2010. október 24., vasárnap

Kicsit aggódtam a hétvégén, de már elmúlt

Sir Andrew gyengélkedett tegnap, életében először. Azt hittem, azért sír olyan keservesen, mint még soha, mert kétszer is iszonyú mohón evett és a kismillió benyelt buborék feszíti a pocakját, aztán összedugtuk a fejünket az apjával és a nettel, és a reggelimet, a tojást kiáltottuk ki főbűnösnek, ez volt az egyetlen, amit a gyerek születése óta nem ettem és megviselhette a gyomrát. Ez a kajadolog is olyan, hogy amíg emlő által táplálom a gyereket, elvileg bármit ehetek, gyakorlatilag azonban kiderülhet, hogy az A betűs ivadék nem tolerálja a bármit, és ez azért nagyon szar, mert így Sir Andrew tulajdonképpen kísérleti cápaként funkcionál. A nagyon okosok igenis kérdezzenek meg soktízezer szoptatós anyát és állítsanak össze egy listát arról, hogy szoptatás alatt mit nem ehet a tehén. Nekem az nem elég, hogy a bab meg a borsó meg a karfiol meg a mogyoró meg a csokoládé (a csoki azért nagyon fájó pontom) tilos, tudni akarom, mi mindentől fájhat a gyerek hasa. Sir Andrew mintegy hat órán keresztül szenvedett miattam, én meg legszívesebben a fejemet vertem volna a falba. Az a kur három darab tojás nem ért ennyit, de mondhatnék bármilyen más dolgot, amitől rosszul lesz a cápa. Piszok egy érzés, ahogy a gyerek ott kínlódik a karomban, a kis teste megfeszül a görcsöktől és sír a fájdalomtól. Talán az segített, hogy masszíroztam a hasát, tornáztattam a lábait, hogy minél előbb távozzon az, aminek távoznia kell, meg ezerszer elmondtam neki, hogy szeretem, meg miután kimerülten elaludt a karomban, nem tettem le az ágyába, hanem maradt nálam, hogy végre tudjon pihenni, B. pedig néha felváltott az álomőrzésben. Ma már semmi baja nem volt a cápának, jó kedélyállapotát kihasználva a reggeli pelenkázás közben megbeszéltem vele, hogy a következő hatvan évben ne merjen semmiféle hasfájást vagy súlyos betegségizét összeszedni és kórházba kerülni, mert... ne merjen és kész, ezt én mondom neki, az anyja, és nyomatékként meglóbáltam előtte a kezemben tartott neogranormonos tubust.         

16 megjegyzés:

Aliana írta...

egyik ismerősömnek épp 3 hónapos a fia, ő például a nagyon savas italokat nem ihatja (ice tea, savas gyümölcslevek, stb.), de ez gyerekenként is változhat...

Lepkevár írta...

Csokit sem lehet(ne)...?! Ez nekem új. Amúgy pedig tényleg minden gyerek más, ezt ki kell tapasztalni.

dorw írta...

Lepkevárnak igaza van. nálunk csak a hüvelyesek, a káposztafélék és a tej van tiltólistán. az is csak azért, mert annyira belém ívódott, hogy nem is bírnám lenyelni. mindent mást először kipróbáltam kis adagban, és ha pár órán belül nem volt gond, került a menüre.

én is végigtúrtam a netet, hogy mit lehet és mit nem lehet enni szoptatás alatt, és a net és a támadónőm segítségével megállapítottam, hogy a következőket lehet fogyasztani: kenyér és tészta, hús, krumpli, rizs, víz - csakis ásvány!. (na ennyit a változatos étkezésről.)

küldtem mailt

Elf írta...

elárulok egy titkot, ugyanazon anya két gyermekénél is más :) kutakodj úgy, mint dorw :)

csibike írta...

Kutakodtam és a védőnő, a gyerekdoki is mondott mindenfélét, de a végeredmény nálam is az, hogy ki kell tapasztalni, csak ebben nyilván benne van, hogy olyasmi kerül a szervezetembe, amit senki nem említett, a gyerek mégis rosszul viseli.

A csokit az elsők között említették, nem biztos, hogy ki akarom próbálni, igazuk van-e.

A tejre a nődokim 'igen'-t mondott, a védőnő 'igen, de csak módjával'-t, a gyerekdoki meg nem-et. Szóval, nagy az egyetértés :)

Névtelen írta...

Tej: nekem azt mondták max. 2dl és ha lehet ne minden nap igyam.
CSoki: van akinek tejserkentő.
Igy igaz, mindent ki kell tapasztalni magadon, nincs az net, és az a lista ahol minden szerepel, mert minden kiscápa más és más
üdv:P.

Lepkevár írta...

Ezen a csokin azóta is csodálkozom. Nálam mindhárom gyerek sokkal jobban nyelte a tejet, amikor csokit ettem, gondolom, megédesítette. :) Most is ipari mennyiségeket nyomok az arcomba (nutella, kerek, szögletes, mindenféle, sőt a szülészeten az egész orvosgárda előtt 2 pofára azt ettem, és senki nem szólt egy árva szót sem), de soha semmi gond nem volt. Rábeszélni semmiképpen nem akarlak, főleg, hogy első gyereknél mindenki óvatosabb.

Nálam mindhárom másra volt érzékeny, pontosabban az legkisebb semmire, legalábbis eddig nagyon úgy néz ki.

csibike írta...

A kórházban csokit mellékeltek az egyik ebédhez, gondolom, ha tilos lenne, nem tették volna. Akkor nem kívántam, itthon viszont a tiltólistával fogadtak a dokiék, szóval, egyelőre nem tudom. Étcsoki rajongó vagyok, lehet, Andris nem tolerálná. Kipróbálni most még nem szeretném, talán majd később :)

A tejből hetente egy-két pohárral lecsúszik, a nődokimra hallgattam :)

Niki írta...

A csoki nekem is újdonság! Nem tudok újat mondani, minden cápa más és más. Én anno a császár után 5 nappal bezabáltam az anyukám által hozott fantasztikusan finom, édes, nagyszemű szőlőből. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Próbáltam, de nem ment. A 6. napon fogadtam meg a wc-n nyolcrét görnyedve, falat kaparva, hogy soha többet nem leszek ennyire mohó. Bence is kínlódott tőle. Ez még inkább megerősített abban, hogy mindent csak módjával.

Wattacukor írta...

Nagy igazság, hogy minden babóc más és más. Nekem egyedül a tejjel volt gond, márminthogy én ittam, a (mára már!!) nagylyány meg rajtam keresztül. Mondjuk az kannás-mérős tej volt, nem ilyen lájtos zacsis meg dobozos. A másik kettő gyermeknél ezt alapból próbáltam mellőzni, nem volt nehéz, mert elmúlt az évekkel azelőtti kakaó-korszakom. Leginkább a Kás kajákat kerültem, szerintem mindenhol ez a legősibb tiltás. Tehát ami K-val kezdődik: karalábé, karfiol, káposzta, stb. Nameg a hüvelyesek.

Amit viszont észrevettem a harmadik babónál: a szoptatós tea (alias Laktoherb) jót tett neki. Kifejezetten jobban működött az emésztése amikor ittam. Nem mintha nem lett volna anélkül is tejem, de biztosra akartam menni miután 2-3 hét után volt egy kis megtorpanás, legalábbis így éreztem és azonnal pánikba estem! Naszóval a lényeg, hogy általam a baba megkapta az ánizst meg az édesköményt és bazijól érezte magát hasilag. :)

Magdaléha írta...

Szia!
Látom már mindenki írt mindent :-) Sajnos tényleg csak az működik, amit te tapasztalsz ki. Nekem a három gyerkőc közül a legkisebb volt "'klasszikus" hasfájós. Vagyis, tőle ehettem bármit, kora este ordított. Szegénykémen kipróbáltunk mindent: cseppek, teák, de csak az segített, hogy mi kibírtuk, ő meg kinőtte. Sajnos a ti Cápátok is maga fogja megmutatni nektek, hogy mit tehettek meg vele: ehet e a szoptatós anyja húslevest, és négy hónap múlva levághatjátok e a lábkörmeit.
A megfigyeléseket érdemes kiterjeszteni a Cápa által kibocsátott végtermék színének és összetételének megfigyelésére is. Ha tele van a pelus emésztetlen tejjel, akkor egyszerűen túl mohó a ded. No de hogy ezzel a mohósággal mit kell tenni azt mondja meg valaki okosabb :-) Az én szopósmalacaimat nem lehetett visszafogni. Inkább tornáztattuk őket ha tekeregtek.
üdv: M

Sarasvati írta...

Hat en aztan barmit ehetek szerencsere :) csoki megvoasrol meg egyebkent sem hallottam :o viszont korhazi kosztra legkozelebb aze ne vegyel merget... bno meselte hogy amikor szult rakottbab volt a kaja, a csecsemosok eg rohantak korbe hogy aki szoptat az ne egyen belole :o ki erti ezt...
Az meg hogy semmit ne egyel ami arthat az butasag (szeretetteljes butasag nem sertegeto butasag :)) anya vagy nem martir. kitartas es udv a capanak :)ja meg valami. tummytub nevu csoda sokat segit a hasfajason, ha szukseg lenne ra (nekunk nincs(kopkop) megis nagy szerelem :))

Picike írta...

Azért véres hurkát, kolbászt és párolt káposztát most ne egyél /egy ismerősöm ezzel a kajákkal tolt ki szegény babájával/.
Jó olvasni az ötleteket, ha majd babát várok, végig olvasom még egyszer az összes bejegyzést hozzászólásostul. :-))

Névtelen írta...

A szélcsövet ajánlom, ha nem tud kijönni aminek jönnie kell. Jobb bármilyen csodaszernél!

csibike írta...

Ma is sikerült olyat ennem véletlenül, ami nem tetszett a gyerek gyomrának. Az Infacolt vetettük be, úgy tűnik, használt. Alapjáraton nem hasfájós Andris, a tilos dolgokat meg listázom.

Sarasvati: Ha azért szenved, mert nem bírja pl. az általam elfogyasztott étcsokit, szívesen leszek azért mártír, hogy ne szenvedjen, és közben nem érzem magam mártírnak, csak egy anyának, akinek fontos, hogy a gyereke ne sírjon órákon át. Majd hat hónap múlva annyi csokit kajálok, hogy a fülem is attól fog ragadni :)

Sarasvati írta...

Csibi: nem azt irtam, hogy ha tudod hogy faj tole a hasa akkor is egyel :) hanem hogy elobb probald ki :)