2012. február 23., csütörtök

"Most le kell tennem, megjött az anyám..."

Két-három hete készült ez a videó. Épp a délutáni sétához pakoltam magamra az újabb és újabb réteg ruhát a lakás közepén, amikor rájöttem, mi az a furcsaság, amit percek óta hallok: Andris folyamatosan dumál. Nyomja a babahalandzsát, de úgy, mintha valakivel beszélgetne. Hangsúlyokkal, szünetekkel. Kíváncsi anyukaként kibújtam a papucsomból és lábujjhegyen becserkésztem a nappalit, ahol a fiamat sejtettem, és miután megpillantottam a radiátor előtt a fülére szorított (az előző lakóktól megörökölt, de soha nem használt) párologtatóval, gondolatban porrá zúztam a fejemet az ajtófélfán, mert nem jutott eszembe, hogy csőre töltött kamerával a kezemben osonjak Andris közelébe. Kameramentes állapotban percekig csak gyönyörködtem a fiamban, aki teljes átéléssel magyarázott valamit a párologtatóba. Azt hittem, mihelyt észrevesz, abbahagyja a titkos beszélgetést, de nem, folytatta tovább - előtte azért hátat fordított nekem, jelezve, hogy abszolút magánügyben trécsel valakivel. Ezen a ponton éreztem úgy, hogy akár el is siethetek a kameráért, hátha nincs jelentősége, és abban is reménykedtem, hogy a kamera láttán nem a párologtató elhajítása és a kamerakövetelő hiszti lesz az első reakciója. Mákom volt kicsit, az utolsó pár másodpercet meg tudtam örökíteni, mert Sir Andrew olyan elmélyülten csevegett, hogy nem szúrta ki rögtön a kamerát, illetve a kamera és az anyja realizálása után szépen elköszönt a beszélgetőpartnerétől, aki feltételezésem szerint csaj - úriember egyetlen hölgyet sem ráz le a telefonban magyarázat nélkül.



Imádom, ahogy ráncolja a homlokát. Miután befejezte a top secret beszélgetést, lecsüccsent a földre és várta, hogy az anyja lerogyjon mellé és megmutassa neki a videófelvételt. B.-vel arra jutottunk, hogy Andris valószínűleg erős hasonlóságot észlelt a kaputelefon és a párologtató között (mindkettő hosszúkás és fehér és egy kézzel meg tudja fogni), és ha már rábukkant ez utóbbira (a kaputelefont nem éri fel), gondolta, telefonálgatásba kezd úgy, ahogy a felnőttektől látta. Hónapokkal ezelőtt is vakkantott egy-egy babaszót a mobilomba, de ez a mostani már jóval felnőttesebb telefonálás. Azóta számtalan ehhez hasonló "telefonbeszélgetés" van a háta mögött, engem mindig megdöbbent, hogy hangsúlyoz, hogy figyel a "beszélgetőpartnerére", mintha tényleg dumálna valakivel valamiről.

11 megjegyzés:

Marjann írta...

Imádom!

Hajni írta...

Tündéri! :)

Wattacukor írta...

Nagyon pasi!!! :)

zazie írta...

Sokszor megnéztem, és megpróbáltam csak nagyon halkan vinnyogva nevetni, ui. a kislányom itt szundít. Ő kb. egyidős Andrissal, és távirányítóval cseveg, de nem ilyen férfiasan-tapintatosan szűkszavú, mint Andris, inkább, mintha valakinek élénken huszadszorra magyarázna el valamit. (És sajnos tényleg rádöbbentem, h. engem mintáz az intonációja.)

Andris tüneményes!

Csillagvihar írta...

Olyan, mintha a végén azt mondaná: ennyi. :D
Imádnivaló!

dóra írta...

nagyon édes!

Elf írta...

:)))))))))))

dorw írta...

konkrétan behalok! XD

roza írta...

Jaaaaj...kész vagyok:):):)

Orsi írta...

Jól van, ühüm, jó, ennyi.. :DDDD
Tipikus, mikor nem akarjuk, hogy más valamit is kihámozzon a beszélgetésünkből! Nagyon titokzatos! :) És az a pillantás: "Anya! Miért zavarsz? Most tehetem le..." xD

Nikletty írta...

:))

a mi Linánk is ráncolja a homlokát ahogy felhúzza a kis szemöldökét :)