Nem tudom, lehet, én vagyok defektes, de utálom, ha idegenek Andris kezéhez-lábához vagy arcához érnek. Nem plüssállat, bzmg, hogy bárki megsimogassa csak úgy, szó nélkül. Például a héten egy fiatal csaj a babakocsiban vigyorgó Andris arcát akarta megcirógatni, kapásból odaszóltam neki, hogy bocs, de ezt ne, és miután leengedte a karját, úgy nézett rám, hogy nekem kellett volna kellemetlenül éreznem magamat - én meg úgy néztem vissza rá, hogy többé garantáltan nem akar egyetlen ismeretlen kisbabát sem megcirógatni. Ma délelőtt egy idős néni a kasszánál tapperolta a fiam mamuszba bújtatott lábfejét, annyira öreg volt és annyira elérzékenyült Andris mosolyától, hogy nem volt szívem rászólni, délután pedig én voltam az a szemét anya, aki nem engedte egy másfél éves kisfiúnak, hogy lelkesedésből megtapogassa Andrist. A szituáció konkrétan úgy nézett ki, hogy a kissrác kinyújtott mutatóujjal közeledett Andrishoz, és mivel az egyik kezemben fagyi volt, a másikkal megpróbáltam úgy manőverezni a babakocsit, hogy Andris és az idegen gyerek közé guggolhassak, aki elszántan követte a babakocsi minden rezdülését. A szabad karomat a kocsi oldalára tettem, hogyha nagyon megindulna a kissrác, megfoghassam a kezét. Andrist két szemmel szeretem, van egy ilyen gyengém, bevallom, és el akartam kerülni minden olyan manuális dolgot, ami megzavarja a Sir lelki békéjét, pölö hajhúzás, arcnyomorgatás, orrpiszkálás. Amikor a gyerek anyja végre odaért mellénk, fennhangon megjegyezte a fiának (a tisztelt címzett persze csibike volt), hogy a néni nem akarja, hogy megnézd a babáját, és elvonszolta onnan a gyereket. A fagyis olyan tölcsérbe adta a gombócomat, ami egész egyszerűen szétrepedt öt helyen, ezért nem foglalkoztam a nővel, nem akartam lefagyizni a gyerekemet, inkább nyeltem - átvitt értelemben is. A fagyi leküzdése közben viszont azon filóztam, miért olyan 'urva természetes, hogy hagyom 'aszogatni a fiamat, és miért nem lehet megfogni a kissrác kezét és azt mondani neki, hogy óvatosan, kisfiam!, vagy hasonlót. Miért kellene eltűrnöm, hogy idegenek tapogatják a fiamat? Van valami egyezmény erről, csak nem tudok róla, vagy mi?
2011. május 9., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
27 megjegyzés:
tedd ki a babakocsira, h please don't pet/feed/kiss the baby, thank you. :) Én is utálom, de azért ahogy nő a kicsi én meg öregszem bele az anyaszerepbe, egyre kevésbé zavar.
engem anno nem zavart, valszeg a szép és kicsi baba ezt váltja ki minden emberből...
Biztos, hogy ellenállhatatlan a vigyorgó cápakölyök a babakocsiban, de nagyon helyesen teszed, hogy nem hagyod taperolni. Nem csak a bacik miatt, hanem azért is, mert ha te ezt nem viseled jól (és talán Andris sem viselné jól), miért is hagynád? Sajnos mindig lesz olyan, aki ezen megsértődik... de hát különbözőek vagyunk, ezen ne rádg magad!
(Pár hete anyu is önkéntelenül megsimogatta a szomszédék öthónapos kisfiának kézfejét, akihez még én sem értem hozzá soha. Az anyja nem szólt, de utána én négyszemközt igen. Anyu mondta is, hogy persze, igazam van, meg a mozdulat közben már bevillant neki, hogy ezt nem kéne, és hogy mi sem szerettük ezt korábban...)
Nem kell hagyni, és kész. ;)
teide
erròl eszmebe jutott Murphy egy idevàgò idèzete:
"Az elsò gyereked, ha leejti a cumijàt, rohansz ès kifőzöd, ha a màsodik, beletörlöd az inged ujjàba, ha a harmadik, csak a kutyàt kùldöd èrte.:DD
érdekes, hogy ha arra gondolok, hogy egy ápolt idegen megakarja simogatni a gyerekem _lábát_ nem találok benne semmi kivetnivalót. (arcról szó sem lehet!) nagyon cuki lábacska az.
de ha valaki ezt a gyakorlatban kivitelezi, akkor ökölbe szorul a gyomrom, és legszívesebben vicsorognék rá.
arra tippelnék, hogy ez valami evolúciós maradvány lehet, ami zsigerből jön.
Nem olyan könnyű dolog ez. Nekem még csak pocakban van babám. Eddig, amíg nem voltam terhes, nekem is elindult a kezem, ha terhes barátnőmmel találkoztam és valahogy muszáj volt megsimizni. Most persze már én sem szeretem, ha engem tapogatnak. A babákkal ugyanígy vagyok. Azt még nem tudom, azt hogy fogom viselni, ha az enyémet tapogatják, de magamról tudom hogy valami ellenállhatatlan dolgot érzek, ha ismerős babáját látom és meg kell fognom valahol, mert olyan puha, jó illatú, aranyos, stb. Főleg a nőkbe be van építve valami kütyü, amiktől szeretnek terhes hasakat és kisbabákat fogdosni. :-)) Persze az is más dolog, hogy idegenét vagy ismerősét fogdossuk.
sokáig nem értettem, hogy mi ez a nagy ellenkezés az anyák részéről, hogy idegenek (se) simogassák, cirógassák, fogdossák az ő gyereküket. mindemellett azért meg kell jegyeznem a barátnőm kislányát csak akkor vettem fel, amikor ő "szólt rám", hogy vedd már fel! és a pocaksimogatásra sem érzek soha ellenállhatatlan ingert.
de valamelyik nap sétáltam hazafelé a parkon át, és két nő találkozott mellettem. az egyik babakocsit tolt, a másik (gondolom a barátnő), meg egy pár szavas üdvözlés után nekiállt a babakocsit igazgatni, lenyitotta a napellenzős tetejét....
na és akkor bevillant. hogy lehetünk mi akárkivel a világ legjobb barátnői, a leendő gyerekemhez, babakocsijához és bármelyik tartozékához csak és kizárólag az én engedélyem után nyúlunk!
Nekem még nincs, de remélem lesz gyerekem. Viszont azt nagyon utálom, ha idegenek nyúlkálnak a más gyerekéhez, én max. benézek a babakocsiba, de tiszteletben tartom az "intimszférát".
Ami viszont nálam mindent visz, az az, ha ki akarják venni idegenek/félidegenek az anya kezéből a babát: "hadd fogjam meg, olyan édi".
Az egy-két-három gyerekes mondást én is hallottam, de amíg én nem veszek a számba koszos dolgot, addig egy gyereknek sem tartanám helyesnek. De lehet ez majd változik:)
Csibike, szerintem természetes amit érzel. Nekem nincs gyerekem, de ha lesz, biztosan én sem fogom szeretni, ha fogdossák. Én az ismerősök babáit is csak szigorú kézmosás után tapogatom, akkor is csak a kezét, lábát, az arcát nem.
Szóval, ne hagyd magad és Andrist! :)
Szerintem is tök természetes amit érzel. Speci én azt sem szeretem, ha hozzámér bárki a páromon kívül. Utálom, mikor úgy bizalmaskodnak az emberrel, hogy megérintik. Azt se szeretem, ha túl közel jönnek hozzám, (pofámba, intimszférémba - kinek mi tetszik) másznak bele. És most követ fogtok rám vetni, de én sosem éreztem azt, hogy bárki gyerekét fogdosnom vagy simogatnom kellene. Még rokon gyereket sem. Lehet azért mert nincs gyerekem és nem is tervezek egyáltalán... Ez meg az én defektem. Bár én nem tartom annak, ha valaki nem akar gyereket.
Horg... nem nyulunk mas gyerekehez/kutyajahoz... Bocs de nekem ez is veszsoparipam. Egyszer lerditott egy no mert nem hagytam h a villamos kozepen belenyulon a horodzoba es megsimogassa a 2oraja utazo macskat... Hat hulyek ezek???
Es nem a gyereket se. Veletlenul sem. Elore felek mi lesz ha pucer labacskak lognak a batyubol... allitolag az nagyon vonza a kezeket... hat torni fognak a kezek...
Utalom hogy mindenki felhatalmazva erezi magat hogy piszkalja es beleszoljon a nevelesbe...
Szuleimet is kertem mar hogy ha a hatamon van a gyerek ne vegzaljak... megertettek? Hat nem.
Na befejezem. Morcos vagyok ma :)))
egyedül maradtam a véleményemmel :(
Nem baj Elf, azért szeretünk. :)
Elf! Én félig melletted álltam. :-))
érdekes, mert eddig én éreztem magam hülyének, hogy tartottam a három lépés távolságot mások gyerekétől (ezt most úgy írtam, mintha lenne sajátom, na mindegy :)). én soha nem értettem, mi az istennek kell rávetniük magukat az embereknek egy gyerekre. bár én a gügyögést sem értem, és nem is művelem, és ilyenkor még hülyébbnek érzem magam, ahogy intenzíven kilógok a sorból a körülöttem levő gügyögő-fogdósó emberek között.
Kedves Elf, nem vagy egyedül. Igaz, én már a harmadik gyerekemet várom, de nem zavar, ha valaki megsimogatta a két lányom lábát. A kézre, arcra én is ugrok, de abban semmi kivetni valót nem látok, ha a lábához nyúlnak. És tényleg van abban valami, hogy az első babás véranyák, mikor az ő gyerekük is nyúlkálós korba érnek, valahogy átalakulnak, és már nem értik, hogy miért baj, ha az ő kisfiúk/kislányuk óvatosan megsimogat csupa szeretetből egy bébi lábacskát. Az idő elnézővé, bölcsebbé és rutinosabbá tesz. :)
:örül:
jó az arcához én sem szerettem, ha érnek, de különösebben nem zavart.. igaz, nekem már 24 éves a nagyobbik és nagyon fiatalon szültem, de hogy anyatigris vagyok, az tuti... és mégsem zavart,.... nem olvad, nem törik, a kosz meg kell az egészségének :)
Elf..:D
èn is ùgy èrzemhogy igazad van, nem vagy egyedùl.
Ha tudnàk sokan, honna lehet òsszeszedni bacikat, nemhogy az idegenek kezètòl..:)
èn sokszor a szomszèdasszonyomra is bìztam a pici babàm, mikor nagyon el kellett mennem olyan helyre, ahova nem vihettem magammal.
Attòl mèg egy baba sem lett beteg, ha idegenek simogattàk, de kòhàzban, orvosi vàròteremben igen.(ott a levegòben voltak a bacik)
Boltban dolgozom, es sokszor jonnek be anyukak babakkal, sokszor nagyon edes babakkal, kilogo pucer labikakkal.
Ilyenkor, ha a baba ebren van, szolok hozza, vagy ramosolygok, megdicserem, de eszembe se jut, hogy megerintsem.
Tudjatok miert nem?
Mert eszembe se jutna, hogy egy idegen felnottet csak ugy megsimogassak, megcsipkedjem a pofikajat, meg ilyenek.
Attol, hogy picik, meg nem kell jatekbabakent kezelni oket.
Na, akkor most elkezdem olvasni a kommenteket :)
Mariann :DD de helyes pasiii *fenekpaskolgat* :DDDD
Amugy en gyerekeknek hagyom... jo persze vigyezik h ne nyomja ki a szemet :) de felnotteknek nem... plane nem ha a hatamon van. Mondjuk gyerek olyankor nem is tudja...
Hopp, eltűnt néhány komment, többek között az enyém is...
Én lábfejbuzi vagyok, kisbabánál azt szoktam tapogati, mert jajdeédes, s amúgyis zokniban van (kivéve az ír kisbabákat :-), azokon nincs zokni, edzett népek ezek.) A többi, rendszerint kiálló része csupasz a dednek, azt nem fogdozom. De a lábát miért nem lehet? Az oviban is hozzá fognak érni, s ő is nyúl (vagy nyúlni fog) a többiek után... Nem plüssállat, de a bájosságával kiváltja ezt a reakciót bármelyik apróság a nagyokból (is).
Volt itt egy komment marianntól, amivel abszolút egyet tudtam érteni, eltűnt, sajnos. Akár én is írhattam volna. Senki nem megy oda pl. az utcán egy helyes sráchoz, hogy jajj, de édes vagy, hadd boruljak a nyakadba, a gyerekeket viszont boldog-boldogtalan simogatni akarja, ha olyanja van. Tudom, hogy cukiságfaktor, de a baba is ember. Én sem simogatom más lábát, kezét, arcát. Az is zavart, ha anno a kutyám füle tövét vakarták meg idegenek.
kisrumpf: Azért nem lehet a lábát, mert az is a gyerek része, és tartsák tiszteletben, hogy nem plüssállat. Ne érjenek hozzá idegenek, és elsősorban nem a bacik miatt.
Az ovi egy közösség, ott más a helyzet, az ovis társaival lesz. Idegeneken van a hangsúly, akiknek pl. a boltban épp eszébe jut, hogy szívesen megsimogatná Andris arcát. Mire fel? Csak mert aranyos? Lehet, hogy mást ez nem zavar, engem igen :)
Elf: Mindenkinek más az, ami még belefér :) Nem a bacik miatt nem szeretem, én sem simogatok meg idegeneket csak úgy.
Lillanna: Ebben a kérdésben mindig ez lesz a véleményem - időtől és gyerekszámtól függetlenül. Andrist most sem hagyom másokhoz nyúlkálni, később sem fogom :)
csillagvirág: Én sem vagyok az a gyerekre rávetődős típus, lehet, ez a kulcs :) Soha nem éreztem késztetést arra, hogy idegen emberek gyerekeinek megfogjam a lábát vagy a kezét.
Sarasvati: Na, a kutya, pont fentebb írtam :) Békávén nem is merem a hátamra kötni, mert nem látom, mi történik vele a tömegben.
miskolczi: Igen, az is érdekes, amikor tökidegen emberek bizalmaskodva a karodra teszik a kezüket vagy átölelik a derekadat... :) Szerintem sem defekt, biztos megvan rá az okod, miért nem.
Angyalszív: Akit ismerek, annak odaadom Andrist, az nem gond, úgyis jelez, ha nem akar xy karjában lenni, viszont tényleg csak kézmosás után :)
Gabi: Nálunk még nem volt olyan, hogy ki akarták volna venni a gyereket, de már rutinosabb vagyok: eleve úgy állok meg a babakocsi mellett, hogy ne érhessenek hozzá, kendővel vagy mei-tai-jal pedig elfordítom a kezek útjából :)
biem: Barátnővel, ismerőssel, családtaggal nem probléma, ha akarják, megfoghatják Andrist, persze azért ne puszilgassák és nyomorgassák, mert ember, nem plüss :) Mindig megkérdezem, hogy szeretnék-e kicsit karba venni, mert ugye az is előfordulhat, hogy van, aki csak három lépés távolságról szeretné nézni, mert másra nem érez ingerenciát :)
PicikeMajmóca: Kérdezzenek rá, az a legtisztább :) És a nemleges válaszon meg ne sértődjön meg senki. A lényeg meg tényleg az, hogy idegen, akivel két percre hoz össze az élet, ne tapperolja a fiamat, erről szól a bejegyzés is.
dorw: Biztos van benne valamiféle védelmező ösztön is :)
blue_vampire: Ezt minden anyás helyen elsütik :) Rengeteg kérdésben nagyon laza első gyerekes anya vagyok, néha én is megdöbbenek magamon, de ez az érintéses dolog nekem vesszőparipám.
teide: Nem hagyom, viszont érdekes, hogy én érzem magam furán, mert ez egy szokás, úgy tűnik :) A kicsit idősebb gyerekek már tudják, miről van szó, és nem biztos, hogy rajonganak érte, ha pl. az utcán valaki megsimogatja a fejüket.
Cuki: Nem fogom hagyni, ez nem az a kérdés, amiben engedek :)
Megjegyzés küldése