét? Ez valami általam nem ismert babona? Mostanában sokan mondják, hogy bár tudják, de nem árulják el a babójuk nevét. Én mindháromnál onnantól, hogy kiválasztottuk, úgy neveztem őket, eszembe nem jutott, hogy ez titok lenne.

Kívánok neked a második etapra sok időt magadra!

Névtelen írta...

Szia Csibi,

Megmondom őszintén amit gondolok: néha azt veszem észre rajtad (pontosabban amit irsz azon, hiszen csak azt ismerem), hogy
-megmondanak neked valamit szakemberek
-Te nem azt csnálod azértse (belső meggyőződés, vagyegyéb)
-és aztán magad csodálkozol a legjobban, hogy bekövetkezik...

Nem bántani akarlak, Isten mentsen tőle, kedvellek...csak rá akarok világitani és mert sajnállak ezért a kimerültségét és állandó melóért...:
mire értem a fentieket:
Te irtad:
A nődoki azt mondta várj a gyerekvállalással mig A. szopik, mert a test nem multifunkciós, lemerül az első gyerektől, fel kell töltődnie (energia, tápanyagok, VITAMINOK, erő, idő. stbstb)
és csak azután vállalj gyerek megint.
Én értem, h A. érdekeinek tűnt a gyors 2. baba...de nem véletlenül mondta a nődoki, amit mondott..

Tényleg nem bántásból Csibi: DE MEGMONDTÁK NEKED ELŐRE, h ez lesz(kimeriti a testet a multifunkciósság).
Én úgy látom, h most a 2. babád csak Andris maradékát kapja: erőből, energiából, tápanyagból(lásd szoptatás)(nem nem vagyok szakember, de ha szoptatsz is és babát is növesztesz, akkor a bevitt kalória minimum osztódik)

Nagyon nehéz lesz mindezeket majd fizikailag is megosztani, ha megszületik a kiscápa...

Röviden..: ha már igy döntöttél és igy van a mostani helyzet:
Mindenképpen
Kérj segítséget napi napközbeni minimum 2 óra hossza alvásod idejére, mert teljesen ki fogsz merülni és az EGYIK GYEREKEDNEK SE JÓ.
Nagyon komolyan mondom Csibi!!!
Kedvellek, vigyázz már magadra...kellesz ezeknek a srácoknak :-)

Üdv
Pat

csibike írta...

Pat, szia :) Nagyon bátran vonsz le olyan következtetéseket, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Lehet, hogy összekeversz valakivel.

- Egyetlen szakembert kérdeztem meg a 2. babáról: a nőgyógyászomat.
- A nődokim azt javasolta, hogy a két szülés között teljen el egy év, mert így jó a szervezetemnek és a császársebemnek - orvosi szempontból. A szüléseim között 21-22 hónap lesz, bőven megvan az egy év.
- A dokim a beszélgetéseink és az orvosi leleteim alapján tökéletesen megfelelőnek ítélte a fizikai és a lelki állapotomat a 2. baba vállalásához.
- A doki elmondta, hogy több olyan kismamája van, aki szoptat még - és ez egyáltalán nem gond a gyerekek szempontjából. Az anya számára megterhelő fizikailag.
- Szedem a doki által felírt bogyókat, rendszeresen nézi az orvosi eredményeimet, ezekből rögtön látná, ha valami gond lenne. Minden értékem rendben van, a baba is teljesen oké.
- Kezdettől fogva az igény szerinti szoptatás híve vagyok, és nyilván jó lett volna, ha Andris a legtöbb babához hasonlóan a terhességi hormonok miatt elutasítja az anyatejet, de nem így történt, ergo erre megoldást kell találnom. Most úgy tűnik, hogy egyszerűen több kaját kell kapnia, mert megnőtt az étvágya, ezért kéri gyakrabban a mellet. Tegnap csak kétszer szoptattam meg, ami igazán kevés - és a saját döntése volt. Kíméletesen akarom elválasztani, nem szeretem a brutális beavatkozásokat.
- Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy fáradt vagyok, pusztán leírtam egy helyzetet itt a blogomban (a fejlécben írtam, ez anyanapló), hogy emlékezzek rá, hogy tisztuljon a fejem, hogy kicsit átláthatóbbá tegyem a magam számára a dolgokat ésatöbbi.
- Nem Andris miatt vállaltuk a 2. babát, hanem magunk miatt: mi így szerettük volna.
- Rákérdeztem anno a dokinál és azt mondta, hogy hülyeség, hogy a két gyerek eleszi egymás elől a dolgokat, ilyen nincs. Az albérlő megszerzi magának, ami kell. Olyan van, hogy nekem nem jut pl. a vitaminokból, de ezért szedem a bogyókat.

Szóval, a nődokim soha nem mondott nekem olyasmiket, amiket te írtál, nyugodtan olvass vissza a blogomban. Nem én vagyok az egyetlen nő, aki ilyen felállásban vállal gyereket, ugyanakkor mindenki ép és egészséges - a nehézségek ellenére, de azok hol nincsenek.

Annyi segítségem van, amennyi, nagyon hálás vagyok ennyiért is. A kétgyerekes szituáció biztos rejt magában problémákat is, szerintem ezeket majd meg lehet oldani úgy, hogy mindenkinek elfogadható legyen.

csibike írta...

Lillanna: Többször írtam, hogy lányt is szeretnénk, nem vagyunk fiúimádók. Mostanában belefutottunk nyávogós lányokba és fura volt hallani a frekvenciákat. A tinilányok selypegésétől, magas hangjaitól szintén borzolódik a hajam, mondtam is a kiflit majszoló fiamnak, hogy remélem, Andris, te nem ilyen csajt hozol majd haza. Van, aki kiérzi az iróniát az adott mondatból, van, aki nem. Az írott szöveg ilyen.

Mindenki bizonyos elvek szerint neveli a gyerekeit. Ami nálunk belefér még simán, az másnál tűzzel-vassal üldözendő és megkapja az elkényeztetés címkét. Andrisnak is be kell tartania bizonyos szabályokat, de mi ezeken belül tág teret hagyunk a személyiségfejlődéséhez. És ha ez konfliktusokkal jár, akkor ezeket meg kell oldani. Ezt vállaltuk, akkor is így csináljuk, ha senki más nem gondolkodik úgy, ahogy mi. Majd 30 év múlva kiderül, mennyire voltunk elég jó szülők. Szeretném, ha önálló, saját vélemény formálására képes, barátságos, segítőkész, magabiztos ésatöbbi gyerekeket nevelnénk.

Érzelmileg talán nem elég az 5 hónap szoptatás, legalábbis ha akkor vége, nagyon bánatos lettem volna.

Nem tudom, van-e olyan babona, hogy titkolni kell a baba nevét. Úgy döntöttünk, hogy a megszületéséig nem szórjuk bele a nagyvilágba a nevét egyik gyereknek sem, pusztán ez az oka. Egymás között és a családban nevén nevezzük.

csibike írta...

Vera: Nem akarok senkit sem megbántani, de a blogomat nem nektek írom elsősorban, hanem magunknak. Nekünk ez az 'albumunk', mivel másmilyen nincs, és ez a legegyszerűbb megoldás, ha az ember a családjának is mesélni szeretne a gyerekéről, a gondolatairól. Azért nem privát, mert kíváncsi vagyok mások tapasztalataira is, illetve az elmúlt években sok embernek segíthettem egyrészt a vetélésem megírásával, másrészt azzal, hogy a terhességnél és az anyaságnál is felvállalom a nehéz napokat.

Elmondtam, hogy miért érzem úgy, ahogy.

De, változtam: Kedvesebb, aranyosabb, okosabb, viccesebb és szebb lettem :) Az anyasággal minden nő megváltozik, mert olyan új helyzetekkel szembesül szinte minden egyes nap, amire nem lehet felkészülni. Szeretem a változásaimat, sokat tanulok magamról.

csibike írta...

NJ: Több olyan nőt ismerek, akik hozzánk hasonlóan nevelgetik a gyerekeiket, szerintem teljesen természetes, alapvető dolgokat próbálunk megvalósítani :)

Én is úgy tudtam, hogy a saját blogomban mindenféléről írhatok.

Nagyon kellett nekem a "Bízz Andrisban!" mondatod, köszönöm, hogy leírtad.

vasasvirag: Kislányruhák között nem érzed idegenül magad? :) A múltkor megleptem M. barátnőm kislányát ezzel-azzal, és a boltban teljesen olyan érzésem volt a sok rózsaszín és fodor és masni és Hello Kitty között, mintha valami távoli galaxisba csöppentem volna.

Vera írta...

Mindegy, én csak annyit szerettem volna, hogy csak az olvasók miatt ne érezd rákényszerítve Magad arra, hogy a Kiscápáról írj.
Nyilván nem elsősorban nekünk írsz, de azért nehezen tudom elképzelni, hogy amikor megszületik egy bejegyzés, nem jut eszedbe, hogy itt 207 állandó és még ki tudja, hány nem "feliratkozott" olvasó várja, amit írsz... :)

Névtelen írta...

Aki nem birja a kritikat, az ne irjon nyilvanos blogot.
Szerintem te nem tudod megemeszteni, ha valakinek eltero velemenye van nemely nevelesi elvedrol, az elet nemcsak a gyerek igenyeibol all.Ha valaki urambocsa olyat ir, ami neked nem tetszik, egybol besertodsz.Vagy talan kellemetlen beismerni, hogy talan-talan igazuk van?
Meg mindig tartom azt, hogy nem kicsit-elfogult vagy, milyen dolog az, hogy a gyerektol meg egy kapuccsinot sem tudsz meginni egy ulto helyedben? (mert ezt irtad)
A ferjed sajnalom, szegeny ember ertetek gurizik egesz nap, este meg arra sincs nyugta, hogy a komputer elott lazitson, mert te nem tudod 2 ora alatt elaltatni a gyereket?
Mi lesz veled, ha meglesz a 2. baba?

Névtelen írta...

Ezt meg kifelejtettem:
Nem lattam, hogy bocsanatot kertel volna a lanyos anyukaktol, ahogy nyavogòsnak es irritaloknak nevezed a hangjukat.Biztos hogy vannak ilyen baratnoid akik olvassak a blogod.
Ez, nagyon szerencsetlen allitas volt a reszedrol, mar megbocsass.
Mellesleg, ha a most szuletendo gyereked neme lany lenne, egesz biztosan nem irtal volna ilyet, ugye??
Ezt azert irtad, mert a fiad osszeveszett a jatszoteren egy kislannyal, tudom.
Ejnyebejnye.

csibike írta...

Névtelen: Ja, értem, milyen nagyvonalúan gondolkodsz. Ha valaki kritikát ír a blogomban, mindegy, hogy milyet, az oké, plusz nekem kötelességem elfogadni, mert nehogy már saját véleményem legyen, de én nem reagálhatok rá, nem mondhatom el, mit gondolok, mert az már sértődés. Hmmm... Milyen érdekesen állsz a világ dolgaihoz. Nem akarod tanítani valahol ezt a szemellenzős és egysíkú gondolkodást? Kisebbségi komplexus vagy önbizalomhiány miatt savanyú a szőlő?
Nincs miért megsértődnöm, próbáld megemészteni, hogy nem úgy működöm, ahogy te szeretnéd. Meghallgatom-elolvasom, ki mit gondol, de nem befolyásolja a nevelési elveimet. Úgy neveljük a gyerekeinket, ahogy mi akarjuk. Lehet fikázni, lehet szimpatizálni a módszereinkkel, ettől mi semmit nem fogunk másként csinálni. A hozzád hasonlóak kommentjein jól szórakozunk, ez van. Nem esik nehezemre elfogadni, hogy vannak másként gondolkodó emberek, neked miért? Te gondolsz valamit, én gondolok valamit. Fogadd el, hogy a kettő nem egyezik, valószínűleg soha nem is fog, és egyszerűbb lesz az életed.
Képzeld, a gyerekek apukája örömmel vesz részt a nehezebb dolgokban is és nem az minden vágya, hogy a seggét vakarja a gép előtt, mint ahogy te azt megszoktad a sajátodtól. Pihenésére, kényeztetésére jut idő, köszöni szépen az aggódást, igazán rendes tőled. És aggódsz a kapucsínózásom miatt, na, mindjárt megkönnyezem a felém áradó szeretetet.
Sajnos, szomorú tényt fogok veled közölni, bár biztosan szívesebben látnád igazolva, hogy milyen szar anya vagyok: A gyerekek bizonyos időszakokban nehezebben alszanak el pl. front, fogzás, fejlődési ugrás miatt. És elárulom azt is, hogy a gyerekek nem egyformák, nem fejlődnek egyformán. Nem tudtad? Mi lenne, ha olvasnál egy kicsit? Bár ezt pusztán intelligenciából is ki lehet találni. Van olyan gyerek, akit beraknak a sarokba és ott marad, van olyan gyerek, akit nem. Ja, hogy ezeket be kell oda vágni erőszakkal is és ott kell tartani? Éééértem.
Bocsánatot kérni? Ne röhögtess. Miért is? Akinek nem ilyen a lánya, nem veszi magára. Akinek ilyen és nem ismeri el, hogy mennyire idegesítő tud lenni, annak meg gratulálok. Többször írtam arról, mit viselek nehezen a fiamban, ha lányom lenne, ugyanezt megtenném nála is, de elhiszem, hogy nehéz kimozdulnod a saját gondolatvilágodból.
Látom, szívesen költesz meséket, de hadd segítselek ki: A fiam nem veszett össze senkivel. Őt rángatták meg, sírni kezdett, de elárulom azt, amire nem számítasz: Mivel a kislány hisztérikusan ordított, odaadtuk neki a labdát. Mosolyogva, kedvesen. Bocs.
Javaslom, csak akkor kommentelj a jövőben, ha már magadra szedtél némi empátiát és képes vagy az írott szöveg előítéletektől mentes befogadására.
Egyébként meg bármikor bezárhatom a kommentboxot, törölhetem a kommenteket, ilyenek. Az én döntésem ez is.

csibike írta...

Vera: Nem tudom, hogy mondjam el másként, hogy nem érzem rákényszerítve magam semmire. Nem úgy írok, hogy jajj, mit olvasnának szívesen az emberek, hanem azt írom, ami foglalkoztat. Nem szoktam kozmetikázni, hogy hű, ezt inkább nem írom bele, mert biztos belém fognak kötni. Kössenek nyugodtan.
Megengedem magamnak azt a luxust, hogy nem akarok megfelelni egy túlnyomórészt arctalan tömeg elvárásainak.
Olyan előfordul, hogy valaki szeretne több képet Andrisról a blogba, és akkor többet teszek fel, de ez kivétel. Vagy ha többen kérdeznek ugyanarról a témáról mélben, beleveszem a témát egy posztba, a részleteket meg megbeszéljük a levelezés keretében.
Nincs ott a fejemben posztírás előtt, hogy hányan olvasnak és most valami szépet-jót, mindenki ízlésének megfelelőt kell írnom. Írom, amit akarok, ha senkit nem érdekel, akkor is.

dorw írta...

Névtelen, te szimplán troll vagy. PONT.

Em-ma-ma írta...

Az elválasztással kapcsolatban, én találtam egy jó módszert, ami nálunk nagyon bevált, ha esetleg érdekel, akkor szívesen leírom. Tudom, hogy gyerek függő, de hátha :)

Ugyan az én lányomnak nincsen nyávogó magas hangja és oda van a többi gyerekért, szeret velük játszani, de néha nagyon erőszakosan rá tud nyomulni más gyerkőc motorjára, homokozólapátjára a játszón. Pár hete kezdte ezt a dolgot, remélem hamar kinövi, mindenesetre én minden alkalommal elmondom, hogy jószívűnek kell lenni, blablabla, bízom benne, hogy egy idő után lesz eredmény :)
Andris nagyon bejönne neki, ha a kiflicsücskét, kekszét mosolyogva felajánlja :D

Amúgy a nézetem az, hogy minden gyerkőcnek a saját szülője tudja, hogy mi a legjobb neki. Gyereket nevelni tökéletesen úgysem lehet, a hangsúly azon van, hogy szeretnénk a legjobbat a gyerekünknek és ez vezet minket, valakit így, valakit úgy. Nem vagyunk egyformák, a gyerekek sem egyformák, a gyereknevelési elveink sem egyformák, nem is kell annak lennie, de azt gondolom hogy illik tiszteletben tartani a másikat.

Névtelen írta...

Mindjart gondoltam, Csibike, hogy nem lesz megallva szo nelkul a legutobbi hozzaszolasom, mert te mar csak ilyen oroszlan anya vagy.
Szoval visszaterve a ferjedre..szerintem ha ot kerdezed meg, kisse mar faradt lehet, az altalad leirt szituaciot illetoen.
Az en ferjem, alaposan melletrafaltal, nem a segget vakarja a szamitogep elott, hanem annal sokkal nemesebb tevekenyseget folytat, gyerekeknek judo-t oktat, egy heten 3 este.Soha eszembe nem jutott volna, hogy ot traktaljam a nyavalyaimmal, ahogy te teszed a te uraddal es kepzeld el, egyszerre 2 gyereket meg tudtam minden este furdetni es vacsoraztatni egymagam!Emellett a ferjemnek 2 fogasos vacsora minde este, es nem a nyogdecseles, hogy milyen faradt vagyok.
Hiaba nem egy generacio vagyunk, ugy veszem eszre, egyre rosszabb lesz, anyukam 4 gyermeket nevelt fel en 2-ot, te meg mar most nyavalyogsz...
Mi lesz holnap?

Névtelen írta...

Dorw, kedves, nem vagyok TROLL. Sajnàlom, hogy csalòdàst okoztam.
Nekem van csaladi es vezeteknevem is, ha nem baj.

csibike írta...

Névtelen: Olyan kegyetlen vagy... Először kifogásolod a bejegyzésemet, aztán azt, hogy saját nevelési elveim vannak, majd jön az, hogy nem válaszolhatok a kommentekre, a tiédre főleg nem. Nem akarsz te túl sokat? Vagy csak egy kis törődésre, egy kis figyelemre vágysz? Nem tudtam, hogy magányos vénasszony vagy, aki nagy-nagy unalmában a blogomba firkálja a butaságait.
A férjed soha nem volt partnered a gyereknevelésben és a gyerekek körüli teendőkben, csóri rabszolgaként egyedül güriztél velük? Hát, ez elég szar helyzet, de ha te erre vagy büszke, felőlem. Sajnálom a férjedet, hogy kimaradt a gyerekei életéből, nem lelt örömöt a velük való törődésben.
Sajnos, rossz hírem van a számodra: Részemről itt a csevegés vége, a korlátolt emberek untatnak egy idő után. Én mondok valamit, te mondasz valamit és a két dolog soha nem kapcsolódik össze normális beszélgetéssé, a felesleges szájtépésnek pedig nem vagyok híve. Totálisan eltérő személyiségek vagyunk (mázli, hogy nem hasonlítok rád), nincs miről beszélgetnünk. Szerencsére nem vagyok a gyereked, szóval, ne érezd úgy, hogy nevelgetned kell, bele is dőlnék a manikűrkészletembe, ha olyan anyám lenne, mint te.
Minden jót, mami, ha gondolod, terápiás jelleggel nyugodtan firkálgass ide, sajna, nem tudom megígérni, hogy elolvasom.

dorw: Kérlek, ne válaszolj, felesleges minden további szó, az ilyen örökké csak a saját csontját fogja rágni, orrvérzésig :)

Em-ma-ma: Egyetértek veled :) Soha nem győzködtem arról senkit, hogy az én módszereim a legjobbak, felőlem mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, és úgy korrekt, ha ennek a felfogásnak a szellemében mindenki más tudomásul veszi, hogy én is úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy akarom. B.-vel közösen kialakítottuk a 'gyereknevelési elveinket', ha bármin változtatunk, az kizárólag a kettőnk döntése. Névtelen úgy gondolta, majd ő jól megmondja nekem az okosságait, csak én nem vagyok olyan, akinek jól meg lehet mondani :) Jajj, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mégis, miért olvas rendületlenül. Mindegy, nem érdekes.
Írj, légyszi, várom a leveledet :) Amúgy minden visszazökkent a régi kerékvágásba: Andris elalszik és alszik rendesen, pusztán több kajára van szüksége (már majdnem annyit eszik, mint én, hihetetlen), és akkor nem belőlem pótol. 2-4 alkalommal szopik naponta (reggeli ébredésnél, altatásoknál), szóval, jó úton járunk. Sok új dolgot produkál mostanában, kell neki az energia. Én is pihentebb vagyok, mióta megint átalussza az éjszakát. Sokat tudok aludni egyhuzamban, pl. legutóbb 9 és fél órát :)

csibike írta...

Dorw, képzeld, elfelejtettem írni, hogy tényleg van neve: Sziládi Editnek hívják és lelkes olvasóm Olaszországból, állandóan kattintgat, hogy mikor válaszolok a kommentjeire. Igaz, hivatalosan már nem rendszeres olvasó, csak suttyomban az, meg már nem is ír olyan hízelgő leveleket, mint anno, hüpp és szipp, helyette névtelenül okoskodik itt.
Igazán becsületes hozzáállás, gratulálok, mamika, remélem, a gyerekeidnek azért valami gerincesebb példát is tudsz mutatni.

Niki írta...

Úristen! Mi folyik itt? Miért bántjátok Csibikét?? Ez valóban egy blog, egy napló, elsősorban magunknak és csak másodsorban az olvasónak! Akinek nem tetszik ne jöjjön, ne olvasson! Tényleg vannak emberek akik úgy érzik, hogy ki kell oktatni egy harmincvalahány éves anyukát a nevelési elvekről?? Nem nagyon láttam még olyan anyukát, aki ennyire odáig van a fiáért mint Csibike! Most nehéz napokat él, de akkor is nehéz lenne ha éppen nem szoptatna és úgy lenne várandós. Mert a pocaklakó igen is megnehezíti a napjainkat, ha nem is mindegyiket!
Bocs Csibike, tudom, hogy meg tudod védeni magadat, olvastam, de engem ez mindig felháborít!:(
Sajnos a teljes elválasztásról tanácstalan vagyok, pedig szívesen segítenék. Bízz magadban és Andrisban!
Nyávogás ügyben pedig valaki hallotta már, hogy tud az én fiam nyávogni? A falra mászom tőle!:))"Na, anya, ne húzd fel a ruhád újjádat(ruhám ujját)!"Mindezt olyan hangfekvésben, hogy ki tudnám tépni a hajamat!
Tudod, nekem pár hét múlva érkezik Emili, de gyakorlatilag a kezdetektől fogva erre voltam beállva. Tudtam, hogy aki bennem lakik az csak kislány lehet. Most furán néz ki a szekrény, egyik oldalon Bence fiús ruhái, másik oldalon pedig a lágy színű, nem habos-babos de rózsaszín kislány ruhák!:) Ez van!

Csigamami írta...

Tegnap már írtam volna egy kommentet, de sajna a kommentboxod bemakacsolt, nem csodálom, ha ilyen eszetlen kommentelők járnak erre.
Legyen már a te dolgod, hogy örülsz neki, hogy ismét fiad lesz, ki nem mond ilyeneket basszus? és akkor ki kell elemezni, mint valami József Attila verset, hogy micsoda romlott lelkű anya vagy.... hát vazz, kik olvasnak az erkölcs rendőrök???? Biztos makulátlan tökéletes anyák az ilyenek.
Nem gondoltam volna, hogy névtelennek vannak gyermekei, ez esetben őszinte részvétem szegényeknek (s ha már ő tud ítélni töredékek alapján, akkor vele szemben én is megteszem, bár nyílván nem számít semmit, mert az ilyen nárcisztikus jellemnek a büdös életben nem lehet megmagyarázni, hogy egy TROLL )
Ja és kedves névtelen.... Örülök, hogy neked a gyereknevelés játék és mese, ha az ember nem veszi komolyan, biztosan rohadt egyszerű. Csak poroszosan. Jaaaaaa, hogy egy gyereknek is lehet szükséglete, mit képzel, mégis csak te vagy a felnőtt és te mondod meg neki, hogy mi jó és ha nem jó, akkoris az lesz a jó, mert te azt mondod. Aztán 20 évesen majd drogozik, nőzik, terhesen jön haza és nyílván nem te basztad el a nevelését, hanem rossz társaságba keveredett....
Az, hogy a férjed meg nem vesz részt a gyerekek nevelésében csa a családod szegénységi bizonyítványát igazolja... Judot oktat számítógép előtt????? ugye ezt te is érzed mekkora vicc!!!!!! ez az év vicce :o))))) és még te mondod, hogy hova tart a világ????? /Azért remélem a jövőben a fogvorvosokat nem számítógépen át okatatják fogat kezelni vagy hasonló blődség..../
Ja és Csibe nem lehet fárdt.... Ugyan anyának lenni nem 8 órás fárasztó munka.... Nem...24!!!!! ÓRÁS fárasztó munka, ahol én nem mondhatom azt, hogy jó estét szívem, úgy kiemrültem ma, ledöglök a kanapéra és pihizek, mert kb a következő 16 éveben ezt nem tehetem meg.... Nem értem azokat az apákat, akik veszik a merszet és ezt meg teszik és azokat az anyákat akik ezt hagyják. Megcsinálni könnyű a gyereket, de egy életet adni nem lehet, azt minden jóérzésű anya megpróbálja ajándékozni a gyerekének és alehető legjobb belátása szerint.
Én speciel sokat tanultam Csibétől. Korábban nem hallgattam az "ÖSZTÖNANYÁRA", aki sikított, visított néha bennem és meg is lett s negatív eredménye, hogy nem hallgattam rá. Már egy jóideje, csakis ösztönanya módban élünk és sokkal kevesebb nehézséggel, mint valaha.....Én sem úgy nevelem a fiamat, mint Csibe az övét, ennek ellenére nekem bejön,ahogy ő ezt csinálja és ezért is olvasom.... (Bár nyílvánvalóan sok pontom azonosak az elveink)
Szóval inkább fogd be és ne legyen közlési kényszered más irányába, ha a saját életeddel elégedetlen vagy!

Csibe: Ne haragudj kijött, muszáj volt, mert ezzel a hozzászólással nemcsak beléd kötött beléd, hanem sok jóérzésű anyába is....

szilva írta...

jajdejó lenne, ha enyém fiam is megüzenné a nevét, és nem nekem kellene 256. alkalommal is végigmazsolázni az MTA által anyakönyvezésre alkalmasnak ítéltetett nevek listáját, hogy aztán sokkal tanácstalanabb legyek, mint addig...
irigy vagyok most. nagyon.
:D

Orsi írta...

Csibike!
Ha nem haragszol meg, most nem Neked kommentelek!

" Névtelen írta...
Ezt meg kifelejtettem:
Nem lattam, hogy bocsanatot kertel volna a lanyos anyukaktol, ahogy nyavogòsnak es irritaloknak nevezed a hangjukat.Biztos hogy vannak ilyen baratnoid akik olvassak a blogod."


Kedves Névtelen!

Én egy lányos anyuka vagyok, nagyon régóta olvasom a blogot, viszont NEM mondhatom magam Csibike barátnőjének (sajnos), nem is ismerjük egymást!
Viszont! Teljes mértékben egyetértek Vele. Igenis van olyan, amikor az én kislányom is megüt egy olyan "frekvenciát", amitől minden hajam szála az égnek áll. És ilyet kisfiúktól még soha nem hallottam, pedig elhiheted nekem, hogy rengeteggel találkoztam!
Nem értem, miért kellene bocsánatot kérnie a blog szerzőjének.
Egyébként kíváncsi lennék, neked van/vannak-e gyermeked/gyermekeid, és milyen neműek?
És egyébként pedig pisztolyt tartanak a fejedhez, hogy ezt a blogot olvasd?!

Vera írta...

Csigamami, én szívből egyetértek minden szavaddal, de a történelmi hűség kedvéért idézném Névtelent: "
Az en ferjem, alaposan melletrafaltal, nem a segget vakarja a szamitogep elott, hanem annal sokkal nemesebb tevekenyseget folytat, gyerekeknek judo-t oktat, egy heten 3 este" - vagyis nem a szgép előtt oktatja a judót :D

Csigamami írta...

Vera :o) Miután 200as vérnyomással és elszállt aggyal megírtam a kommentet én is kapcsoltam :o) nem baj, ártani nem használ ;o) A tényeken meg nem változtat.... Nárcisztikus jellem, beteg ember....
és még fenyeget is.... :o)
Nem tudom, hányan olvassuk jogászok Csibét, de tippem szerint többen, mint ahány ismerőse neki van.... és ebből pert????? :o) ez hülye.....

Ferilka írta...

Húha, most olvasom csak ezt a szópárbajt! Előttem szólók már mindent leírtak Csibike védelmében, így én csak megdöbbenésemet szeretném leírni az egész ügy kapcsán. Az én világomban mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja, és nem pocskondiáz azért másokat, amiért a másik meg másképp csinálja. Pontosan az anyaság tanított meg sokkal elfogadóbbnak, rugalmasabbnak lennem, nemcsak a gyerekekkel szemben, hanem úgy általában mindenki mással szemben is. Lányos anyaként pedig csak annyit mondanék, hogy egyáltalán nem a sértődés volt az első gondolatom, mikor olvastam Csibi jó ismert sorait, hanem az, hogy "jé, lehet, hogy fiú gyermeket sem lenne olyan rossz nevelgetni" :-))

Emi írta...

Teljesen átérzem a helyzetedet, mert én is hasonló cipőben járok, csak nálunk még kisebb lesz a korkülönbség (16 hónap). Nehéz ez a helyzet, és csak az érti meg, aki benne van. Én mindig erőt merítek az írásaidból, illetve megnyugszom, hogy nem vagyok egyedül, más is "küzd" néha. Én is megkaptam, hogy a kisfiam el van kényeztetve, de szerintem ez személyiség kérdése is. Van olyan baba, (ahogy azt hiszem írtad is) akit letesznek a földre egy könyvvel és órákat eljátszik magában, de van olyan aki társasági ember már most is, és igényli a szülői jelenlétet. Egyszer-kétszer megpróbáltam, ezen változtatni, de nem hozott eredményt, én meg nem szeretek kísérletezni a gyerekemmel. Így kivárom, míg javul a helyzet magától. A legjobbakat kívánom Nektek! Szép napot, és még sok ilyen kedvesen őszinte bejegyzést! Emi

Névtelen írta...

Szia Csibi,
Muszáj vagyok irni megint...kicsit ugy érzem azonositottak itt a "névtelen" olasz "barátnőddel"...
Tudod, h nem vagyok az !!

A saját kommentemre a válaszod köszönöm: örülök, h elolvastad, -és bár indulatokat váltott ki belőled-, amit nem akartam- sajnálom, ha megbántottalak...igen a nődokid véleményére emlékeztem... annak nagyon örülök, h rendszeresen ellenőriz vérképileg...kár, h nem látszik az alváshiány/pihenéshiány a vérképben :-) (ez most poén volt)

Az hogy középidős terhesen fáradt vagy, igen, tök természetes és hogy mindennéljobban kivánnál egy nyugodt ágyat az is átlagosan igy van mindenkinél. Igen, valóban nem könnyű ezt úgy megvalósitani, hogy közben egy kis energiabomba(Isten áldja meg, hogy ilyen!! :-)) rohangál , meg matat, meg mutat, meg nézzed-fogjad-toljad-gyere anya... Erre irtam, h (és a középidő gyorsan eltelik, aztán már nem lesz ilyen emésztő a pihenés iránti vágy) addig esetleg egy napközbeni 2 órára ha valakit szerzel, aki játszik A.-al, az lehet segítség lehet neked....Igy maradna este energiád kicsit magadra(és jó, h ez nem áldozódik fel), gyöngyözni, stbstb Egy ötlet, javaslat volt. Tudom, h felnőtt nő vagy és annyi segitséged van, amennyit akarsz...nem azért irtam... mondom: ötlet, jószándék volt.

Edittel meg ne foglalkozz, vannak még beteg emberek(láttam a folytatást is...nahallod...)

Kitartás Csibi, rendben lesz ez, csak tápláld magad (is) ÉS ALUDJ!! :-))
Pat

csibike írta...

Pat: Tudom, hogy szoktál kommentelni, és valahogy mindig lendületet/vehemenciát érzek a soraidban, ezért nem is vettem bántásnak, tudom, hogy nem rosszindulatból írtál, pedig névtelen mennyire boldog volt, hogy rajta kívül te is beszólsz nekem, meg Katalin is, aki egyébként szintén nem szólt be, elegáns-intelligens kommentet írt a tőle megszokott módon :)
Nem bántottál meg, nem is értem, hogy ezt miből gondolod, remélem, te sem vetted annak az én soraimat. Szerettem volna tisztázni, hol értetted félre a dolgokat, talán azért, mert összekevertél valakivel.
Kevés segítségem van, ahogy tudok, úgy élek velük, de azért én sem csak alvással szeretném tölteni a napjaimat :)

Emi: Az még nehezebb helyzet, de te is meg fogod tudni oldani, ebben biztos vagyok :) A másik blogom kommentjeihez írtam az elkényeztetésről, hogy pl. ahány szülő, annyi definíció. Nem tartom elkényeztetésnek, ha a szülő felismeri a gyereke személyiségét, és úgy próbálja terelgetni, hogy nem vagdossa le a szárnyait, és végül mindenki elégedett legyen. Az elkényeztetés szerintem az, ha mindenben kiszolgálod, ha minden óhaját teljesíted ésatöbbi.
Azt kívánom neked, hogy sok boldogságban legyen részed, jusson időd pihenésre, feltöltődésre is :) (Magamnak is ezt kívánom.)

Ferilka: Sokan nem tudják elfogadni, hogy az életben egy csomó mindent másként is lehet csinálni, mint ahogy ők csinálják, és nem feltétlenül rosszindulatból, hanem egyszerűen nincs meg a személyiségükben az az értelmi-érzelmi háttér, ami ennek a megértéséhez, elfogadásához kell :) Mi meg imádnánk egy kislányt, aki szépen megtanulná, hogy nem nyávogunk úgy, hogy anyádnak-apádnak lesérüljön mindkét agyféltekéje.

csibike írta...

Orsi: Igen, az a fura, hogy névvel leiratkozott, névtelenül meg olvasott tovább, amivel önmagában nincs gond, sokan olvasnak úgy évek óta, hogy eleve fel sem iratkoznak. Ha irritál/untat egy blog, nem olvasom, nem? :)

szilva: Gratulálok :) Látod, szegény gyerekek hiába üzengettek, elvetettük az óhajukat. Nálunk Andrisnál a szóba jöhető nevek listázása vált be, ezt szűkítettük később. A kisebbik fiamnál nálam egy név volt a listán, B. meg nem írt, csak mindig felvetett 1-1 nevet, amit én elutasítottam, aztán mondott egy olyat, amit nem, pedig nem ez volt a listámon.

Csigamami: Nem haragszom, egészségedre :) Pont abba gondoltam bele, amikor elkezdtem válaszolni a fikázásra, hogy sok baba nem alszik rendesen elég sokáig (Andris ráadásul kivétel, mert a hosszabb-rövidebb ideg tartó zűrös időszakokat leszámítva mintaszerűen szunyál). Most az összes olyan anya, akinek a gyereke 1.5-2 évesen sem alszik 8 órát este, és nem hajlandó sírni hagyni a fiát-lányát, érezze rosszul magát, mert szaranya? Védőnőtől származik az infó, miszerint egyre több olyan baba születik, amelyik hónapokon keresztül irtó keveset alszik, viszont rengeteget sír, de nagyon durván. És ez nem az anya hibája. Egyszerűen ilyenek. A kritikus időszakot pedig túl kell élni. Aki azt az alapvető elvet nem fogadja el, hogy minden gyerek más, az korlátolt.

Niki: Csak névtelen próbált bántani, sikertelenül :) Ő tudja, miért, én csak tippelgethetek, de annyira nem érdekel.
A teljes elválasztásról kaptam egy nagyon kedves levelet Em-ma-mától, de úgy érzem, még nem bírnám végigcsinálni, pedig tényleg nagyon gyerekbarát módszerről írt. Nem vagyok még kész rá lelkileg, ha Andris csak 2-3 alkalommal szopik naponta (reggeli ébredés után és a két altatásnál), semmi bajom nincs.
Kíváncsi vagyok, mit fogsz majd írni, mennyire lesz más lányos anyaként is :)

Egyébként továbbra sem tudom, mit értettek félre a lányos emberkék, konkrétan ezt írtam a lányokról: "Ma és tegnap is azt láttam-hallottam, hogy ezek a lányok pengeéles hangon képesek sikoltozni, ha valami nem tetszik nekik, hihetetlen módon nyávognak hasonló okból kifolyólag. Tökre örülök, hogy fiam lesz megint." A két nap alatt látott-hallott lányokról írok, nem általában a lányokról, ott is van az, hogy "ezek a lányok"... :) Az ő viselkedésük alapján futott el az érzés, hogy de jó, hogy fiam lesz. Nem egyszer írtam, hogy annak is nagyon örültünk volna, ha lányunk lesz, és nem tiltakoznánk, ha esetleg a harmadik kislánynak születne, szóval, nem értem, ki tudott ezen megsértődni.