Bandázik és szellemekkel társalog

Élénk társasági életet él mostanában Andris. Egy-két hete jókedvűen elcseveg az ágy rácsvédőjén található zsiráffal és zebrával, néha az elefánt, az egér és az oroszlán is becsatlakozik, és mindenféléről dumálnak. Az összes állat tök aranyosan mosolyog, nem csodálom, hogy Andris remekül érzi magát ebben a társaságban. Reggelente gyakran ébredünk arra, hogy sarjunk babanyelven magyaráz, kurjongat és röhögcsél az ágyában, még a nyelvét is kidugja nevetés közben, ez nála a legnagyobb öröm jele. Ha odahajolok hozzá és rákérdezek a vidámság okára, csak mutogat a zsiráfékra és titokzatosan mosolyog. A képen épp a pálmafát simogatja, mert barátságos kölyök, a pálmafához is van egy-két kedves szava:

A szellemek meg olyanok, hogy egyedül Andris látja őket. Fő tartózkodási helyük a nappali plafonja, de a lakásban más plafonokon is előfordulnak, ahol lámpa lóg. Azért nem írok lámpafényt, mert például az első reggeli szoptatásnál az elhúzott függönyök miatt még sötét van a nappaliban (a fotelben tudok a legkényelmesebben szoptatni), a fiatalember azonban ennek ellenére a plafonra mered, két másodperc után boldog mosolyra húzódik a szája, aztán jön a vigyorgás, vidám sikongatás, üdvrivalgás (megérkeztek a szellempajtik), én meg hiába meresztem a szemeimet félálomban, nem látok semmit. A lényeg, hogy Andris jól szórakozik a láthatatlan kis barátaival, elnéz a fejem mellett és akár három percen keresztül is elvigyorog, itt-ott lelkesen közbeszúrja, hogy hhheö, hu és gö, ami andrisnyelven azt jelenti, hogy szuper a buli. B.-vel kezdetben a csillárra tippeltünk, az lehet ilyen vicces, de sötétben nem csillog, ráadásul a gyerek elvileg nem lát el odáig, hiába tűnik úgy. És mégis, valami van ott, valami borzasztóan mulatságos. Úgy belelátnék Andris fejébe, vagy legalább pár év múlva mondja el, minek örült ennyire a plafonon.