Ebben a bejegyzésben már nyafogtam kicsit a kolléganők össztüzében megélt kínjaimról, úgyhogy itt már nem ragoznám tovább, magára vessen a munkahelyére beóvakodó kismama, ez a tanulság, hacsak nem az egyetlen nő száz férfi között, mert akkor garantáltan nem jön mindenki a saját / a menye / a lánya / a szomszédja / a kedvenc celebnője terhessztorijával. Két napig zsongott a fejem, basszus, és csak ötmilliószor válaszoltam ugyanazokra az 'És hogy vagytok? / És mikor szülsz? / És kisfiú vagy kislány? / És mi lesz a neve? / Ésésésés...' kérdésekre. Továbbra sem jön a számra a királyi többes, részemről vagyok én és van a gyerek, ideiglenesen bennem, ilyen az élet, a későbbiekben sem akarok részt vállalni a tevékenységeiben, például a pisi-kaki produkcióban, persze ha kell, fogom majd a bilin vagy ilyesmi, nyelvtanilag azonban nem közösködünk, nem pisilünk és nem kakilunk (pláne nem pisikélünk-kakikálunk), hanem ő pisil és ő kakil. Idegen tőlem az 'én' és az 'ő' egyetlen lényként való kezelése. Mindketten önálló személyiségek vagyunk. Mindenkinek megvan a maga kis dilije, nekem ez, meg az, hogy ünnepélyesen felhatalmaztam B.-t, nyugodtan vágjon hátba a piros tepsinkkel (az a legnagyobb), ha valaha apázni kezdeném, teszem azt, szex közben ("Igen, apa, még, még..."), és én sem félek majd használni a szóban forgó piros tepsit, ha anyázni mer. Születik egy (vagy több) gyerekünk, apa- és anyaszereppel bővül a repertoárunk (ha jól csináljuk, övé az apaszerep, az utóbbi meg az enyém), de attól még ugyanazok maradunk, akik eddig: férfi és nő. B.-t már most felkészítettem arra is, hogy ha a családban bárki gyerekkel kapcsolatos ajándékkal szándékozna meglepni a születésnapomon, nagyon szomorú leszek, de tényleg, szóval, kedélyállapotom hirtelen leromlását megelőzendő, vásárlás előtt szondázza meg a t. családtagokat. Én én vagyok, ezt ne felejtsük el. (Én is igyekszem észben tartani.) Inkább tiporjanak a lelkembe két év múlva egy félreérthetetlen üzenetet hordozó fitnessbérlettel ("Fogynod kell, csibi!"), mintsem valami gyerekkel közösen használható izét kapjak.
B.-vel még olyan fontos kérdéseket is tisztáztunk mostanában, hogy
- egye fene, átengedem a jelenlegi dolgozó- és barkácsszobámat a gyereknek, mégse az ágyneműtartóban tároljuk a kölköt, hogy néz az ki. (Majd egyszer lesz külön dolgozó- és barkácsszobám - a jobb esetben tíz év múlva hipp-hopp felépülő kertes házunkban. Természetesen a milliomos blogolvasók leveleit továbbra is várom a szerkesztőség címére.)
- érdeklődő, a világra nyitott gyerekeket nevelünk és tizennyolc-húsz év múlva (de inkább tizennyolc) kiengedjük őket Az Életbe, ennyi idő után jár nekünk az édeskettes nyugalma. (B. hajlandó lenne fizetni az albérletet, a zord anya azonban csak a jogsit és a nyelvtanulást, úgyhogy a részleteket még finomítani kell a konszenzus érdekében.)
- az apa-anya / anyu-apu megszólítás dívik majd nálunk, kizárt dolog, hogy mami és papi néven fussunk az ivadékok körében. (Elég lesz megküzdenem a síróráncaimmal, a térdemig lógó mellemmel és a narancsbőrös bálnaseggemmel, szívesen lemondok a vénségérzetet keltő plusz pszichés teherről.)
- páréves gyerekeink előtt B. nem kanalazza magába a Nutellát és én sem tömöm az arcomba a narancsos étcsokit, ezeket a performance-okat kizárólag akkor mutatjuk be, ha a gyerekek elaludtak és nem látnak, nem hallanak. (Az édességnyomokat pedig szépen eltüntetjük.)
- ha tényleg fiúnk lesz, B. elviszi pecázni, hogy kialudhassam magam. (Ha lány, akkor is, de erről B. még nem tud.)
Ahogy látszik, érezhetően készülünk a sarj érkezésére, senki nem mondhatja, hogy nem. Igaz, neve még nincs, nem járok se tornára, se jógára, se tökömtudjamire, nem tettem be a lábam egyetlen szülésfelkészítő előadásra, nem vezetek Excelt a szükséges babaholmikról, nem kenem-vágom a különböző vizsgálati lapokon szereplő rövidítéseket, Mozartot sem hallgatok és eddig a szülés technikai részével kapcsolatban is cirka annyi elvárást sikerült kicsiholni magamból, hogy ha gáz van, segítsen a dokim. Még mindig nem léptem a mintaanya ösvényére, na. Nem lustaságból vagy nemtörődömségből, nekem így most teljesen jó, nincs hiányérzetem. Meg aztán mindig is jobban vonzott az igényeim, érzéseim, tapasztalataim alapján kialakított saját utam. Mindennek eljön a maga ideje.
Ja, néha olyan, mintha finom kis remegéseket éreznék a hasam alsó régiójában, remélem, nem valami vízhatlan kettőhússzal játszadozik odabent a gyerek.
26 megjegyzés:
Erre az Anya-Apa becézésre és a többesszám nyelvhasználatra is térjünk vissza olyan 1 év múlva..és majd ha akkor is sikerül ellen állnotok ezeknek akkor megemelem a kalapom előttetek.Hidd el Csikken amint a kis Puhacsibe kibújik felborul a világotok,borulnak az elveitek de majd megtaláljátok a saját utatokat szülőként,családként..de ne búsúlj a blogod arra is jó hogy nosztaligából vissza tudd olvasni a Vascsikken bejegyzéseket..;))
Szóval kaparászik már a Puhacsibe a pocóba?
Ezek olyan kérdések, amelyekre évek óta ugyanaz a válaszom, amit a bejegyzésben is írtam :) Nem múló hóbort, egy év múlva sem lesz más a véleményem, ebben biztos vagyok. Nem gondolom, hogy pusztán azért, mert gyerekünk születik, felborul a világunk és teljesen új emberek leszünk, kifordulunk önmagunkból, az elmúlt pár évtized meg sitty-sutty eltűnik. Megváltozik, átalakul ez a világ, itt-ott nagyobb mértékben, de ha a feje tetejére áll, akkor valamit rosszul csinálunk.
Mások másként gondolkodnak ezekben a dolgokban, ami nem baj, ha nekik úgy a jó és természetes, nekem nem.
sok dologban egyetértek (talán mert én sem vagyok minta), de az előre levésett dolgokról csak ez az idézet jut eszembe (nem tudom a forrást):
"amikor még nem volt gyerekem, volt 4 elvem a gyereknevelésről. Amióta van 4 gyerekem, nincsenek elveim."
:)
Sztem sem kell fjetetejere ällni a vilägnak.... nekünk is mondtäk, majd ha meglesz a gyerek, nem tudtok majd semmit senem csinälni. nem tudtok utazni meg ezt meg azt. .... pfff. A gyereknek megvan a kis szigoru napirendje, ahhoz igazodva minden megy. A gyerek kiegyensulyozott mi meg elegedettek igy.
Nevnapomra babanaplot kaptam. Elsirtam magam :o( Nem ertette, Roertnek ma van a szülinapja, kap egy csomag pelust. Kiväncsi leszek rä, most majd hätha megerti. S mikor majd mär elhiszi, hogy ezt kapta, akkor elörukkolok majd rendes ajändekäval is. (persze ez a babanaplos sztorinäl nem törtent meg)
Van (ilyen) élet a gyerekszülés után (is). Megcsinálod, mert ilyen típus vagy.
Megint többpontos nagyon ott van bejegyzést olvastam :) Köszi!
Nem szeretem magyarázni a bejegyzéseimet, legyen meg az olvasó szabadsága, de azt most megjegyezném az olvasói vakvágány elkerülése érdekében, hogy remélem, senki nem veszi véresen komolyan ezt a bejegyzést és senki nem kapargatja le a jó adag humort meg a jó adag (ön)iróniát a bejegyzés sorairól, mert úgy teljesen torz mondanivaló születik :)
Macskusz :): Semmi kis könnyed bejegyzésnek szántam, ennek megfelelő stílusban és erre utaló jelekkel, nem látom benne a 'többpontos, nagyon ott van bejegyzést' :)
Csigamami: Roberttől? Simán el tudom képzelni, hogy jót akart, saját esetemben is el tudom ezt képzelni, nem jutna eszembe, hogy bántásból kapnék gyerekcuccot a szülinapomra :)
Csillagviharnak: Ismerem és nagyon tetszik, igaznak gondolom :) Nem kőbe vésett gyereknevelési elvekről írtam, a gyerekneveléssel szeretném megvárni magát a gyereket. A 'fontos' kérdésnél is max. az lehet a valóban fontos, hogy pl. a gyerkőc ne tömje magába ész nélkül az édességet, de nyilván nem lapulunk meg az erkélyen, hogy ott együnk csokit, vagy hogy pl. lesz az a természetes igényünk, hogy kettesben legyünk, ami persze a valóságban nem oldható meg a gyerek tetszés szerinti elköltöztetésével :)
Ha lesz gyerekem, én sem lehetek mama... szörnyen öregnek érezném magam. Anyósjelöltem kérdezte kezdetben mindig anyura, hogy "és a mamád mit dolgozik? stb." Már ettől úgy éreztem, öreg vagyok...
A másik, ami nem tetszik: ha a gyerek keresztnevükön szólítja a szüleit. Vagy ha a szülő magázza a gyerekét. Ilyen nálam tuti nem lesz... nemnemnem...
A Mami & Papi megszőlítással az is probléma, hogy a gyerkőc előbb utóbb megtanulja a kicsinyítőképző használatát és merő szeretetből áttér a Mamika & Papika megszólításra. :)
Hehe... ezeket hivom en az egyszeri kismama elkepzeleseinek :D (nem pejorativ) az en tuti soha, es csak igy, mer ugy hulyeseg, es az soha nem hagyja el a szamat...
Kozben tudom, hogy meg bo harom honap es semmi sem lesz ugy ahogy elkepzletem :) mert gyanitom, h minden elkepzelesemet tul fogja szarnyalni a poronty..
Ja es a kedvenc mondasom (nemtom hol olvastam)
"eddig elveim voltak, most gyerekeim vannak" :DDDD
Persze tamogatom minden elkepzelesedet. Nem akarok a ferjemnak "anya" lenni, es nekem se megy a tobbes szam... viszont onzo modon azt se tudom elkepleni hogy barki barhova nelkulem vgye a gyerekemet. :) majd alakul :)
Nagyon sok onttal egyetértek és kezdem magam normálisnak érezni.Mindig kiakadok, mikor így mesélik..Már forgolódunk, már bilibe kakilunk jajj az isten áldja meg, a GYEREK teszi ezeket..én sem tudtam azonosulni vele , tehát megértem...
DE a múltkor a Zuram rám is szólt..
Mondom G.-enk..na holnap az ovikába majd beviheted...fel sem tűnt,,,pedig ezt is utálom:-)))).
Puszik, Évi
Nehéz ez az anya-apa megszólítási dolog. Mi is anya és apa vagyunk Eriknek, ő meg Erik Apának, nekem meg mindenféle bugyutaság is simán kiszalad a számon :) Volt már rá példa, hogy a keresztnevünkön szólított minket (hiszen egymást azon szólítjuk, pont ahogy Ti is tervezitek), akkor nagyon jót derültünk, de szerencsére nála nem vált ez mindennapivá. Én is ismerek olyat ahol igen, bántja is a fülem. De hát ahány ház annyi szokás :)
Pár hónapja valaki megkérdezte tőlünk, hogy:"Na és, hány fogatok van?" Mondtam, nekem 27, mert nem nőttek ki a bölcsesség fogaim, egyet meg ki kellett húzni. Ja, hogy a gyereknek? Na neki egy se!" Hülye! Én is utálom a többesszámot, vagyok én meg a kölök, mindketten külön személyiségben!
Az elvekről meg annyit, hogy nekem is voltak, szép lassan elkoptak.:) Az ember bármire képes, bármit eladna, feladna, csak még 10 percet had aludhasson, 5 percig csönd és nyugalom legyen, egy szendvicset békében megehessen ésatöbbi.:)
nem kezdek el példálózni, ellenérveket felhozni, semmit ilyesmit, hisz mindenki a saját életének kialakítója (anya-apa nálunk pl sose volt) csak annyit kívánok neked/nektek, hogy sikerüljön mindent úgy végigcsináljatok ahogy elterveztétek :) én nagyokat csalódtam mostanában magamban/fiamban...
csibike, akkor szerintem megmozdult A GYEREK! :)
kérnék szépen fotót is, persze csak ha publikus! :) no nem az izgo-mocorgorol, hanem az albérlet változásait követendő.
(magyarán: kíváncsi vagyok. na!)
ismerős..engem konkrétan lecseszett egy olvasóm,hogy miért nem írom a posztokat többesszámban, hiszen már ketten vagyunk:)egyetértek veled, attól,hogy gyereket várok én még én vagyok. elveim nekem is vannak, pl a gyerek majd nem fog közöttünk aludni, meg a szokásos ilyenkor fellelhető parák...nem tudom elképzelni,hogy ezek olyan betarthatatlan dolgok, bár lehet,hogy szülés közben majd megpattan egy kis ütőér a fejemben és attól kezdve csak Bolgár népdalokat dúdolgatok, vagy mindenre bólintok egyet..
frics
De örülök, hogy itt nincs királyi többes! Megkönnyebbült!
Ja, az agymaba jutott még valami.Elveim nekem is voltak!!És krva kitartó személy vagyok..Viszont mióta a lányok vannak...khm khm...na az elvek dőltek mint a kártyavár...sorra....
Pusz, Évi
Évi: Szerintem attól függ, milyen elvek. Szeretném különválasztani a gyerekneveléssel kapcsolatos elveket és a párkapcsolattal kapcsolatos elveket. Előbbieknél nem tudok annyi konkrétumot megfogalmazni, mert még nincs tapasztalatom, elképzeléseim vannak, bár pl. a korábbi énblogomban volt már vita régebben abból, hogy én nem szeretnék kezet emelni a gyerekemre, fenéksuhintás képében sem, a bősz anyák viszont határozottan állították, hogy adott esetben elkerülhetetlen, nincs más megoldás.
Nem hiszem, hogy a párkapcsolati elveimet borítaná a gyerek, ha én nem akarok 'anya' megszólítást a páromtól, akkor nem lesz és kész, ez olyan, amit tiszteletben lehet és kell tartani, nálunk legalábbis működik a kölcsönös odafigyelés és reményeink szerint ez a gyerek születése után sem fog változni :)
Pigi: Van, akinek magától értetődő és jól érzi magát így, nekem sehogy nem jön a számra, teljesen idegen tőlem :)
frics: Linket lehet kérni-kapni? :) Az alvásnál én is szeretném ezt elkerülni, de lehet, hogy valami miatt másként alakul. Majd nagyon óvatosan nyomj :)
oximoron: Eddig is mozgott, csak most már én is érzem néha :) Egyelőre nem pakolok fel képet, mert nincs olyan jelentős méretbeli változás.
Elf: Pontosan :) Mi történt?
margelis: Úgy vagyok ezzel, hogy attól függ, milyen elvek. Épp Évinek írtam fentebb, hogy én szétválasztom a gyereknevelési és a párkapcsolati elveket. Pölö az általam igen tisztelt Vekerdy tanár úr szerint ne tévézzen a gyerek ovis koráig. Ezt korábban abszolút osztottam, aztán láttam a családunk ovis fenegyerekeit nevelő szülőknél, hogy lehet tudatosan is tévézni és az nem káros a gyerekeknek, sőt.
RneIcus: Mindig abból indulok ki, hogy egy kapcsolatban pl. csak olyan dolgokat lehet megtartani, ami egyik fél számára sem kellemetlen :) Van, ahol bevált a mami-papi megszólítás, ha nekik jó, miért ne, csak én nem így szeretném.
Évi: Volt egy ismerősöm, aki a családjában határozottan megtiltotta azt is, hogy a húsvéti nyulat nyuszinak vagy nyuszikának nevezzék :)
Sarasvati: Uhhh, már több kommentre írtam, hogy szétválasztom a gyereknevelési és a párkapcsolati elveket, légyszi, olvass vissza, nem szeretnék másolni :) A bejegyzést ne fosszuk meg a humortól és az (ön)iróniától. Reményeim szerint az igazi és valóban fontos szabályokban kellően rugalmasak tudunk lenni B.-vel - a baba igényeihez/szükségleteihez igazítva őket.
Azért egy 18 éves gyereket nélküled is elvihetnek kirándulni, nem? :))
Babamanó: Ezt a formulát meghagyom a nagyszülőknek :)
zinajda: Apu magázza a szüleit, de az egy másik generáció. A családunkban van olyan tini, aki keresztnevén szólítja az anyukáját. Ez nekem is furcsa, pedig már évek óta hallom. Náluk így alakult és mindkét félnek jó ez a megoldás.
Csibike, én látom - mert ugye mindenki mást lát bele sorokba, ez a bejegy emlékeztet egy hajdani önmagamra, nekem nagyon is ott van, főleg a gyerkőccel a királyi többes része, meg a párkapcsolat-szülőség szétválasztó része, amikor én ilyenekről írtam anno, lehurrogtak, hogy csak na :) mégis kiviteleztem a terveimet :) de nem bonyolítom túl még jobban, mert azt hiszem lehet, hogy ezt csak én értem :)
(öhm)
leírtam, nem vette be :S
Én nagyon drukkolok neked Csibi, az ilyen ősanya szorgosmanókkal szemben! Belőlük kerülnek ki a velvet és a poronty kommentelői....az a kérdés....ha akarod, vedd le nyugodtan ezt a kommentemet, egyszerűen a szőr feláll a hátamon tőlük.
na idebiggyesztem még gyorsan, mert félreérthető voltam.
Az elveim az aprók dőltek meg.pl.Nem eszik a gyerek csokit x idős koráig.Vgay nem festi a körmét x idős koráig..
Nem veszek neki hercegnős cipöt...(vettem)....Ilyenekre gondolok.
A többi alaptulajdonság ám.Hogy nincs királyi többes...
nem használunk mindenre kicsinyitő képzöt meg még sok más...ezt ha megerőszakolnak sem tudnám máshogy csinálni, mert nem vagyok ilyen!!!Messze áll tőlem,,,,hogy jajj már bilibe kakáltunk...tehát ezek nem dőlnek egyáltalán, mert nagyon messze áll tőlem..Az apró dolkokra gondolok, amit a gyerek kér magának....és én elvileg nem vettem volna soha olyat.Viszont ő nagyon vágyik rá..Na ilyeneken nem vitázom vele...
A szülés után is én én maradtam, meg vannak a lányaim.Amit ők csinálnak azt nem én csinálom.
Egyedül az alvás volt..mert ott tényleg, ha ő nem aludt én sem aludtam:_))))
Pusz, Évi
Eszembe jutott meg valami :D A nagyszuleim nem hogy apaztak anyaztak egymast, de utana jott a mami es papa/tata.
De tudok ellenpeldat is, mert a szuleim pl a neven nevezi egymast...
Es nem.. nemtom elkepzelni 18evesen se :) azert remenykedem benne, hogy ez a kov. 18evben meg valtozik kicsit :)
Sarasvati: Mindenkinek másként természetes. Majd erősíted a lelkedet, pl. randira sem kísérheted el a csemetét, furán venné ki magát :)
Évi: Én is azt gondolom, hogy többféle elv létezik, az egyes csoportokon belül pedig van kisebb-nagyobb, tehát nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy szülés után úgyis megdől minden elv. Pl. a körömfestés nálam is olyan, hogy nem szeretem az ovis lányok kisujján, aztán ki tudja, mire vesz rá a lányom :)
marlen: Miért törölném? :) Évek óta írok blogot, talán ha két-három kommentet töröltem... Ha az itt kommentelő szorgosmanóra gondolsz, ő egy fiatal lány, gyerek nélkül, legalábbis úgy tudom :)
Elf: Durva lehet, ha a rendszer sem meri befogadni :)
Macskusz :): Köszönöm a kiegészítést, így már értem és megértem :)
Megjegyzés küldése