A kisfiú, aki állandóan éhes

Andris nagyon édes pofa, itt kint ugyanúgy elszórakoztatja a szüleit, mint bent az albérletében. Éjszakánként előszeretettel ad ki magából olyan hangokat, mintha egy egész oroszlánfalka falatozna az elejtett antiloptetemen. Velünk alszik egy szobában, ezért hajnalok hajnalán gyakran felriadunk sarjunk röfögésére, kurjongatására, csámcsogására, cuppogására, és B.-vel ott röhögünk a takaró alatt akár hajnal fél négykor, mert ezeken a hangokon nem lehet nem röhögni. Az első napokban még az ágyához settenkedtünk, hogy megnézzük, tényleg a mi gyerekünkből jön-é ez a mindenféle hang. Tényleg belőle jön. Andris ilyenkor nem ébred fel, elégedetten röfög és cuppog egy kicsit, aztán alszik tovább. Szerintem két hatalmas mellel álmodik.

Egy ideje különböző technikákkal hívja fel a figyelmet arra, hogy ő itt éheztetve van, kérem szépen, és most rögtön adjanak neki enni. Az éhségskála első fokozatát úgy jelzi, hogy le akarja enni rólam a ruhámat. Próbál szenvedő tekintetet vágni, hátha így gyorsabban jut kajához. Már többször rámutattam arra a tényre, hogy ilyen kerek pocokfejjel nem túl hiteles az alakítása, de nem hisz nekem. Pár napja felfedezte saját magán a kezét (meg azt is, hogy jé, bőrből van), azóta az éhségskála második fokozatának demonstrálásánál rátapad a szájával és rendületlenül szívja (a cuppanásokat két szobával arrébb is lehet hallani), közben fel-felpillant, hogy látom-e, milyen eszméletlenül éhes. Ezt a mutatványt néha a szoptatás első másodperceiben is előadja, mert szeret biztosra menni. Az utolsó fokozatnál az 'Azonnal enni akarok! AZONNAL!' sírását használja, ez volt a legelső sírástípus, amit megtanultam a repertoárjából.  

Andris egyébként semmit sem veszített cápajellegéből: Nemcsak úgy lubickol, mint egy cápa, de úgy is támad. Ha éhes, nagy vehemenciával veti magát a tejszag után, hatalmasra tátja a száját és cápamódra kétszer-háromszor lecsap a mellemre, még a homlokát is ráncolja közben, hogy félelmetesebbnek tűnjön, bár nem hiszem, hogy ilyet az igazi cápák is csinálnak. Mihelyt telezabálja magát, cinkosan rávigyorog a mellemre, aztán rendezi a vonásait és átvált arisztokratába, például finomkodva eltartja a fejét és csücsörít, amíg a személyzet (értsd: én) letörli a szájáról a tejcseppeket, büfiztetés közben pedig diszkréten szuszog, semmi öblös büfögés vagy ilyesmi. (Egyelőre.) 

Íme, a 'Sir Andrew ledőlt kicsit, miután A Bordó Szalonban (értsd: nappaliban) jóízűen elfogyasztotta a reggelijét' c. kép:   

Azt gondolom, az éhező gyermek szerepében nem igazán meggyőző ez a kisfiú.