Ügyesedik a gyerek

Ezt az ügyesedés dolgot egyik napról a másikra produkálta a gyerek: egyszerűen benyúlt a csípőm alá. Fogalmam sincs, egészen konkrétan hová nyújtotta ki a kis ujjait, mindenesetre olyan, mintha belülről simogatná a csípőcsontomat, illetve alatta molyolna. Talán most, hogy nőtt, közelebbről is szemügyre akarja venni a mintázatot. Egészen fura érzés, hogy pl. ebédelek, a fiam meg elmélyülten kaparássza a csípőmet - és még megvakarni sem tudom, ha épp csikisen szöszöl. Mármint nem a fiamat, hanem a csípőcsontomat. 

A reggeli keresztbefekvős kéjenckedést leszámítva legtöbbször fejjel lefelé helyezkedik el bennem, és emiatt néha olyasmit is érzek mostanában, hogy Superman pózban (nem, nem repül, csak az egyik kezét kinyújtja a feje mellett) nyomul előre, és ilyenkor jön az a kényszerképzet, hogy úristen, kilóg belőlem a fiam keze. Először nagyon meglepődtem, reflexből összeszorítottam a lábamat, hátha így megakadályozhatom, hogy a keze után csússzon a másfél kilója is, de aztán abban maradtam magammal, hogy ez a kézlógatás durva mutatvány lenne, és ahhoz, hogy a sarj bármelyik testrésze legális úton a bugyimba kerüljön, néhány dolognak távoznia szükséges még a sarj előtt, jelzésképpen. Sanszos, hogy a következő manuális nőgyógyászati ellenőrzésnél egészen meglepetten pislogna a dokim is, ha a hüvelyemben félúton visszatapogatna neki egy gyerekkéz.  

A fiatalember ügyesedése egyébként együtt jár azzal is, hogy előszeretettel próbálgatja a határait, amit én abszolút megértek és nem veszem zokon, ha háromszöget csinál a hasamból (tényleg háromszöget csinál a hasamból), az viszont kellemetlen, hogy egy ideje csak a vécé ötméteres körzetében érzem biztonságban magam.