Az egyik nap három perc türelmet kértem Dávidtól etetés előtt (talán Andrishoz rohantam ki valamiért, már nem emlékszem, két cápával sűrűn követik egymást az akciók), és amikor három perc múlva visszatértem a szobába, ez a látvány fogadott:
Nem vagyok pótolhatatlan, na.
9 megjegyzés:
És ha még jönne is belőle valami... :-)
Munkanélküli lennék... :)
Találékony gyerek!:))
Milyen jó fej!!! És kis formás is!
határozottan formásodik! :)
milyen kis Tokadzsó :o)Mekkora édes már!!!!
Istenem, de drága! :-))
Édes tündérbogyó:) Belealudt az éhségbe:)
Nagyon édes baba, és milyen gyönyörű, formás .-))
Lehet, hogy megtalálta magának az átmeneti vigaszt nyújtó mamipótlékot .-))
Ha így belealudt, akkor nem is lehetett annyira éhes, csak mamizni akart kicsit talán.
Megjegyzés küldése