2010. március 5., péntek

Mintha érettségiznék...

Mióta babát várok, a gyerekkel rendelkező barát- és havernőimmel folytatott (egyelőre rövidre szabott) csajos-világmegváltós csevegések új árnyalattal bővültek, ugyanis Az Élet olyan, hogy egy ANYA nem megy el szó nélkül egy LEENDŐ ANYA mellett, tőlem függetlenül Az Állapotot pakolja a beszélgetés első, második és harmadik helyére, minden más csak ezután következhet, ha egyáltalán marad rá idő, jön a saját terhesség részletezése, a szülési és szoptatási élmények nosztalgikus ecsetelése és persze kapom a tanácsokat, hogy ezt így, azt meg úgy, pusztán szeretetből és törődésből, a tapasztalat okán, mert a terhesség és a szülés univerzális téma a nők között, belépő Az Anyák Világába, egy nagy családba, ahol nem a vérségi kötelék számít, hanem az anyaság ténye. Végül is a társadalom női része anyákból és nemanyákból áll, szóval, nem meglepő ez a közösségi szellem. Kezd érlelődni bennem a gyanú, hogy a terhesség és a szülés tulajdonképpen hasonlít az érettségire: Egyfajta vizsga, ahol teljesíteni kell, itt is vannak kidolgozásra és megtanulásra váró tételek, például A szülés 'A tétel', a 'B' meg legyen 'Természetes vagy császár?. Aki első gyerekét várja-szüli, többé-kevésbé tart a tételektől és az egész ismeretlen procedúrától, mint az érettséginél, olvasott vagy szájhagyomány útján terjedő információkra hagyatkozik, izgatottan várja, hogy sorra kerüljön, eljöjjön végre A Nagy Nap és ANYA lehessen, maga mögött tudva a húzósabb-könnyebb tételeket. Igénybe lehet venni segítséget, akár az érettségin, jó, nem atlaszt, szöveggyűjteményt, számológépet, hanem orvost, szülésznőt, dúlát és miegymást, de lényegében itt sem oldja meg más a feladatokat - sem a várandósság, sem a szülés alatt. Ami engem illet, például az irodalom érettségimre alig készültem valamit, mert hittem abban, hogy azt a  tételt kapom, amit én szeretnék - optimista típus vagyok, mondtam már? Nem így történt, úgyhogy az elmúlt évek alatt magamba szippantott tudásanyagra és az IQ-mra támaszkodva improvizálnom kellett, ami kiválóan sikerült. Nos, mivel nekem már most sok(k) a terhes-szülős információáradat és képtelen vagyok Az Állapotommal foglalkozni a nap huszonnégy órájában, azt hiszem, a terhességem és a szülésem sem fogja nélkülözni az improvizatív elemeket.

7 megjegyzés:

Csillagvihar írta...

Jaja, rögtönözni kell :)
Igérem, nem terhellek "anyává válok" történetekkel, csak ha konkrétan kérsz rá.

kisvirág írta...

Igyekszem majd én is megállni ;)

csibike írta...

Blogban vagy mélben könnyebben megemésztem a sok infót, ezzel nincs semmi baj, azt vettem észre, ha szóban kapom ömlesztve, az a rengeteg, mert akkor mindenki egy szusszra akar elmondani mindent, nekem meg egy idő után már értelmesen pislogni sincs erőm... :) Ráadásul továbbra is ezerféle iránt érdeklődöm, nem mosták át az agyamat, nem tudok csak és kizárólag a terhességről beszélgetni, bár lehet, hogy ez lenne az elvárás, passz.

Egyébként szeretem ezeket a történeteket, izgalmas, ki, mit és hogyan él(t) meg, és sokszor hasznos is. A segíteni akarást látom benne és ez jólesik, örülök neki :)

SefiRia írta...

(Igen, igen, pontosan... és miután leérettségiztél a "szívd be begyem a sok tudást" tételből, lecserélheted pelyhes kis sárga pihécskéidet szép bronzvörös tollakra, hogy aztán kiváló Tyúkanyó válhasson belőled.)

Aranyos (még) csibike! Csak egy kérdés. Érzel már a pocidban mocorgást?

Pocak írta...

:D azért elképzelhető, hogy eljön az a pont, amikor már a te agyad is csak ekörül fog forogni :D A többire meg emlékezz vissza egy-két év múlva, amikor egy barát/havernőd bejelenti, hogy babát vár :P

csibike írta...

Pocak: A vetélésem után sem bombáztam minden ifjú terhes kolléganőmet-ismerősömet a terhességi tapasztalataimmal, most sem teszem. Jaja, előfordulhat, hogy majd a vége felé közeledve dimenziót váltok :)

SefiRia: Az ebéd emésztését érzem, a gyerekmocorgáshoz még fiatal az idő.

Elf írta...

1. szerintem Te már most anya vagy :
2. minden szülés más, ne hallgass senkire
3. impovizálj csak, a kreatívságod pont jó lesz hozzá :)