Ebben a bejegyzésben ruhát kap a nagyfiú és szó esik holmi rabszolgatartó elefántról is

Hétvégén történelmi tettet hajtottunk végre mi, szülők: ruhát vettünk a gyereknek. Kombidresszt. Kettő darabot. Inkább barátkozás céljából, mintsem a jajj, mindjárt szülök és utódunknak nincs egy rongya, amit felvegyen pánikhangulatból kifolyólag, mondjuk, ilyen hangulatom nincs is. A történelmi tett későbbi etapjaiban bővül még a sarj ruhatára, kisdobos becsszó, bár amikor a neten nemrég szembesültem a "babakelengye" címszó alatt összeírt rendkívül fontos sokmindennel (meg a nagyrészt igen durva árakkal), levert a víz és erősen hajlottam arra, hogy a dolgok könnyebbik végét fogjam meg: belecsavarjuk valami takaróba a gyereket és kész. Pár napig emésztgettem az infókat, aztán megadtam magam A Sorsnak: Nagy sóhaj kíséretében közöltem B.-vel, hogy erősen úgy tűnik, itt az ideje a babadolgok beszerzésének, persze, körültekintően-ráérősen, kiszűrve a hülyeségeket. Drámai rezgésű hangon fel is ajánlottam B.-nek, hogy első lépésként elmegyek babakönyveket venni, igen, meghozom ezt az áldozatot. Hiába vágtam mártírfejet, B. kiválóan ismeri könyvbuzi énemet, úgyhogy képtelen voltam elhitetni vele, hogy pl. a Hetvenhét magyar népmese igenis fontos a frissen született csecsemő számára, nélküle nem élet a csecsemőélet. Nem győztem meg, plusz beláttam én is, hogy  fiúnkat nem öltöztethetjük mesekönyvbe, ezért bátor anyaként megkezdtem a bababoltokhoz való hozzászoktatásomat. 

Kész dzsungel egy ilyen babacuccos bolt, rengeteg cuki izé és mizé közül kellene választani, a kezdő anyai szív nehezen bírja a nyomást. Az ismerkedés első fázisában berongyoltam egy bababoltba, megtapogattam a babaoutfit néhány kellékét, aztán öt perc múlva elhagytam a helyiséget. A következő alkalommal már több időt töltöttem a boltban, pölö rácsodálkoztam a szoptatós párnára, mint olyanra (a működése egyelőre rejtély) és elszörnyedtem azon, hogy a sarjunk leendő méretéhez passzoló babaruha hihetetlenül parányi, főleg ruhanyak-babafej viszonylatban tűnik lehetetlennek, hogy sérülés nélkül juttassam fel gyermekem testére az ősz hidege ellen óvó kombidresszt. Bevallom, a kombidressz szót K. barátnőmtől tanultam, aki már rutinos anya a maga párhónapos babájával, sőt, neki köszönhetően azt is tudom, hogy a kombidressz és a body ugyanaz. Rohamtempóban növekszik a babaruhás szakszókincsem, hű, még a végén igazi anya lesz belőlem. Itthon megilletődötten fogdostuk a kettő darab ruhát, ekkora lesz a gyerekünk, nézd csak, vigyorogtunk egymásra. B. a pocakomhoz mérte az egyiket, hogy majd így fekszik a hasamban nagyobb méretű cápaként, én meg a mellkasára tettem a másikat, hogy figyelj, itt lesz a kis fokhagymasegge, itt meg a feje és... itt fog belehányni a nyakadba.

A nagyfiú két kombidressze közül az egyik egyébként olyan, hogy egy elefánt és két kisegér díszeleg rajta. Első ránézésre furcsállottam, hogy jé, rabszolgatartó elefántot applikáltak a gyerekruhára - úgy tűnt, mintha az elefánt madzagon húzná maga után az egereket és nem játékból. Nagggyon merééész dizájn, mondtam B.-nek, aztán jobban megnéztem az ábrát és rájöttem, hogy a két egér épp lefejti az elefántról a pulcsiját, azért van a kezükben a 'rabszolgatartó kötél'. A babaruhák szimbólumrendszerének értelmezésébe még bele kell rázódnom. 

P.S.: Vajon mit üzenhet az ábra? Az elefánt ne bízzon az egerekben, főleg akkor, ha kötött pulcsi van rajta?