Azt mindenféleképpen szeretném megörökíteni, kedves naplóm, ahogy dorw Vackora nagy-nagy boldogsággal átöleli Andrist:
Arra tippelek, hogy Vackor látta az anyukájától, miként kell megölelni azt, akit szeretünk (az aktuális helyzetben ez a személy én voltam, hehe), és úgy gondolta, itt az ideje, hogy öleléssel is kifejezze a Sir Andrew-val szemben táplált érzelmeit. Vackor még soha nem csinált ilyesmit, de a nap végére nagyon belejött Andris ölelgetésébe, mindig boldog arccal közelített felé és egyre ügyesebb mozdulatokkal próbálta magához szorítani. Látszott rajta, hogy jó dolognak tartja és élvezi az ölelgetősdit. Közel álltam ahhoz, hogy megzabáljam, de jó házigazda nem falja fel a barátnője kisfiát, ugyebár.
Andris azt még zokon vette, hogy az egyik játszótéri ölelésroham következtében a földön kötött ki (Vackor lendületétől felborultak, mint két liszteszsák), aztán valahogy megszokta barátja új hóbortját és hagyta magát. Kíváncsi vagyok, mikor öleli vissza.
Ez meg egy olyan kép, hogy jujjdenagyonszeretem. Zsivány ez a gyerek, zsivány.
4 megjegyzés:
ki gondolná, hogy ekkorának is szüksége van a testi ölelésre a társától, pedig de :) nagyon cukik, igaz dorwAndris kissé nagyobbacska :D:D:D
és már mekkora! igazi kisfiúarca van, gyönyörű :))))
eléggé ott volt/van a cukiságfaktor! :)
ptesyste eribuy
dorw: Az valami dicsőítő himnusz kezdő sora ott a végén vagy félrementek a kontrollszavak? :)
Vera: Képen mindig sokkal nagyobbnak és idősebbnek tűnik, pedig olyan kicsi még :)
Elf: És olyan boldog arcot vágott Vackor, amikor sikerrel járt :)
Megjegyzés küldése