Növöget, hízik és szórakoztatja a szüleit

Sarjügyben az a helyzet, hogy leendő elsőszülöttünk egész jól kicombosodott a nyaralás alatt. A változás szemmel látható és kézzel (meg részemről a legbelsőbb szerveimmel) érezhető. Ami a dolog vizuális részét illeti, Palik rám is nyugodtan használhatná egyik kedvenc szavát, a "leszélesedés"-t. Persze, nem vagyok sem annyira gyors, sem annyira kecses, mint egy Forma-1-es autó, viszont a pocakméretem miatt lassan könnyebb lesz átugorni, mint megkerülni. Cirka egy hete vettem észre, hogy has nőtt arra a tájékra is, ahol eredetileg a derekam tanyázott, szóval, mell és vénuszdomb között csupa has vagyok, remélem, a fenekem fölé azért csak nem húzódik át. (Kínos lenne, ha azzal kerülnék címlapra, hogy íme, A Nő, Aki A Hátán Is Terhes Volt.) Úgy érzem, a fiam semmit nem bíz a véletlenre, esze ágában sincs XS-es medencében senyvedni, tágas környezetben érzi jól magát, és ha valamelyik ülő, álló vagy fekvő pozícióm nem tetszik neki, addig tiltakozik különböző kellemetlen mozgáskombinációk alkalmazásával, amíg fel nem veszem a számára megfelelő pózt. Szerencsére ezek egyike sem életidegen, pl. a bal lábammal még nem kellett megvakarnom a jobb fülcimpámat azért, hogy őcápasága kényelmesen lubickolhasson. (Ilyesfajta perverzitásra amúgy sem vagyok képes.) Érdekes, a hasam egy ideje már úgy funkcionál a saját tudatomban, hogy a gyerekhez tartozik és nem hozzám, ha valamelyik unokatestvér puszit ad a leendő rokonnak, egyáltalán nem azt érzem, hogy az én hasamat puszilta meg. Furcsa lesz, amikor szülés után visszakapom a testemet - a melleimet leszámítva.    

Fent nevezett fiúcska mostanában egyre karakteresebben használja a testrészeit (mozgás közben általában a kényesebb szerveimen tompít), sokkal erőteljesebbek a mozdulatai mint két-három hete, ebből gondolom, hogy nőtt és szedett magára némi húst. Valamelyik nap akkorát rúgott belém, hogy felriadtam az éjszaka kellős közepén. Egyből tudtam, hogy ő volt és pl. nem az apja fejelt le álmában. (Főleg akkor fordul elő ilyesmi, ha B. ráfekszik a hajamra.) Látványra sem utolsó az a bugizás, amit a hasamban produkál: most már felér a bordám aljáig, úgyhogy hihetetlen alakzatokba gyűri a pocakomat, és olyan is van, hogy hullámzik az egész. Ilyenkor annyira megnézném, mit machinál odabent az albérletben. Reggelente meg úgy ébredek, hogy a hasam rém csálén áll, mert a gyerek bekucorodott a bal derékrészemhez, bocsánat, exderékrészemhez - a tenyeremet rá tudom simítani a hátára. Már bátrabban kommunikálunk vele, finoman böködjük-nyomkodjuk a pocakomat meg nonfiguratív elemeket rajzolunk a kis testére, az ivadék pedig lelkesen reagál. B. hangjától és kezétől extázisba tud esni (B. meg az ő mocorgásától). Rengeteget röhögünk a kisember produkcióin, és ha magam elé képzelem a fiúnkat, mindig azt látom, hogy ő is vigyorog.