2012. március 4., vasárnap

A legkedvencebb pénteki jelenetem és a (holtversenyben) legkedvencebb pénteki képem

Azt mindenféleképpen szeretném megörökíteni, kedves naplóm, ahogy dorw Vackora nagy-nagy boldogsággal átöleli Andrist:


Arra tippelek, hogy Vackor látta az anyukájától, miként kell megölelni azt, akit szeretünk (az aktuális helyzetben ez a személy én voltam, hehe), és úgy gondolta, itt az ideje, hogy öleléssel is kifejezze a Sir Andrew-val szemben táplált érzelmeit. Vackor még soha nem csinált ilyesmit, de a nap végére nagyon belejött Andris ölelgetésébe, mindig boldog arccal közelített felé és egyre ügyesebb mozdulatokkal próbálta magához szorítani. Látszott rajta, hogy jó dolognak tartja és élvezi az ölelgetősdit. Közel álltam ahhoz, hogy megzabáljam, de jó házigazda nem falja fel a barátnője kisfiát, ugyebár.   
Andris azt még zokon vette, hogy az egyik játszótéri ölelésroham következtében a földön kötött ki (Vackor lendületétől felborultak, mint két liszteszsák), aztán valahogy megszokta barátja új hóbortját és hagyta magát. Kíváncsi vagyok, mikor öleli vissza.


Ez meg egy olyan kép, hogy jujjdenagyonszeretem. Zsivány ez a gyerek, zsivány.

4 megjegyzés:

Elf írta...

ki gondolná, hogy ekkorának is szüksége van a testi ölelésre a társától, pedig de :) nagyon cukik, igaz dorwAndris kissé nagyobbacska :D:D:D

Vera írta...

és már mekkora! igazi kisfiúarca van, gyönyörű :))))

dorw írta...

eléggé ott volt/van a cukiságfaktor! :)

ptesyste eribuy

csibike írta...

dorw: Az valami dicsőítő himnusz kezdő sora ott a végén vagy félrementek a kontrollszavak? :)

Vera: Képen mindig sokkal nagyobbnak és idősebbnek tűnik, pedig olyan kicsi még :)

Elf: És olyan boldog arcot vágott Vackor, amikor sikerrel járt :)