2010. október 19., kedd

"Anyám, tejpöttyöt látok a mellén...!"

Ilyesmit jelent az az "E...!", amit Sir Andrew szoptatás közben szokott hallatni: Néhány másodpercre megszakítja a kajálást, meredten nézi a tejcseppet, majd jön az arisztokrata visszafogottsággal kinyögött "E...!", jelezvén, hogy elképesztő, micsoda időket élünk manapság, a szökevény pöttynek a szájában lenne a helye, nem az én mellemen. Mondtam már neki, hogy Sir Andrew maga egy malac, ne csodálkozzon, ha mindent összemaszatol, de ezt meg sem hallja, olyan pillantást vet rám, hogy kérem, anyám, ne zaklasson az ostobaságaival, lehunyja a szemét, mintha belefáradt volna a hiábavaló eszmecserébe és szopik tovább. Persze a sarj nem mindig ilyen hidegvérű, szoptatás után képtelen magába fojtani az elégedett, boldog "E...!"-t, ilyenkor aranyosan megcirógatja a mellemet és közben kedvesen mosolyog rá. Lassan féltékeny leszek a saját mellemre.
A megdöbbent, értetlenkedő "E...!" általában akkor hagyja el Andris száját, amikor telenyomja a pelenkáját. Hallom, hogy valami kikívánkozott a gyerekből, ő viszont ártatlanul pislog, hogy mi történt?, ez ki volt?, és ha közlöm vele, hogy telekakáltad a pelenkádat, kisfiam, igen, ne nézz így rám, nem én rottyantottam (gyakran tegezzük a gyereket, ennyi elhajlás engedtessék meg a személyzetnek), jön az "E...!", azaz nem, ő biztosan nem, ez valami tévedés lesz, és próbál nemtörténtsemmi arckifejezést vágni, hátha meggyőz az állításáról. Hasonló "E...!" jelzi, ha a gyerek például hozzáér a hajához és elcsodálkozik, hogy ez valami más anyagból van, mint mondjuk az arca (jé, haj!), vagy ha az éjszakai pelenkázásnál belefeledkezik az árnyékok nézegetésébe (jé, árnyék!).
Ha épp éhen akar halni, kétségbeesett "E...!"-t is tud, ezt azonban egyik pillanatról a másikra lelkes, mohó "E...!" követi, csak annyi kell hozzá, hogy megnyugtassam, nem veszett el a kedvenc tehene és bizonyítékként bemutassam neki a mellemet. A vetkőztetésnél is egyfajta zaklatott "E...!"-t kapok, hogy úristen, nincs rajtam ruha!, bár ruhaügyben még nem annyira következetes a cápa, mert néha az úristen, ruha van rajtam! jelentésben is használja az "E...!"-t.
A sok-sok egyéb "E...!" (és a különböző sírásfajták) mellett Andrisnak van még három, ritkábban elővett kommunikációs eszköze is: Egy sikolyféleség, amit eddig kétszer adott ki magából cirka egy-egy másodpercig és én mindkétszer leizzadtam arra a gondolatra, hogy biztos eltörtem az ujját vagy leszakítottam a fülét öltöztetés közben és arra reagált így, de nem találtam rajta semmi sérülést, valószínűleg csak poénból ijesztget. A másik a hhheö, ez azt jelenti, hogy a sarjnak eszébe jutott valami vicces, huncutkodva mosolyog hozzá. Aztán ott az olajozatlan kertkapu nyikorgás, a ma hajnali pelenkázásnál is így nyikorgott, közben kedélyesen nézelődött. Úgy tűnik, nincs különösebb oka, néha kedve támad olajozatlan kertkapuként nyikorogni és kész. 

7 megjegyzés:

Pocak írta...

olajozatlan ólajtó nyikorgást én is szerettem :) Meg a gumifóka csipogást is, most épp "ki mekkorát tud sikítani, úgyis én nyerek" műsor van, na ez nem mindig vicces...
(nálunk a lányzó apja próbálta utánozni a gyerek cicitakarok sírását, kevés sikerrel :) )

Lepkevár írta...

Nálunk is ez volt a kezdőszótár, úgy tűnik, ezek egy nyelven beszélnek!

Névtelen írta...

:)
Milyen szép ahogy ők rácsodálkoznak olyan dolgokra, ami nekünk rég természetes és unalmas is!
:)
Milyen jól megértitek egymást! :D
Nikletty

Csillagvihar írta...

Annyira jó volt újra hallani ezeket a hangokat! :D

Csigamami írta...

:o)
Kedvet kaptam mégegy gyerekhez ;o)

Sarasvati írta...

Bibi nyem gyerek mar azt mondja hogy Veeeeeee :) mndig mondom neki h tudom a nevet hisz tolem kapta (50%ban) na de o akkor is csak veeee :D

Negra írta...

Addig örülj, míg a tasmánördög harci kiáltását nem veszi fel a repertoárba! :D
Az egyszerre, idegtépő, idegesítő és íjesztő, úgyhogy.... :D