Talán a front a bűnös, talán valami fejlődési ugrás, passz, az igen csúnya helyzet az, hogy a fiamat tegnap este és ma este is két óra alatt sikerült alvásra bírni. Az idegeim maximálisan felborzolt állapotban leledzenek, ennyit arról, hogy kétezertizenkettőben jó kislány leszek és éjfélkor már szépen szunyálok B. karjában. Tegnap lenyomtam a zacskó csokis kekszet, B. nutellája elfogyott, úgyhogy perpill maximum a körmömet rághatom. Ha jól számoltam, hat kilót híztam eddig a terhesség alatt, ennek a fele tuti, hogy idegből vagy energiahiányból elkövetett szénhidrátzabálás miatt jött össze, és azért még van előttem cirka 22 hét.
(Ez egyébként egy olyan poszt, amelynek az írása közben meg-megállok, hogy kigyomláljam a b és k betűs csúnya szavakat.)
A fiam nem az a típus, aki fél nyolckor simán elalszik, durmol tizenkét nyikk- és mukkmentes órát, majd napközben még másfelet, és napjában többször akár egy órán keresztül is eljátszik az építőkockáival. (Olvastam-hallottam ilyen gyerekekről, léteznek a való életben is.) Nem, ő egyelőre olyan, hogy kizárólag társaságban érzi jól magát, ezért a játékaihoz közönség éspervagy partner szükséges (egyszerre öt-tíz percet bíbelődik el egyedül). Ha mázlim van, velem együtt egyszer egy-másfél órát alszik nappal (egy hónappal ezelőtt váltott a közös kétszer egy óráról), nélkülem (pl. ha főzni szeretnék alvás helyett, mert amúgy nem hagyja a főzőcskét) azonban csak húsz-harminc percet szundikál (egy-két napig próbálkozott a két órával, de úgy tűnik, letett róla), és ugyan este egyszeri ébredéssel kialussza a tíz óráját, de azt is legkorábban fél tíztől kezdi, ergo hangyafarknyi időm jut arra, hogy az anyaságon túl is éljek valamicskét. Ez továbbra sem panasz, pusztán tényrögzítés. A folyamatos pörgés után hulla vagyok agyilag és fizikailag is, B. meg a melója miatt tikkad ki napi szinten (korán megy, későn jön), bevallom, alig várjuk, hogy a csemete este álomba merüljön. Ez eddig tizenöt-harminc perc alatt megvalósult (az altatás a mellem tulajdonlása miatt egyelőre az én reszortom), az utóbbi két este azonban legszívesebben a hajamat tépve sikoltoztam volna, amikor Andris másfél óra után még mindig nem óhajtott az alvással foglalatoskodni. Tudom, hogy ez messze nem a legrosszabb forgatókönyv, ami alvás terén bekövetkezhet és alapjáraton remek helyzetben vagyunk, de őszintén megmondom, nem vigasztal, amikor terhesen és fáradtan az a legnagyobb vágyam, hogy beboruljak végre az ágyamba. Két-három óra pihenés, azaz nemmunka és nemgyerekezés jut nekünk egyetlen napból. Elfogadtam, hogy nálunk most ilyen a családi élet, ehhez a két-három órához viszont ragaszkodom. A második baba születése után egy ideig ennyi sem lesz, nyilván.
Andris egyszerűen úgy gondolta, hogy tök jók a szoptatások és a jóéjtpuszik és a szokásos esti sutyorgások, de ő akkor most még nem alszik, hanem pölö megnézi az apját, mit csinál a hálószobánkban, elbabrál kicsit a mindenféle játékával, illetve sétafikál a lakásban. Mindezt úgy, hogy fürdés után szemdörzsölve ásítozik pelenkázás és öltöztetés és vitaminozás közben. És nincs szokatlan / plusz inger az életében, nincs változás a napirendjében ésatöbbi. Tegnap este hagytuk, hadd csinálja, amit akar, villanyt kapcsoltunk a szobájában és asszisztáltunk az elképzeléseihez (meseolvasás, gyöngyözés, fiók kirámolása és egyebek). Beraktam az ágyába, ahonnan három perc sírás után kivettem, mert képtelen vagyok elviselni a bömbölését, meg lazán belehergeli magát az üvöltésbe, így nehezebb megnyugtatni és az alvás felé terelgetni. Nála úgy lehet bármit is elérni, ha megőrzöm a hidegvéremet, valamint kedves vagyok és határozott. Ez néha roppant nehéz. Ma B. is velünk maradt az altatásnál, hogy Andrisnak ne legyen ürügye a mászkáláshoz, és hiába kezdett csavargásba a fiúcska, villanyfényt nem kapott - egy idő után maradt is a kanapén. Közben megnyugtatóan és türelmesen duruzsoltam neki, bár legbelül ordítottam a fáradtságtól, remélem, nem hallatszott ki, meg simogattam-nyugtatgattam, meg egy csomószor megszoptattam. Két órán keresztül. B. annyira komolyan vette a "csinálj úgy, mintha aludnál és ne reagálj semmiféle kommunikációs kísérletére" kérésemet, hogy ülve bealudt a fotelben. Andris pedig olyan dolgokat talált ki a sötétben, hogy pl. fekve szöszt tépkedett a kanapéra terített plédről, lemászott a kanapéról, az apjához lépett és nyújtotta felé a szöszt. Reakció hiányában sem adta fel, összesen ötször ismételte meg a szöszt tépked-kanapét elhagy-szöszt apának felajánl műveletsort. Gondolatban szálanként rángattam ki a hajamat a fejemből. Amikor el akart fogyni a hidegvérem, ékszereket kezdtem tervezni lelki szemeimmel, minden apró részletre kitértem, amíg Andris nyűglődött, közben azért szimultán babusgattam a mostanában anyásról apásra váltó fiamat. Aztán a türelmem és a higgadtságom végül meghozta a gyümölcsét, a ded elaludt, bár a vége felé egyszer erélyesen rászóltam, hogy most már aludjon, ne rugdossa a szoptatós párnát. Ez az erélyesség használni szokott, csak a megfelelő pillanatot kell kivárni hozzá. Tegnap probléma nélkül átszállítottam az ágyába, ma viszont felébredt és jött a hiszti. Még egyszer rászóltam és az egyik plüsstigrise orrával simogattam a fejét. Így hajlandó volt abbahagyni a sírást és elaludt. Valahogy rá kellene venni a plüsstigrist, hogy mostantól ő altassa Andrist.
Nem mondom, hogy repesve várom a ma estét.
8 megjegyzés:
Veled vagyok lélekben! Ez az altatás nagy mumus tud lenni! Anno Bencénél én csesztem el(egész addig, eszik és letesz alszik gyerek volt), amikor már nem szopizott hanem babatejet ivott esténként elalvás előtt, egyszerűen nem tudtam betelni vele, csak néztem, néztem és rettentő szomorú voltam, hogy megszűntek a közös esti összebújások. Ennek az lett a következménye, hogy Bence a mai napig úgy alszik el, hogy vki ott szobrozik mellette. Ez az estek majdnem 100%-ban az apja, és az egész nem több mint 20-30 perc, cserébe viszont éjfél és 3 között átköltözik a mi ágyunkba! Ennek sose lesz vége! 9 hét múlva pedig megérkezik a hugi, aki az első pár hónapban egy bölcsőben fog mellettem aludni! Szép lesz, mind egy kupacban leszünk reggelre!
Szóval, Csibi, tarts ki valahogyan! Én tudom, hogy ez nem panasz, de ezeket az esti altatásos rituálékat pocakosan és hullafáradtan az ember a pokolba kívánja!
Jujj, együtt érzek, bár nálunk még annyira nem gáz a helyzet. Dániel 5 hónapos lesz, már 1,5 hónapja kitaláltam, hogy úgy altatom az ágyában, hogy a plüss jegesmedvéjét odakanyarintom a fejéhez, amitől szerintem ő azt hiszi, hogy fogom a fejét. :-))
Egyre horrorisztikusabb történeteket hallok az altatásról. Itt még csak az a baj, hogy felemeli a hason fekvő gyerkőc a fejét és nem hajlandó letenni, hogy aludjon. Nem tudom, mi lesz, ha elkezd járni!
Azt hiszem, meggondolandó a korai kistesó, pedig én is így akartam. :-))
Hát, soká lesz még, hogy magától alszik el és akkor is ki fog 100*jönni a szobából,mire elalszik.
tavasszal majd játszóterezéssel jobban ki lesz fáradva, csak addig bírd ki! :-)
Egyébként én pl. verset/mesét fejből mondtam nekik a sötét szobában, számtlan éneket énekeltem és mindkettőnek fogtam a kezét (egyikkel az egyikét, másikkal a másikét) kb 2 éven keresztül. Még várok pár évet,mire ez megint hiányozni fog, csak akkor jöhet a köv. kör gyerekekből :-)
Kitartás!
el kell fogdnunk, hogy terhesen mindig jobban akar aludni az ember lánya, mint az unokája :-)))
Pipitér
őszintén együtt érzek veled.
nálunk mindig is gáz volt az altatás, most is az. tudom, hogy kapsz majd tanácsot, ezret, de engedd meg, hogy elmondjam, nálunk az ilyen esetek hogyan néznek ki.
ha látványosan nem akar elaludni, akkor hagyom az egészet a fenébe, egyszerűen nincs értelme altatni. a fényviszonyok maradnak az altatósak, de a gyerek azt csinál, amit akar, viszont nem játszunk vele. ha hoz valamit megnézzük, ha bújik megsimogatjuk, de ahogyan te mondod, nem asszisztálunk neki. akkor sem, ha frusztrált(=nyűglődik, csapkod) lesz, legfeljebb azt mondom neki ilyenkor, hogy "ha fáradt vagy, akkor bújj ide".
nem mondom, hogy ez a tuti módszer, és az sem biztos, hogy fél óra múlva elalszik, de nagyon sok felesleges idegeskedéstől kímélnéd meg magad. addig, amíg mászkálni, mocorogni akar, nem fogod tudni elaltatni. (kb.ilyen korban jön egy szep.szor., nem kizárt, hogy azért nem akar elaludni, nehogy szem elől tévesszen.)
Remélem ha nem is nagyon, de kicsit vigasztal, hogy minden gyerkőcös családban van ilyen este. Hol ritkábban, hol gyakrabban. Szerencsére nálunk sem gyakori, de azért ismerem az érzést, hogy már egész máshol vagyok lélekben (a lakást szedem rendbe, lehuppanok a tévé elé...) és a gyermek csak mondja-mondja, jönne-menne, pörög, bennem pedig megy fel a pumpa, de nyugodtnak kell maradnom (látszólag), mert különben még lassabban alszik el.
Drukk, hogy ez csak egy múló dolog legyen és estére minden visszaálljon a régi kerékvágásba!
Zsófi
én is sötétben meséltem, énekeltem, tekergették a hajam, de szerintem minden gyerek más... viszont ha nagyon nem álmos, nem fog elaludni.. ilyenkor mindig arra gondolok, nekünk sem egyformák a napjaink, miért lenne az övé az...
amúgy múlt csütörtök óta valami van a levegőben, lehet azt érzi...
hát... nyugtatásnak csak annyit tudok írni, hogy az ilyen általában pár napnál nem tart tovább....aztán megint jobb lesz...
Ritkán szólok rá erőteljesen, hogy most már aztán alvás, no de amikor játszik... el tudnék süllyedni.... pár hete altatta a babáját...Bende: "Na most aztán alvás, különben elveszem a Gugud!" ... (az a cumija- na pl ilyet még nem csináltam vele, de ennyire a lelkére veszi, ha rámordulok...)
Ez a tervezgetés jóóóó :o) Azt hittem csak én vagyok ennyire hülye zombi módban :o) de látom, másnál is működik :o)
Képzeljétek, a tegnap istenes volt, semmi nyűglődés, ma viszont bepróbálkozott egyszer-kétszer, de nem olyan komolyan, mint ezen a két estén. B.-vel fejlődési ugrásra tippelünk, bár a front is nagyon megviseli.
Örülök, hogy olvashattam a soraitokat, köszönöm :)
Megjegyzés küldése