Nem, nem Mauritiusról jelentem

Milyen remek lenne arról írni, hogy az a legnagyobb gondom, miként piszkáljam ki a homokot a lábujjaim közül valamelyik mauritiusi strandon... Nos, a legutóbbi két hetet is betegen töltöttem, köhögőrohamokkal, lázzal, rekedten (nem, nem ágyban pihengetve), Andris már meggyógyult, talán megint összejön egy hét ovi az újabb betegségkör előtt, B. most mászik bele a köhögős nyavalyába, a legrosszabb lapokat viszont az én gyönyörű, egyszem másodszülöttem húzta: a múlt héten kapott oltás miatt belázasodott, sírósra-gyámoltalanra gyengült, pedig amúgy sem unatkozott, ugyanis kedd óta asztmás hörghurutot birtokol. Ez a kettő fasza kis kombináció így együtt. Ott fent az istenek vajon azt gondolják-é, baromira unatkozunk amúgy?

Úgy rémlik, szeptember óta, azaz három hónapja nem akadt egyetlen olyan napunk sem, amikor mindannyian egészségesek lettünk volna. És most kicsit görcsben a gyomrom, hogy ez a karácsonyunk is a betegségről fog szólni.