Egy hete húsz percem sincs magamra reggel hat és este tíz között. Húsz perc... És úgy magamra, hogy például leülök ékszert készíteni. A felgyűlt levelekre, ami a társasági életem egy része, szintén nem jut idő, de B.-re sem sok. Az egész nap egybefüggő gyerekezés, megszakítások nélkül, szinte állandó rohanásban. Este kidőlök. B. is kidől. Nincs felnőttidőnk, mert alszunk. Ha akad nagyszülői segítségem, alaptisztaság és alaprend varázsolásával töltöm a "gyerekmentes" időt, úri huncutságokra (pl. kenyér- vagy süteménysütés) gondolatot sem pazarolok. A kicsi napközben kétóránként 15-20 percet szunyál, ami pont arra elég, hogy mondjuk összedobjam az ebédet. Éjszaka kétszer-háromszor ébred, ma hajnalban öt és fél óra alatt háromszor keltem. 40-60 perc, amíg megetetem, tiszta pelenkát adok neki és visszaaltatom. A színtiszta alvással töltött időt nem számolom ki, siralmas. A nagy két hét viszonylagos tüneményesség után megkergült. Kezdek elházisárkányosodni (legtöbbször azért jogosan vagyok az, hiába utálom).
Mindkét gyerekem vidám, mosolygós, ez a rész rendben. A lelkierőm viszont egyre fogy, ez a baj, és az, hogy hosszú hétvége kell ahhoz, hogy egyáltalán esélyem legyen a minimális feltöltődésre. Sokkal keményebb a kétgyerekes létezésünk, mint vártam, hiába készültem az őskáoszra, ilyen szintű fizikai és lelki kihívásokra nem gondoltam. Megint a túlélésre hajtok.
11 megjegyzés:
Hát, együttérzek. Néha belegondolok, hogy mit csinálnék, ha a nyolchónaposom mellé lenne még egy nagyobb is... Ő is vagy ötször kel éjszakánként, de bevallom, én nem cserélek rajta pelust, csak ha nagyon muszáj, ha meg felébred, magam mellé veszem, megszoptatom, és közben mindketten alszunk tovább. És nem, nem tudom, mi lesz később. De az egyik fő nevelési elvem, hogy ezzel nem is foglalkozom. Ha bármikor valami valamelyikünk számára kényelmetlenné válik, majd változtatunk akkor, de nekem most kell túlélnem. :)
Mi most várjuk a második babát, és én is őskáoszra számítok! Hát, te sem nyugtattál meg! :-) Örülök, hogy vannak még őszinte blogok! :-) Teljesen érthető, hogy kimerítő a kétgyermekes létezés... nem is tudom, mit lehet ilyenkor írni... talán, hogy könnyebb napokat és sok energiát kívánok neked!!!
Teljesen meg tudlak érteni, ugyanilyen érzésekkel vágok neki minden napnak. Igaz, annyival könnyebb, hogy a hároméves oviban van napközben, viszont a tizenegy hónapos ikrek pakolós korszakuk közepén leledzenek... Egyik barátnőm mondása, hogy szép dolog a nagycsalád... fényképen...:)
Kitartás Neked, Csibike! Lesz ez még így sem... :)
üdv az egy évvel ezelőtti cipőmben! ház az eleje tényleg nagyon hard. :)
aztán könnyebb lesz. aztán megint nehezebb. aztán könnyebb. aztán nehezebb.
belégzés. kilégzés. belégzés. kilégzés.
csak lassan, mert úgy megnyugtató. :)
és nekem a minimális egyéb segítség mellett az otthonsegítünk alapítvány sokat jelentett. tényleg otthon segítenek, jól.
Sztem a csillagok sem állnak jól.... Mentálisan mínuszba csúsztam, de keményen... Nem tudom mi tudna feltölteni, szép nem szép arról álmodom, hogy valaki megszán és elviszi 1 teljes hétre a gyerekemet, hogy ne is lássam ne is halljam. Azt hiszem egy hét után hiányozna csak. Szaranyakomplekszusom van, de egy gyerekkel besokalltam...3 hete megkergült, olyan égetően rossz, amit csak filmeken lát az ember....
Oooohhh :(( enyém kicsi még tünemény,de azt mondod,múlékony...?
Szerintem egyszerűen csak mindenkit megvisel a hirtelen lerobbant idő. Kevésbé lehet kimenni a játszótérre/kertbe, több ruhát kell rájuk adni, gyorsan besötétedik, szóval mindenki beszorul a 4 fal közé.
Ez a felnőtteket is megviseli, nem hogy a gyerekeket.
Ne legyen szaranya komplexusa egyikőtöknek sem, mert eleve aki ezen elproblémázik, az nem lehet az.
De komolyan. A valóban rossz anyáknak eszükben sincs ilyesmin görcsölni.
Biztos vagyok benne, hogy MINDENT megtesztek a gyerekeitekért, ami csak emberileg lehetséges.
És ez elég is.
A legfontosabb úgyis az, hogy a kicsik érzik a szeretetet - még ha az egy házisárkánytól jön is :-))
Vica: Ha minden csak az időjáráson múlna, de jó lenne :) Én például szeretném, ha nem rohannék egész nap egyik gyerektől a másikig és vissza, hanem lenne 20-30 nyugis percem, amikor feltöltődhetek, és a saját kis dolgaimmal foglalkozhatok. Az elmúlt egy hétben nem volt erre lehetőségem, gyerekezésből, házimunkából és alvásból állt minden napom, ami nekem nem elég a kikapcsolódáshoz.
B.-vel vagyok házisárkány, de így is szeret. Mázli.
Évi: Régóta nem tudtam elmenni hozzád, megszületett...? Szívből gratulálok! :) Dávid tele energiákkal, két percig nem lehet egyedül hagyni, mert reklamál a társaságért, plusz vadul fogzik. Nyugisabb napokat kívánok nektek :)
Csigamami: Egy csomó mindent ráfoghattunk a teliholdra és a hidegfrontra, de még mindig itt a fejlődési ugrás, amit túl kell élni :) Nem vagy szaranya, hé. Anyósodék nem tudják átvállalni pár napra a gyereket?
Maggie L.: Igen, az első évet mondták nagyon keménynek a tapasztaltak :) Még van hátra belőle néhány hónap...
És miben segítettek?
algamonx: Ikrekkel nehezebb lehet (plusz ott a lányod), nálunk legalább Andrissal meg tudom beszélni a dolgokat, ha fogadóképes :)
Babi: Köszönöm szépen, ez pont jó :) Szerintem sokat számít pl. a korkülönbség, hogy tápszeres vagy szopik a második baba, hogy az idősebb bölcsibe/oviba jár, hogy besegítenek a nagyszülők... Nem feltétlenül alakul mindenhol úgy a helyzet, mint nálunk, sőt, de ha esetleg úgy alakul, és valaki a mi tapasztalataink alapján is készíti a lelkét, meg segítségre lel, annak nagyon örülök.
Eszterke: Jól csinálod :) Dávidon muszáj pelenkát cserélni, mert valami rejtélyes módon nagyon hamar telerakja és amíg nincs rajta tiszta, nem alszik vissza. Az együttalvást egyelőre nem tolerálja (a nagyobbik miatt ezzel amúgy is óvatosan szeretnék bánni), fekve most nem is hajlandó szopni a foga miatt. Andrissal aludtam együtt egy ideig, amíg szükségünk volt rá mindkettőnknek, és bevált.
3 hetes :) és új blogunk is van
Kitartás...
Te vagy az elöljáróm az ügyekben :) Már Mikivel is olvastattam pár -kétgyerekes - bejegyzésed :)
nemazok a fajták, szerintük a gyereket magunknak csináltuk és nem nekik, szóval ha leadom 1-1 órára, már kérdezi is, hogy percre pontosan mikor jövök....arról nemis beszélve, hogy anyósom szerint szaranya vagyok. Tegnap sikerült olyan szinten ránk b@sznia (elnézést szebb szó nincs rá) az ajtót, hogy a fiának sincs kedve kommunikálni a saját anyjával, pedig én nem szítottam köztük feszültséget... A Mama nem képes egyszerűen elfogadni, hogy én másképp nevelem a gyereket, mint erre szokás...Példának okáért tegnap éppen azért estem szaranya mivoltba, mert nem voltam hajlandó rászólni a gyerekemre, aki úgy játszott, hogy leszedte az autóról a gumiabroncsot és elvitte szerelőhöz, mert téli gumi van soron.... majd visszaszerelte. Ez az Ő szemükben játékrongálás(?), az enyémben kreatív játék (ráadásul az abroncsok vissza is kerültek a zótóra...) S anyóspajtás kollektíve haragszik, ahogyan nevelünkért, ezért a gyerekről sem akar hallani... (ne kérdezd, hogy szerencsétlen erről mit tehet.... nálam is csak a nagy kérdőjel) - holnap kezdjük az ovit második felvonásban...Akkor reggel 8tól 4 ig oviban lesz majd (egészen biztosan jobb lesz a hangulat Bende és köztem....) Ja, de szar anya vagyok, mert minek szültem gyereket, ha 8tól 4ig oviba adom.... ?!? ....bocs...
aki hozzánk jár, mindig mást segít: volt, hogy elmosogatott, volt, hogy a gyerekekkel játszott, míg én takarítottam/főztem/aludtam kicsit. volt, hogy leszaladt a boltba. volt, hogy elvitte Buckát a térre. utóbbit persze pár hónap ismeretség után. volt, hogy csak beszélgettünk. mindig, amire épp aktuálisan szükség van.
az életemet menti meg heti 2 órában.
el is határoztam, ha egyszer túl leszek ezen, én is belépek az alapítványba önkéntesnek.
Megjegyzés küldése