Növeszti a tokáját és mozog is

Andris négy kiló vasárnap óta. Többen kérdezték (pl. a gyerekdoki), hogy mennyit eszik, hát, bevallom, gőzöm sincs. Annyit, amennyit akar, és nem méricskélem, hogy before/after. Hetente egyszer mérlegre rakom, hogy tudjam, hol tart, meg hogy mondhassam neki, Sir Andrew, magán egyre több a hurka, de egyébként nem érdekelnek a grammok. Látom a pofazacskóját és a tokáját, pelenkázom a kis húsos seggét, harapdálom a combját, nekem ennyi elég. Ja, és elővettem az egy számmal nagyobb ruhákat, meg dorwtól is kaptunk felnőttbabára való ruhatárat, ugyanis a kisbabás cuccokba már nem fér bele az Andris. Ha fotózásról van szó, a (képen tizenhat napos) tejgombóc jól leplezi a tokáját:

A babaképű mozgáskultúrájáról pedig azt kell tudni, hogy ha a hasára fektetjük, nagyjából tíz centire emeli fel a fejét és fél percig is megtartja (cirka egy hete tudja ezt a mutatványt), és ez azért nagy dolog, mert a cápa önmagához képest nagy fejjel született. A dokim szerint ilyen fejmérethez 4200 gramm dukál, a mi cápánk meg 'csak' 3300 grammot nyomott kezdetben, úgyhogy tök ügyes. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy még nem volt négy kiló, de már egyedül megtartotta a saját fejét. A cápáról azért senki ne gondolja, hogy ízig-vérig sportember: Fejemelgetés előtt fekszik egy kicsit hason (kinyújtott karokkal és lábakkal), teljesen olyan, mint egy darab fa, hiába böködjük, nem mozdul, szerintem azon filózik, hátha csak véletlenül tettük hasra és pillanatokon belül visszafordítjuk, megkímélve őt az izommunkától, aztán rájön, hogy hiába vár, így bemutat néhány fejemelgetést az ügyességén ámuló és bambán vigyorgó szüleinek, majd ráborul a kezeire és sírással jelzi, hogy vége a gyerekkínzásnak, ő ezt nem csinálja tovább. Ma délelőtt  háton fekve kicsit aktívabb volt a szokásosnál, úgy nézett ki, hogy a kíváncsisága erősebb a lustaságánál, mert addig tekergette a fejét, lendítette a karjait és feszítette a testét, amíg majdnem átbillent a bal oldalára, ki is csúszott a számon, hogy beszarok, kisfiam, ha magadtól hasra fordulsz. A sarj szerencsére még csak babanyelven ért.

A fejét tulajdonképpen a karunkban kezdte el emelni és megtartani, és ha nem vigyázunk, simán lemegy hídba, mert nem várja meg, hogy az általa izgalmasnak tartott inger felé fordítsuk, ha valami felkelti a figyelmét, gumicápa módjára hátrahajlik törzsből. Szombaton épp lekaptam, ahogy tartja a fejét, miközben az apjával pusmog (mint férfi a férfival). Nem tudom, B. mivel képesztette el világító fülű kisfiát: 

Ha úgy alakul, hogy tele a pocakja és ébren van, Andris szemlélődéssel tölti az idejét. A kezével megtámasztja magát az apja/anyja mellkasán, felemeli a fejét és néz ide meg oda, például a fény-árnyék játékért kifejezetten rajong, de a fikusz hatalmas levelei is lenyűgözik. Lustább pillanataiban kezére hajtja a fejét és álmatag tekintettel réved bele a nagyvilágba, közben jóindulatúan hallgatja az apja éspervagy anyja konyhai, előszobai estébé tárlatvezetését. A gyerek itt hétnaposan ábrándozik, költő ülhet így a tó partján, a megfelelő rímeken töprengve:

Andris kézhasználata is sokat fejlődött az utóbbi napokban. Sajnos, még nem mosogat, viszont öltözködés után gyakran a hajához kap, hogy összekócolódott-e, szoptatás közben tésztaként dagasztja a mellemet vagy  fogja, hogy le ne essen vagy kinyújtott ujjakkal simogatja, hogy jó tehén, aranyos tehén, néha szándékosan beletúr a szájába-szemébe, arról meg már volt szó, hogyha szerinte éheztetés esete forog fenn, hangosan cuppog a saját kézfején és megpróbálja felfalni az ujjait. A karjaival egyre koordináltabban csápol, ha jó ütemben bújok hozzá, már egészen olyan, mintha átölelné a nyakamat. Arra is rájött, hogy az a két valami, amiben végződik, az a lába, például a takarót rendkívül precízen rugdossa le magáról, illetve mindig a koncentráció és a döbbenet keveréke ül ki a pocokfejére, ha összepuszilom a lábát, és azon mereng, vajon tényleg a testéhez tartozó valami kapta-é a puszikat. Hasonló módon reagál, ha az apja megpróbálja leharapni puszilgatja a fülét:

Úgy tűnik, a gyerekünk kezdi felfedezni önmagát és a világot.