A kismamaruha pszichológiája

K. barátnőmtől kaptam egy mélybordó tunikát, egyszerűen gyönyörű, ebben az őszies időben istennőként tündökölhetnék benne. (Persze, húznék alá valami felsőt meg nadrágot.) Igen, tündökölhetnék. Ha. Ha nem az lenne vele is a bajom, mint a kismamaruhák túlnyomó többségével: nem áll jól nekem, mert valahogy lóg rajtam az egész, pedig minden terhestartozékom megvan ahhoz, hogy a megfelelő helyeken kitöltsem. És tulajdonképpen ezért van tíznél kevesebb kismamáknak gyártott, igazi terhescuccom. Ezért is. 

A hasam már a tizedik-tizenegyedik hét környékén domborodott, nem tűrte a szimpla szoknyát-nadrágot, úgyhogy lelkesen és teljesen gyanútlanul átléptem egy kismamabolt küszöbét. Nem kellett volna. Ha B. nem jön el velem vásárolni, beleesek az önutálat legsötétebb bugyraiba. (Miatta lett nagy a hasam, a seggem és a mellem, az a legkevesebb, hogy az egekig magasztalja csodálatos idomaimat, miközben csinosabbnál csinosabb kismamaruhákban pózolok előtte.) Naivan hittem abban, hogy léteznek csinos kismamaruhák, hiszen másokon láttam olyat, meg a nő nő marad a terhesháj alatt is, eszembe sem jutott, hogy a terhesdivat valójában az ormótlan sátorruha eufemisztikus megnevezése és mázli (éspervagy sok pénz) kell a jobb darabokhoz. Ott szakadt el a cérna, amikor az eladónő az ötödik nagyobb méretet hozta ki ugyanabból a farmernadrágból - és már az első, ami nem akart a fenekemre jönni, XL-es volt. Lélektani k.o. a javából, és tényleg csak azért nem bőgtem el magam az M-es alkatommal és a domborodó hasammal, mert B. azzal vigasztalt, hogy nem az én terhestestemmel van baj, dehogy vagyok vágóhídkész dagadt sertés, nem, nem vagyok az, ha ő mondja és ezt a hülyeséget hagyjam abba, és nézzem csak meg, a legutoljára felpróbált farmernél is mintegy tizenöt méternyi anyag fodrozódik comb és boka között, szar a fazon, ennyi, majd máshol találunk jobbat. Találtunk. Nehezen, de találtunk.

A kilenc hónap alatt nem jártam túl sok kismamaboltban, ugyanis meglehetősen kevés van belőlük. A szabászok (biztos pasi vagy gyerek nélküli nő) nagy része fűz valami masnit a sátorponyvába vagy krumplis zsákba, oszt' nesze neked divatos kismamaruha, hiszen előbb-utóbb úgyis merő mell és far és has leszel, minek neked szexi ruha, nem igaz? A fazon általában gáz. Értem én, hogy ez nem a fekete minibe bújtatott áramvonalas test ideje, nincs olyan, hogy A Végzet Terhes Asszonya, de azért hadd burkoljam nagyjából csinosba a gyerek otthonát. Egyszer betévedtem a C&A kismamaruhái közé. Hát, volt ott fekete ruha, meg barna... meg fekete ruha... és szürke... meg fekete ruha. Ja, és még... fekete ruha is. Emós kismamáknak maga a földi paradicsom, én szívem szerint eret vágtam volna a gyártón. Nyilván nem a terhescicim és a terhescsípőm vagy a terhesfenekem az esztétika csúcsa, viszont pont a terhes nő lelkét kellene cirógatni finom anyaggal, jó fazonnal, az árcédulán pedig barátságos mennyiségű nullával. A kismamaruhákban egyetlen dolog varázsolt el: a spéci, gombokkal állítható derékgumi. Ilyen miért nincs a nemterhes cuccokon? 

Az anyag szintén borzalom, a legtöbb boltban tömény műanyag. Nyári harminc fokban megdöglesz vagy megdöglesz? És az is meglepett, hogy az egyre terebélyesebb tejcsárdát szinte lehetetlen százszázalék pamutba gyömöszkélni, mert alig kapható olyan, holott a terhes nőről gyakran szakad a víz, még a Vichy hiperszupermegatuti izzadásgátlója is befuccsol. Bevallom, spéci terhesbugyival nem próbálkoztam, egyrészt gyerekkoromban az apai nagymamám pl. szülinapomon ilyesmi, ejtőernyőnek is beillő alsóneműkkel tiport a lelkembe (nem gonoszságból, náluk falun ilyen volt A Bugyi és úgy gondolta, ötven évvel később még mindig ilyen A Bugyi), másrészt szeretnék még gyereket B.-től, nem akartam egy életre impotenssé tenni a nagymamás páncélzattal. Fehérneműügyben azt is rosszul viseltem, hogy az egyik boltban pasi eladó ecsetelte a szoptatós melltartó előnyeit. Borzasztó viccesen hangzott a szájából, hogy szoptatós melltartó, lecsatolható, kosárméret. Tudom, ez az én dilim, de nekem ne nézze meg hímnemű eladó, hogy bevág-e a mellem alatt a melltartó vagy sem. 

Pár akciónál belestem a Brendonba, hátha, hiszen a katalógusban olyan remekül néznek ki a modellek. Persze, mindegyik az a típusú terhes modell, aki negyvenöt kilósan megy szülni, és semmit nem hízik nyakra, hátra, felkarra. A brendonos cuccokról annyit, hogy szarul áll rajtam az összes, úgy látszik, soha nem voltam elég terhes hozzájuk. Kezembe akadt olyan darab is, amiből egyszerre négy helyen ficcent ki a mellem. Igen, szoptatós hacuka, és mint ilyen, elvártam volna tőle, hogy kizárólag szoptatásnál buggyantsa ki a tejes egységeket. Aztán egyszer tőlem zengett a fél Brendon, mert B. is jelen volt a ruhapróbánál és egy fehér felsőre azt mondta, hogy ez olyan szűzies - nekem meg a fehér felső alatt kerekedett a hét és fél hónapos pocakom. Ühüm, ekkora hassal valóban én vagyok a testet öltött szűziesség. Nagyon kellett röhögnöm.

A kismamaruhák ára szintén nevetséges. Mondjuk, nem volt túl sok kedvem kacagni, amikor vettem egy melltartót és két könnyű nyári ruhát, hogy a harmincöt fokban legalább egy kis levegő hűtse a bálnatestemet, és ez a három semmi kis anyagból álló cucc durván sokba került. Tényleg nem értem (dehogynem, csak játszom a tudatlant), miért háromszor-négyszer olyan drága egy kismamaruha, ha ugyanannyi anyag van benne, mint egy normál ruhában. Csúnya, csúnya, csúnya üzletpolitika, és akkor még a cukimuki játékok, szükségesnek mondott babakényeztető izék, tündibündi bébirucik himalájai magaslatokat súroló árairól még nem is beszéltem. Tény és való, alapjáraton nem gyakran terhes a nő, a bababizniszben mindent egy lapra kell feltenni. 

Nos, a kilenc hónapot úgy oldottam meg a tíznél kevesebb kismamaruhámmal, hogy a terhesnadrághoz és -szoknyához normális boltban vett normális felsőket hordtam/hordok. Érdekes, ezekben sokkal kevésbé érzem terhesnek magam, mint az igazi kismamacuccokban, ez ilyen pszichés beütés lehet nálam. Semmi XL. M, aztán L és még most is L. Potom pénzért, azaz pl. tízezer helyett kettőezerötszázért. Csinos, kényelmes, pamut. B. szerint szexi, ahogy követi az idomaimat. És ez a lényeg. Ja, meg az, hogy terhesen egy kiadós ebéd után legálisan feszülhet rajtam a ruha - nem kell behúzni a hasamat.