Jelenleg gumimaciba ölöm a stresszt: A fiaim életü(n)kben először nem itthon töltik az éjszakát. Jóanyám persze nem írta meg, hogy minden oké, pedig a mozi után szuggeráltam a telefonomat és a gmailt is. Tök jó, hogy kiszakadtunk a napi rutinból és édeskettesben nyomtuk dél óta, meg gyerek nélkül (azaz a saját elképzeléseinknek megfelelően) alszunk el és ébredünk fel, de azért az esti puszijaim-öleléseim eléggé hiányoznak.
2015. október 25., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ismerős érzés! kell még pár alkalom, mire elkezdi élvezni az ember az önállóságot. :D
nem találom a folytatást, hova lettetek?
♥
Legalább egy picike bejegyzést, hogy mi újság nálatok! :)
Megjegyzés küldése