Az idomárról, aki egyszerre két oroszlánnal küzd az arénában

Andris megint itt alszik a bal karomban és ezt nem panaszként mondom, mert imádom, ha a (hat kilójától lassan elzsibbadó) karomban szuszog. Naponta legalább egyszer csinálunk ilyet, de inkább kétszer-háromszor, ahogy kijön, közben szundítok vagy könyvet olvasok vagy blogot / levelet (még sokkal lógok, tudom) írok, esetleg filmet nézek. Letehetném Andrist az ágyába, mert gond nélkül elalszik ott, és kettő darab szabad kézzel azt csinálhatnék, amit akarok, de végtelenül jó így együtt lenni a tejgombóccal. Ha hétvége vagy B. épp itthon lábadozik a kórház után vagy szabin van, a fiúk is többször összebújnak. Kihasználunk minden pillanatot, valószínű, hogy Andris húsz év múlva már nem a szülei közelségére vágyik, hanem a barátnő álnév mögött megbújó nőstény ördög testmelegére.   

Tehát Andris itt alszik a bal karomban és ez a helyzet azzal a fájdalmas eseménnyel járt úgy tíz perccel ezelőtt, hogy jól fültövön csaptam magam a fejhallgatóval, egy kézzel nehezen applikáltam a fejemre, ráadásul szorít is. Mindegy, vállalom a szenvedést, mert egy videót szeretnék megosztani veletek a rettenthetetlen oroszlánidomárról (ha összejön). Nézhető (ha összejön) és hang is van hozzá (ha összejön).

Már az első képkockákon látszik, milyen bátor oroszlánidomár küzd az arénában. Nézelődés közben, játszi könnyedséggel, kisujjal tartja távol magától a két vérszomjas fenevadat. Remek taktikai érzékkel beveti a tüsszögést, ezzel jelzi a plüssöknek, hogy zavaró körülmény ide vagy oda, ő bármikor képes az összecsapásra. Rezzenéstelen arcát Steven Seagal is megirigyelhetné. Az oroszlánidomár rendkívül technikás, két állatot tart sakkban a jobb és bal kezével - egyszerre. Andris a nagy narancssárga jószágra koncentrál (a kicsi nem kihívás, néha-néha megböki a miheztartás végett), azon mindenféle csörgő-zörgő cucc lóg, az ilyenekkel kezdettől fogva éreztetni kell, ki az úr az arénában, ezért a megfelelő lélektani pillanatban például hosszan az oroszlán szemébe néz, beleásít az arcába vagy csak úgy ráköhög - és egy hirtelen mozdulattal összekócolja a lábait. A videó végén gyakran tekint oldalra, már a következő idomítandó állatot mustrálja. Lehet, hogy A Szamár lesz az. A Mester arra is figyel, hogy oroszlánidomítás közben bűbájosan mosolyogva pózoljon a kamera előtt és huncut pillantásokat vessen a kamerát kezelő hölgyre, mert nem árt nagyon jóban lenni azzal, aki etet minket. A felvétel előtt nem fésülködött, kócosan rohant az arénába: a tíz hosszú hajszálból álló bóbitája most is égnek áll a feje tetején.

Aztán egy másik összecsapásnál olyan is volt, hogy a rettenthetetlen oroszlánidomár elaludt az arénában, mert ő ennyire bátor. (A narancssárga oroszlánt a kamerás hölgy távolította el, hogy betakargathassa a küzdelemben megfáradt Mestert.)