Hajzuhatagnak semmi jele, de legalább nem vagyok vérfarkas

Most már biztos, hogy a hidegfront és a telihold rossz hatással van rám, a kettő együtt meg pláne. Ilyenkor viaskodik bennem a rendes énem és a hisztis énem, és nemzárójelben megjegyezném, úgy nem igazán korrekt a küzdelem, hogy hisztis énemet hol a hidegfront, hol a telihold, hol meg a hidegfront+telihold koktél támogatja. Azt már a terhesség elején megtapasztaltam, hogy a melegfront akkorát üt, mint Mike Tyson (és induljunk ki abból, Mike nem nézi, hogy nő vagyok), muszáj lenyelnem egy fél Algopyrint ahhoz, hogy ne érezzem úgy, mindjárt szétreped a fejem. Az utóbbi hónapokban természeti megfigyeléseimet kiterjesztettem a hidegfrontra és a teliholdra is, jó tudni, hogy csak a világ vad erőinek vagyok kiszolgáltatva és nem magamtól megyek át hisztis picsa üzemmódba, oka van a metamorfózisnak. A legutóbbi teliholdnál pl. feszült voltam és ideges, mondtam is a gyerekünk apjának, hogy úgy érzem, hisztizhetnékem van (annyira rendes vagyok: nem meglepetésszerűen támadok, hanem előre szólok neki). Végül hiszti terén nem tudtam kibontakozni, mert B.-nek megvan az a rossz szokása, hogy az ilyen krízishelyzetben felhagy az éppen aktuális tevékenységével, közli, hogy oké, és várakozóan néz rám, tessék hisztizni, de úgy igaziból. Én viszont így, előadásra váró közönség előtt képtelen vagyok hisztizni, gyerekkoromban is utáltam, ha direkt szerepeltettek (meg is tagadtam pl. a szavalást családi videóra rögzítés céljából), ráadásul B. úgy néz, mintha komolyan venne, nem röhög, de látom rajta, hogy nemsokára fog, mert csillog a szeme, és akkor nekem egyszerűen muszáj röhögnöm, ő meg velem röhög. Röhögés közben próbálok hitelesen felháborodni azon, hogy nem hagy hisztizni, milyen dolog ez, persze, nem túl meggyőző az alakításom, a hisztizhetnék meg elmúlik. Hihetetlen korlátozásban élek, ebből is látszik. Később azért ejtettem néhány könnycseppet a bennem összegyűlt feszültség egy masszívabb hulláma miatt, én sem tudom, miért, kikívánkozott, csak úgy jött a feszkó magától, viszont jó hír, hogy teliholdnál nem alakulok át vérfarkassá, pusztán pityergek, ami nem túl jellemző egy vérfarkasra (esetleg egy líraibb hangolású vérfarkasra). Mióta így kiismertem terhes önmagamat, az alakuló hisztiérzet előtt felmegyek a netre és megnézem, telihold éspervagy hidegfront van-e. Ha egyik sincs és mégis nyűgösködöm-nyafogok, akkor a bennem dúló hormonháborúra fogom és kész.

A hidegfront és az eső miatt legutóbb abba a helyzetbe kerültem, hogy hirtelen felindultam, ugyanis nem volt itthon vaj. (Úristen! Ezt a szörnyűséget!) A hihetetlen trauma előtt lelkesen elővettem a konyhai mérleget és a narancsos-mandulás süti receptjét. Nem terveztem előre, hogy konyhatündérkedni fogok, gondoltam, csak van itthon vaj. Nem volt. Itt borult el az agyam. Mi az, hogy sütni akarok és nincs itthon vaj? És mi az, hogy esőben kell elmennem érte a boltba? (Igen, kicsit túlreagáltam a dolgot. Tudjátok, a hormonok... vagy a hidegfront... vagy az eső...)  Olyan csapkodhatnék jött rám, hogy kénytelen voltam rátámaszkodni a konyhapultra és elgondolkodni: basszus, tényleg azon morcogok, mert nincs itthon vaj? Kínában a nők órákon át dolgoznak a rizsföldeken, térdükig ér a víz, én meg azért akarok kiborulni, mert pár szem eső hull az esernyőmre? Ezen a ponton felröhögtem és miután visszanyertem az uralmat saját magam felett, szép nyugisan felírtam egy cetlire, mit kell vennem vajon kívül. Le merem fogadni, hogy a gyerekünk teliholdnál vagy hidegfrontnál születik, csak majd nehogy lecsesszem szegényt feszült-hisztis állapotomban, hogy mi az, fiam, még nem vagy kint?
Ha már időjárás, ebben az irdatlan melegben a döglött csirke ászana változatos formáit produkálom. Én, aki imádom a meleget, most szenvedek és a hidegfrontot várom. Én! A fentiek tükrében azért ez nem semmi. Még jó, hogy eme perverziómat meg tudom indokolni a terhességgel. A legcsekélyebb mozgásos tevékenységtől is patakokban folyik rólam a víz és pihegek, mintha épp az előbb rúgott volna tüdőn egy ló. Nyáron akartam terhes lenni, igen, hogy kétpofára tömhessem magamba a gyümölcsöket, a fülledt meleget viszont kihagytam a számításaimból, lelki szemeim előtt kizárólag dinnyelé csorgott a pocakomra, izzadság nem.    

Egyébként más panaszom nincs se lelkileg, se fizikailag, se máshogy, igaz, az okosok által bereklámozott gyönyörű és dús hajnak sincs nyoma, pedig megkérdeztem a fodrászomat is, lát-e valami hajzuhatagra utaló jelet. Nem látott, ennyit az alvó mátrixaim felébredéséről. Mindegy, nem haragszom, legalább szülés után nem kell kihullott hajszálakat szedegetnem a gyerek pelenkájáról. Persze, bármerre járok, az anyaállapotú nőneműek habozás nélkül közlik velem, hogy bezzeg az ő hajuk nagyon szép volt a terhesség alatt és még utána is, meg ne örüljek, majd úgyis hasogat a hátam-derekam, majd úgyis lesz mindenféle gombám és majd úgyis grizzlymedveméretűre dagad a bokám, szóval, mindenki nagyon kedves.