A petesejtem lélektana

'Esetleg hasznos lehet a következő gyereknél' alapon összehasonlító elemzést végeztem a két terhességem kapcsán: cirka öt perc alatt kiveséztem a fogantatások körülményeit, hátha kijön valami minta, ami persze majd jól meghiúsul a jövőben, hogy ne legyen ilyen kiismerhető Az Élet, de mindegy, azért anyanapló a felület, hogy erről is szót ejtsek. Nos, kiderült, hogy a petesejtem kicsit bizonytalanka lélek, amíg a nőgyógyásznak titulált fehérköpenyes félisten nem dicséri meg szépségét és közvetlen környezetének makkegészségét, addig részéről jegelve van a megtermékenyülés. Mihelyt azonban a fehérköpenyes félisten szájából elhangzik, hogy nagyon szép a petesejtje, meg hogy ritka egészséges és tökéletes állapotú a hüvelye, meg az is, hogy hamarosan baba lesz itt, meglátja, petesejtem szeme hálásan felcsillan, szája boldog mosolyra húzódik a verbális egócirógatástól és innentől fogva hagyja magát. Lehet, a következő gyerek előtt érdemes egyből a dokihoz mennem félisteni áldásért, megspórolunk négy-öt hónap várakozást, bár így belegondolva nagyon jól jött az a pár hónap. Emellett a petesejtem még olyan, hogy ignorálja a békét, a nyugalmat és az idilli környezetet, a végső megadáshoz munkahelyi pörgést igényel, neki valamiért így az izgi. Mármint nem vedlek át konkrétan búgócsigába a szobám közepén a kollégák meglepett tekintetétől övezve, hanem például egyik állásinterjúról járok a másikra, vagy épp kib nagyon sok meló szakad a nyakamba. Érdekes, hogy ilyenkor nem arról a gyomorszorító, homlokot gyöngyöztető pörgésről van szó, hanem arról az aktuálisan néhány hétig tartó állapotról, amikor kilóg a belem, semmire nincs időm, alvásról és melóról szól a történet, de tőlem szokatlan módon igen elégedett vagyok a teljesítményemmel, jól alakulnak a dolgaim, és úgy merülök álomba, hogy ez igen, csibi, klassz csaj vagy, megy ez neked. Annyira fáradt vagyok, hogy a gondolataimban elő sem fordul a gyerekkérdés, a petesejtem meg ettől kattan be, fura. A harmadik tényező evidens lehetne, bár nekem sokáig tartott felismerni: amíg gerincsérvvel vagy csípőficamodással küzdök, addig nyugodtan felejtsem el a gyerekkérdést, más a fontossági sorrend. Okos petesejt, buksisimi. Az utolsó tanulság meg az, hogy mindkét alkalommal négy-öt hónap után estem teherbe, ami tulajdonképpen az átlag, és örülök, hogy így alakult, lelkileg szükségem volt erre az időre, hiába gyengültem el minden babakocsiból kikandikáló minitappancs láttán.

Egyébként nem terheltük magunkat hőmérőzéssel és mindenféle egyéb méricskélőeszközzel, az sem merült fel, hogy a szerelmezést időzített és gépies gyereknemzéssé alacsonyítsuk le, nem passzol hozzánk. Jól ismerem a testem működését, a szerelmezések során meg B.-vel mindig is a nagy számok törvényében bíztunk (önző módon, hehe), úgyhogy ezeket alapnak veszem, magától értetődik.
Most megyek, feltépem a kifliszacskót, mert a gyerek úgy döntött, elég a dumából és az ásványvízből, jöjjön a szénhidrát.