2010. április 25., vasárnap

Nagyrészt a hasamról

Néha elfelejtem, hogy terhes vagyok, például bújok bele a kapucnis pulcsimba és miközben húzom fel a cipzárt, teljesen máshol jár az agyam, nem a kapucnis pulcsinál és a cipzárnál, de aztán szorít a pulcsi és elakad a cipzár, én meg visszatérek a kapucnis pulcsi és a cipzár szintjére, mert mi van már, miért nem tudok normálisan felöltözni, és látom, hogy hoppá, ott a hasam, a nagy hasam, ami miatt feszül a pulcsi és elakad a cipzár, és ilyenkor jön a flash, hogy ja, terhes vagyok. Van olyan is, hogy be akarom húzni a hasamat, hogy elférjenek mellettem, például a liftben, mert ott a nagy has infó a fejemben és az is, hogy behúzható, miért ne lenne behúzható, persze, nem megy, mert ez nem az a behúzható fajta.
Pár hete középen kezdett csúcsosodni-gömbölyödni az albérlet, mostanában pedig előre bővül, és ha egyenesen állok és le akarok nézni a cipőmre, a hasamtól nem látom már a cipőm hegyét sem. (Vicces, most még vicces, mert egyelőre képes vagyok lehajolva becsatolni/-kötni a cipőmet.) Nem tudom, mit ügyeskedik bent a sarj, talán dupla feszített víztükrű medencében pancsol, mindenesetre a való világban le kell mondania erről a luxusról, max. babakádban cápáskodhat. Nagyon tetszik, hogy ilyen ügyesen növesztem az albérletet, büszke vagyok rá és egy kicsit magamra is. Imádom a pocakomat, leírhatatlanul jó érzés terhesnek lenni a gyerekünkkel. Sejtettem, hogy valami nagyon klassz, semmi máshoz nem fogható érzés lesz az egész, azt azonban nem, hogy ennyire jó. Minden reggel megnézem a tükörben, hogy megvan-e még nőtt-e. B. azt mondta nemrég, hogy hiányozni fog neki a pocakom. Bekönnyeztem. Egyébként korábban azt hittem, extrém dolog lesz, hogy kis Alienként növekszik bennem a gyerekünk, de annyira magától értetődő, természetes érzés, egyáltalán nem furcsa. Várom már, hogy még jobban érezhessem a mocorgását. (Majd ha a vesémet rúgja szét, ne felejtsem el emlékeztetni magam arra, hogy én akartam az erőteljesebb mocorgásosdit.)  
A pénteki Tutanhamon kiállításon ismét kiderült, hogy nagyjából két-három óra álldogálásra/sétálgatásra vagyok hitelesítve, terhesen ennyit bírnak a lábaim, túlóra esetén másnap sokat kell feküdnöm, plusz a pocakom is feszülget. Beszabályoz a gyerek, ez van. A kiállításon rengeteg szeleburdi iskolás kölyök rohangászott fel-alá, ezért anyu átment testőrbe: csúnyán nézett azokra a gyerekekre, akik tíz centire megközelítették a hasamat (szerintem is úgy kezdődik a testőrszabályzat, hogy gyilkos pillantásokkal kelts félelmet a lehetséges ellenségben), és néha a pocakom elé tette a kezét, hogy nagy hősiesen a saját testével védelmezzen az esetleges sérülésekkel szemben ("Csak nem fogom hagyni, hogy belekönyököljenek az unokámba!", így az anyu). Energiának továbbra sincs nyoma, kimaradtam a szórásból. Állandónak mondható a délutáni, nagyobb volumenű alvás, ha elhagyom, másnap úgy érzem magam, mint akit úthengerrel cirógattak meg. 
Perpill azon merengek, benézzek-e a jövő heti szülésfelkészítő órára, kell-e nekem a szülés eseményeivel történő konfrontáció vagy elég, ha a következő szeánszon bemutatott fájdalomcsillapító eljárásokkal kötök közelebbi ismeretséget. Igazából nem fűlik a fogam ehhez az egészhez, a kis lelkem nem tart még a szülésnél és a csecsemőgondozásnál (a babakocsi kiválasztásánál sem), a saját tempójában szeretne haladni, viszont ebben az évben nem tartanak több szüléselőkészítőt. Jó, mondjuk, ennél nagyobb dilemmám soha ne legyen.  

10 megjegyzés:

Macsek írta...

Több helyen is tartanak szülésfelkészítőt, a Szent Imrében pl. rendszeresen. Ide akkor is elmehetsz, ha nem ott szülsz. És akkor meg tudod várni azt is, ha szükségét érzed, hogy elmenj.
Én pl. sosem voltam egy ilyen sem, de nem is éreztem szükségét. Utólag sem.Ha esetleg, majd valamikor, kérdések fogalmazódnak meg benned, akkor szerintem a dokidtól is megkérdezheted őket. Szerintem bátran bízd magad az ösztöneidre, pont úgy, mit ahogy a sarj jelzéseire bízod magad. Nem lesz ott semmi gond! :)

Macsek írta...

bocs, javítok: ilyenEN sem..

/macska elírta/

1 írta...

Szerencsére a születés tanfolyamtól független, bébi így is úgy is világra jön, így a legjobb, ha azt teszed, amihez kedved van :)

dorw írta...

én pont tegnap adtam fel a küzdelmet a cipőfűzős topánkákkal. :)

a hasammal én is úgy vagyok, hogy rendszeresen hamarabb ér a teraszajtó üvegéhez, mint a fejecském - kukucskálási szándékból kifolyólag -, aztán egy fél percig nézek bután, hogy most miért nem tudok kinézni.

szülésfelkészítőt már nem tervezek. eleinte gondoltam rá, de már most kivagyok a melegtől, az elkövetkezendő hónapokra meg már inkább nem is gondolok. no meg ahogy az előttem szólók is megjegyezték, a gyerek ha jönni akar, jönni fog, mindenféle tanfolyam nélkül. :)
nyilván, ha neked plusz biztonságérzetet ad, akkor hajrá!

Majmóka írta...

A barátnőm meg állandóan a szekrény ajtókat nyitotta neki a hasának, mert elfelejtette, hogy az már nagy! :-))
Én még nem szültem, de kíváncsiságból elmennék ilyen órára.

roza írta...

Jaj,csibike,imádlak :)
Annyira,de annyira szeretem,hogy leírsz ilyen dolgokat,hogy "korábban azt hittem, extrém dolog lesz, hogy kis Alienként növekszik bennem a gyerekünk..."
Már írtam,bennem is vannak ilyen gondolatok,és kicsit félek is,de jó olvasni azt,hogy aki hasonlókat gondol,így éli meg a babavárást :)

Csigamami írta...

Hät a hasas dologhoz nemtok hozzäszolni, mert szülni is füzös bakancsban mentem, amit magamtol vettem fel es kötöttem be es meg csak nehezemre se esett.... (ha meg emlekszel a szüles elött 1 hettel keszült läbkörömvägos videomra ;o) ) szoval... de azert mosolyogtam egyet.
Szüleselökeszitö: nälunk az ilyen tök jo dolog volt, meg en alapbol szeretem az ilyen csoportos foglalkozäsokat. Söt hasznos dolgokat is meseltek a remtörtenetektöl meg megkimeltek, söt mondtäk, hogy ne higyjük/halljuk el/meg.

Az teny, hogy a ygerek kijön, de pl nekünk mondtäk, hogy bärki bärmit akar, mi szüljük meg a gyereket, s ha az elsö gyereket hokedlin kivänom megszülni, akkor hokedlin szülöm. Meg ha fäjdalomcsillapitäst akarsz, akkor kerj es nincs olyan, hogy nem kapsz, meghogy ...mittom en, nekem jot tett es segitetett is.

Évi írta...

Haha, erről az jutott eszembe, hogy a 3 évesemet mindig lefejeltem a hasamban lévő hugival:-))).De mondjuk az óvónő, meg majdnem infarktust kapott, amikor rohan ki a nagy és ráültettem a hasamra.De tartottam a kezemmel a fenekét nnna.:-))).

Én a jógán terhesen, röhögögörcsöt kaptam, nem nekem való volt...előkészitöre egyszer mentem..többet nem.Mondjuk annyi haszna volt, hogy láttam belülről a szülöszobát, ami élesben már nem volt ismeretlen(annyira).

csók, Évi

csibike írta...

Köszi a kommenteket :)

Néha megszólal bennem a tapasztalatlan anya hangja, hogy esetleg nem ártana, valahol ott egy kicsi kíváncsiság is, alapjáraton viszont úgy érzem, most még nem akarok felkészülni a szülésre, egyetlen porcikám sem kívánja az ilyesmit.

roza: Szerintem sok mindentől függ a babavárás, például az anya személyiségétől. Van, amikor nem felhőtlen öröm a terhesség, annak is megvan a maga oka, ahogy a félelmeknek is. Örülök, ha tudok segíteni :)

Szeri írta...

Én sem voltam sosem ilyen tanfolyáson:) A gyerekek mégis kibújtak, sőt még én is tudtam, hogy mit kell tennem:D
Biztos mondanak jó dolgokat is azért:) A haramdiknál már tuti nem megyek el ilyenre vagy lehet jó buli lenne?:D
A hasamat én is megpróbáltam behúzni, hasonló okokból, de nem sikerült...