Akárhogy számolom, mögöttünk van húsz hét, és a gyerek mellett ott motoszkál bennem az érzés, hogy máris? Olyan, mintha csak nemrég rohantam volna be B.-hez a hálószobába, kezemben a teszttel, fejemen meg fülig érő vigyorral, hogy kétcsíkkétcsíkkétcsík, mintha csak nemrég lett volna, hogy döglött csirkeként hevertem az ágyon két pisi, két hányinger, két háztartási keksz között, mintha B.-vel csak nemrég tanakodtunk volna azon, hogy a monitoron lüktető 4.5 mm-es, almamag nagyságú gyerekünknek vajon melyik pötty a feje. Mindjárt szülök, hoppá.
Az almamag azóta dekában és centiben is belehúzott, így félidőnél már egész pofás kis aprójószág, némi ufós beütéssel. Kéz- és lábhasználatban nagyon profi, általában annyira csikiz belül, hogy nem bírom abbahagyni a röhögést, közben pedig folyik a könnyem, mert a méhfalkaparászás azért kicsit kellemetlen érzés. Ha otthon csak úgy a semmiből feltör belőlem a röhögés, mondjuk, főzésnél, B. tudja, hogy nem a tűzhelyen rotyogó pörköltöt röhögöm ki kevergetés közben, hanem a gyerek szórakoztat a maga vicces módján, az utcán azonban eléggé megbámulnak, mint egymagában röhögcsélő kismamát, még egy mobil sincs a kezemben, ami enyhíthetné a flúgosság látszatát. Ivadékunk árgus szemekkel őrzi a felségterületét, például nem szereti, ha kicsit szorosabban bújok az apjához, megnyomva az albérletet. Ilyenkor jön egy erőteljesebb figyelmeztető ütés-rúgás, hogy hé, muter, én meg pár másodpercig kapkodom a levegőt. Nagy vágyam, hogy végre a hasamon aludhassak, persze a gyerek ezt sem engedi. B. felajánlotta, hogy a kedvemért vág három lyukat az ágyba, egy nagyot a hasamnak és két kisebbet a mellemnek, én azonban elvetettem a barbár megoldást, továbbra is az oldalamon fekszem és hol egy takarót, hol egy plédet gyűrök a hasam alá, amire kicsit ráfordulhatok, így ringatva magam a hason fekvés illúziójába. Az ivadék egyébként nem csak nyomódásveszély esetén produkál hatásos belépőt: B. születésnapja alkalmából úgy belelépett a méhfalamba, hogy az apja pocakomra tett keze életében először érezte meg a gyerekét. Amíg apa és fia ilyen kedélyesen üdvözölgette egymást szombat reggel és este, én fájdalomcsillapítás gyanánt mélyeket lélegeztem.
9 megjegyzés:
Nem akarlak elkeseríteni, de szülés után pedig a szoptatás miatt nem fogsz tudni hason aludni, ugyanis a sok tej miatt feszült lesz a melled. :) Ennyi baj legyen, az anyaság mindenért kárpótol!
A lukas ágyat én is "feltaláltam" már a második gyermeknél, ha tudtam volna, hogy ennyi lesz még, akkor meg is csinálom ;)
Hüpp és szipp...örülök nektek nagyon nagy és az ujjaim még mindig keresztben és még mindig drukkolok értetek!!:))))
Na én most röhögök veszettül.Szerintem csináljáűtok meg az ágyat, aztán irány szabadalmaztatni.Hidd el sokan vennének ilyet!!!
További szép napokat.Már csak feleennyi és kezedben a Kisherceg.Jujdeizgi.
Évi
Ooo... csendben halkan... en a 29. heten meg alszom neha hason :) oldalt felhuzott labbal :)) jo nem ez a legkenyelmesebb leatallapot mar, ezt elismerem, de a lelkemnek jottesz, es a belso ember se lazad :)
Most tessek irigyelni :) de csak kicsit, mer negativat is tudnek most irni, de azt minek...
Az ägyat nem szabadalmazzäk, hülye ötletnek minösitik... en megcsinältam... söt versenyre is jelentkeztem vele, söt az enyem az a has hizäsänak megfelelöen ällithato volt... ferfiak birälnak az ilyeneken, foggalmuk sincs... megcsak szora sem meltattak...
Visszasirod te meg a kaparäszäst... Emlekszel, mikor nekem pl az utso 3adban Bende beletelepedett a mäjamba... na az volt a döfi, hmmmmm.... neha meg fantom rängäsaim vannak... meg mindig, de komolyan.... märmint a mäjamtäjekän, nem en rängatozom... sztem hoditja vissza a helyet, mert a gyerek a szivem melle rugdalta...
Csigamami...szemét szabadalmaztató pasik...Le kéne cserélni azt a bizotságot.
Évi
Csigamami: Mi ki nem derül rólad... :) Azt sem bánom, ha a mandulámig rúgja fel a gyomromat, csak mozogjon. Az más kérdés, hogy mennyire lesz kellemes ez a mutatvány.
Sarasvati: Jó neked :) Már az első harmadban sem tudtam hason aludni, pedig ezt a felhúzott lábas dolgot is próbáltam.
Évi: Olyan hihetetlen, hogy nemsokára itt lesz a kezemben :) Valahogy erre nem lehet 100%-ban felkészülni, a valóság akkor lesz teljes, amikor már megfoghatjuk.
szorgosmano: Köszi :)
Pocak: Nem is tudom, miért nincs még a piacon :)
mongaal: Majd később alszom hason, mi az a pár év kihagyás :)
Megjegyzés küldése