2010. október 14., csütörtök

Most már tudom, mit éreznek a tehenek

A tehénsztori előtt gyorsan elmondom, hogy persze, valamikor lesz szüléstörténet is, csak ahhoz több idő kell, mint ez az innen-onnan lecsípett, blogírásra fordítható cirka harminc percem. A teheneshez azt kell tudni bevezetésként, hogy irdatlan mennyiségű tejem van, nincs az a melltartóbetét, ami pár percnél tovább útját állja az özönvíznektejnek, adott esetben a bokámon is tej csorog, de komolyan, Andrisnak pedig nemcsak tejbajusza van egy-egy szoptatás után, hanem tejszakálla és tejpajesza, néha a fülcimpáján is tejcseppek gyöngyöznek. Teljesen ösztönösen fakasztottam tejet a testemből, a kórházban mondtak valamit, anyai énem azonban azt csinálta, amit a baba reakciói alapján jónak érzett-látott, így elég hamar elárasztottam magamat és a gyerekemet tejjel. (Andris zabagép, nyolcvan gramm híján a születési súlyával hoztuk haza.) A mellem akkora, hogy Dolly Parton besárgulna az irigységtől, ha látná, fullteljesítményen lazán összekeverhető egy kókuszdióval, csak nem barna és nem szőrös. A gyerekorvos és a védőnő teljesen belelkesedett a testemen hordozott tejcsárda láttán, miután Andrist megvizsgálták (makkegészséges a sarj, kiváló reflexei vannak, plusz megállapították, hogy nagy a lába és nagy a feje, ez utóbbit kétszer is lecentizte a doki, mert nem hitt a szemének), rám koncentráltak. Először jött az, hogy szoptatás közben két ember infóáradatára kellett figyelnem, majd az, hogy a csevej alatt el-elrendezgették a kezemet-lábamat-szoptatós párnámat úgy, ahogy szerintük kényelmes nekem a szoptatás, aztán az, amit soha az életben nem gondoltam volna: négy darab női kéz megfejte az egyik mellemet, bakker. Merthogy feszült, ők meg rögtön bemutatót tartottak kézi csapolásból, hogy tudjam, mit kell csinálnom minden egyes szoptatás után, és ezzel még nincs vége a történetnek, ugyanis fejés alatt halálra dicsérték a tejem színét és állagát és mennyiségét (nézd, hogy spriccel!, vétek veszni hagyni egy cseppet is!, hát ez gyönyörű! és hasonlók), szóval, a reakciók alapján Anyatej Gold folyik belőlem, ha az elégnél többet termelek, tejadó is lehetek. Maga a szituáció baromira abszurd volt: a gyerek B. kezében, én ülök a fotelben kibuggyanó cicivel és egy pohár fölé hajolok, a gyerekorvos és a védőnő meg négykezest játszik a mellemen. A kórházban le kellett vetkőznöm a szégyenlősségemet (pl. etetés a vizitelő orvosbrigád előtt, igen, mind férfi), úgyhogy csak hitetlenkedve röhögtem, este meg bemutatót tartottam B.-nek célbafejésből (harminc centiről beletaláltam a pohárba) és közben szorgalmasan múztam, ahogy az egy rendes tehéntől elvárható. A nődokim is a csapolásra voksolt, így hétvégén összeismertetem a mellemet a beszerzett fejőszerkezettel (kézzel macerás és nem túl kellemes a fejés), onnantól gépesített tehén leszek. 

17 megjegyzés:

Elf írta...

nem is rossz az :) csak sokáig tartson!

Pattogo írta...

Jó olvasni, hogy sok a tej. De ha igény szerint szoptatsz és nem a nagykönyv szerint, akkor vigyázz a fejéssel. Minél többet fejsz annál több lesz. Ez meg növeli a mellgyulladás esélyét.
Nem összezavarni akartalak, csak tapasztalat. :)
További sok tejet és minden jót. :)

csibike írta...

Igen, igény szerint szoptatok (némi napirenddel kombinálva) és egyelőre úgy érzem, hogy ez a fejéses dolog elég csapdás helyzet. Nem akarok nonstop fejni, eddig ennyi biztos (szívem szerint nem is fejnék), a többin még töröm a fejemet :)
Érdekes, hogy a fejéspártiak meg a fejés elmaradásával indokolják a mellgyulladást és a tejpangást.

dorw írta...

a kezdetektől fogva irgalmatlan mennyiségű tejem volt, mint neked. nekem is azt mondták, ki kell fejnem amit nem kajál be a gyerek, mert begyullad a mellem és aztán ó és jajjj lesz. erre a kedvenc szoptatós tanácsadóm - 7 gyereke volt - és a gyerekorvos is azt mondta, hogy fejjek nyugodtan, ha még 5 másikat is akarok etetni. (megnéztem: az anyatej litere 1800 pénz körül van. elég vicces...) így aztán nem fejtem - eléggé viszolygok a gondolatától is - és mégsem lett semmi baj. (azt azért mondták, hogy ha nagyon feszül akkor ha gondolom fejjek, de csak annyit, hogy már ne érezzem a feszülést)6-8 hét után meg beáll, hogy mennyinek kell lennie - kivéve, ha fejsz.

(Már most látszik, mennyi okos tanácsot fogsz tőlünk kapni, csak győzzél válogatni! :D)

JuditAu írta...

Ohhó lesz itt véleményütközés... :) én meg úgy voltam vele mind a kétszer, hogy csak akkor fejtem, ha már nagyon feszült a cickó, és a gyerek nem kért. (éjjel mondjuk, mikor többet aludt a kelleténél). Az elsőnél így is volt mellgyulladás, a másodiknál meg elkerült. Na most légy okos! :)

Amúgy meg tényleg így van, hogy szülés után valahogy az ember szégyenérzete a minimumra csökken... (szerencsére csak átmeneti állapot) :)))

zazie írta...

De jó a sok tejről szoptatás előtt olvasni, hihi... Szóval szülés után én is pont úgy néztem ki, mint egy mellplasztikán átesett némber (és nekem is furcsa volt a "női" fejés, továbbá a kórházi személyzet hüledezése; aki arra járt, kommentelt). Azóta hol fejek, hol nem, tudom, nem ez az etalon, de valahogy beállt egy egyensúly. Ez teljesen anya-gyerek-függő.

Aliana írta...

a tej felhasználásáról csak annyit, hogy nagynéném anno nem eladta, hanem lefagyasztotta, és amikor a gyerekei kezdtek átállni normál kajára, kezdetben a felengedett anyatejjel készítette a főzelékeket, hogy legyen valami átmenet :)

Sarasvati írta...

Udv a bociklubban! Muuuuuuuuuuu! Csatlakozom az ittni bandahoz NE fejjel, csak ha nagyon feszul es akkor is csak kicsit. Problema nalunk is fennallt, mara beallt, nem is tudom mikor fejtem utoljara... Ja es kezzel. Geppel rosszabb. LLL liga honlapjan vagy egy modszer amivel nem kellemetlen a kezzel. De ha megis akkor van folosleges kezi tommi tipee (lehet nem igy irjak :)) mellszivom.
Jam tejeadasal is vigyazni kell, mert egyszer csak kozlik h nekik ez keves es nem eri meg... Neked meg tovabbra is a fuleden folyik... ennyit arrol h minden csepp aranyater (ez a szlogenjuk)

sedina írta...

Tej ide vagy oda a humorérzékedet tuti nem veszítetted el. Amúgy én is csak akkor fejtem ha nagyon feszült. H-S. Edina

Névtelen írta...

én meg csak örültem ahogy végig olvastalak. Szuper hogy van tejci amennyi kell, remélem gyulladás nem lesz, s biztosan meg fogod oldani szépen amit kell, ahogy nektek a legjobb! Érdekes, szép, és viccesek lehetnek ezek a helyzetek! :D
És milyen "tehénnek" lenni amúgy?

Nikletty

RneIcus írta...

Örülök, hogy otthon vagytok, hogy sok a tej, s pillanatnyilag nem vagy szégyenlős :)
Csatlakozom a többséghez, én is csak akkor fejtem ha nagyon feszült, hogy egy kicsit megkönnyebbüljön. A tej eladásra először én is gondoltam, aztán meghallottam a halom vizsgálatot és igazolást amit mellékelni kell hozzá, majd minden hónapban frissíteni őket, hát mondom inkább nem.
Továbbra is sok tejet kívánok, s "bajszos" Andriskát :)

mariann írta...

Amikor szulés után eloszor felkeltem az ágyból,majdnem orra estem, úgy lehúztak a melleim:)
Viccen kívul, alig tudtam egyensúlyba hozni magam:)

blabla írta...

Én amondó vagyok, hogy nem érdemes fejni, mert egy hét múlva azon kapod magad, hogy a meglévő (nem sok) szabad idődben is fejsz, sőt, azon túl is... Be fog állni a szervezeted az egy db csecsemő szoptatásához elegendő tej termeléséhez, nem kell Neked tejcsarnokot nyitni. :) Ismerőseim közül, akik lefagyasztották (saját célra) az anyatejet mind kidobták, később sem használták fel a babájuknak. Tehát sok macerától mented meg magad, ha nem állsz neki fejni.

csibike írta...

Köszi a tapasztalatokat :) Fentebb írtam, hogy szívem szerint nem fejnék, és jó, hogy ez a vonal most megerősödött. Nem akarok olyasmit csinálni, amiben nem hiszek.

Az biztos volt eddig is, hogy saját célra teszek félre valamennyit (ha már nagyon feszül a tejcsárda, megcsapolom), hogyha pl. bármi van, B. megetethesse anyatejjel a babát.

Csigamami írta...

szarrá röhögtem magamat :o))))) ez jóóóóó :o) Én nem mindig vagy inkább ritkán fejtem. Anya mondta mindig fejjek. Nem éreztem szükségét, különösen az érzés nem dominált... Aztán jól megbántam, hogy nem fejtem... Nem gyulladt ugyan be, de beteg lettem, mikor Bendus 4 hónapos volt, akkor kapott tápszert, mert csak annyi tejem volt lefagyasztva, ami 3 napig elég kb. én meg gyógyszert szedtem, kapott tápszert és soahtöbbet nem akart anyatejet... szóval, sztem amíg ennyi van, fejjél le egy jó adag tartalékot, aztán utána meg csak ha már nagyon muszáj. Pontosabban, ne tedd, csak ha jónak látod, ma én így csinálnám.... tudod majd a következőnél ;o) Hogy van a sebed?

Pocak írta...

Csibi: még jó megoldás lehet a tejgyűjtő kagyló. Amíg az egyiket a gyerek "feji" addig a másikba fel tudod fogni a kicsorgó mennyiséget és utána azt lehet összegyűjteni, majd 2-3 szoptatásonként a mélyhűtőbe tenni. Nekem sok összegyűlt a kisebbik fiammal, most lusta voltam előszedni meg használni. Ha gondolod elküldöm neked szívesen valahogyan. (mert a gy,tárban nem mindig azt adják, ami kéne) Megnéztem, ez az: https://www.r-med.com/index.php?prodid=30&gkey=R-med%20%20mellbimb%C3%B3%20kiemel%C5%91&cookie_loop

Cuki írta...

Én fejtem, tök felesleges volt, eltettem több tízlizernyi anayatejet és amikor előszöszőr odaadtam neki szembeköpött vele, annyira nem ízlett neki. Mondjuk, brutál büdös a felengedett anyatej. Szóval az én tanácsom annyi, h ha fejsz és lefagyasztod, mielőbb kóstoltasd meg a gyerekkel, mert van aki nem eszi meg..