2011. január 11., kedd

Na, akkor a hófordulós, hogy haladjunk

A harmadik hónapban a nagymozgásé volt a főszerep, meg a vigyorgásé és a huncut pillantásé. Íme, a képi bizonyíték (nézzétek meg nagyban, a milyen ügyes!, milyen aranyos!, milyen szép! tartalmú rajongói leveleket pedig kommentben vagy a szerkesztőség címére várjuk):


Már nem emlékszem, konkrétan mivel váltottam ki ilyen kaliberű röhögéseket a gyerekből, azt hiszem, többek között nagy zsiványnak tituláltam, de az a helyzet, hogy bármit mondhatok neki, azt is, hogy képzelje, Sir Andrew, nem találom az elemlámpát, szélesvásznú mosolyt kapok cserébe, a lényeg, hogy én mondjam vagy az apja, akire két vigyorgás között olyan áhítattal néz, mint babapadavan A Mesterre. Kész mosolyalbum ez a gyerek, odavagyunk érte. Szerencsére kiváló a puszitűrőképessége.
A mozgásfejlődése is elbűvölt, hihetetlenül izgalmas látni, milyen ügyes napról napra, de nem egyszer volt olyan, hogy reggel még darabosabban ment neki egy mozdulatsor, estére meg belejött. Andris küzdő szellem, ezt már a szülésnél is megmutatta (igen, lógok a szüléstörténettel), nagyon tud akarni és nagyon kíváncsi, úgyhogy mióta elbírja a fejét, kimondottan élvezi a hason fekvést, más így a világ és benne a plüssállatok. Semmi sincs biztonságban, ha csak egy kicsit esik kívül Andris kartávolságán, addig ficereg, amíg el nem éri és ő mindent el akar érni. 10-15 percen keresztül képes mozgósítani az erőforrásait, mert elfárad a rendületlen rohamozásban. Utána kipirosodott arccal szuszog a karomban, édes nagyon. A szfinxszerű mozdulatlanság nem jellemző rá. Ilyen elszánt a cápa, ha a zsákmány (tükörhasú katica, textilkönyv satöbbi) becserkészéséről van szó:


Mivel még nem mobil, a dolgok eléréséhez egyelőre az ejtőernyős és a vetődéses megoldást kombinálja:


Ezt úgy kell elképzelni, hogy ejtőernyős tartásban megfeszíti a törzsét és a levegőbe csapja mind a négy végtagját, egy ideig őrült módon kalimpál a lábaival és hadonászik a kezeivel (néha olyan, mint egy hasánál fennakadt teknősbéka) és ezzel a technikával összeszed annyi lendületet, hogy cirka egy-két centit előrevetődhessen, így szerezve meg a kiszemelt tárgyat, amit aztán óvatosan babrál kicsit a mutató- és a hüvelykujjával, ritkán veszi a szájába, azt általában csak textilpelenka csücske és emberi bőr érintheti. Harci rikkantásokkal szokta biztatni saját magát, a lelkes közönség kifejezetten ösztönzően hat rá. Erőgyűjtésnél egyébként úgy sóhajtozik, mintha a világ összes gondja az ő vállát nyomná. Ha valamit nagyon nem ér el (például a karácsonyfa kiszemelt díszét), összeráncolt szemöldökkel felszólítja, hogy höhöhöhöhö, azaz azonnal menjen oda hozzá, és ha az a valami nem engedelmeskedik, akkor összeráncolt szemöldökkel közli vele, hogy höhöhöhöhö, azaz egy szép napon majd úgyis a kezébe veszi és kész.
Andrist néha dühítik a saját korlátai, szíve szerint kúszna-mászna (a lábával már próbálgatja a mozdulatokat), hogy felfedezze a világot. A fizikai akadályokat leleményesen győzi le: Mindig akad egy felnőtt, akit a karjában ficánkolva, hadonászva és nyüszögve rávesz a helyváltoztatásra. Az az elve, hogy mivel a hegy nem megy MohamedAndrishoz és MohamedAndris sem tud a hegyhez menni, gondoskodni kell arról, hogy valaki a hegyhez vigye MohamedAndrist. Amúgy a hátán fekve már képes a helyváltoztatásra, reggelente gyakran találom úgy a fiamat, hogy 20 centivel lejjebb vagy 90 fokban elfordulva fekszik ahhoz képest, ahogy este hagytam. Ja, és sokszor az a kép fogad, hogy magára húzta a takarót, a feje alatti pelenkát és épp a rácsvédőt készül leoperálni (és elégedetten vigyorog közben, hogy milyen ügyes kisfiú):


A harmadik hónapban bővült Andris szókincse. Még nem tud verset mondani, de nem sok hiányzik hozzá. A höhöhöhöhö-n kívül  nagy kedvence a gu, gege, hu, hü, ellelle, ogu, beöe, höjjj. Az apjának mindig mondom, hogy ez a gyerek egy dumagép lesz. Nem vagyok meglepve, közli B. és jelentőségteljesen néz rám, amit csak úgy lehet lefordítani, hogy anyai örökség. Jó, sokat beszélek, elismerem.
Mi van még? Örülök, hogy a gyerek még nem unja a tejalapú táplálkozást, továbbra is Anyatej Gold a menü. Az éjszakai alvás fixen 8-10 óra volt ebben a hónapban (megszakítás nélkül), cserébe nappal teljesen leamortizál ez az energiabomba tejgombóc, akinél a gyerekorvosi ínyteszt alapján valóban megindult a fogzás, jól sejtettem. 
Andris három hónaposan és négy naposan ma is egy csomó új dolgot produkált, ezek alapján nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak a következő hetek.

13 megjegyzés:

Marjann írta...

A "jajdecuki (még mindig)" kommenteket hova kéred?

roza írta...

Olyan kis zsivány :D
Hihetetlenül aranyos :D

Pocak írta...

A következő hetek egyre több izgalmat, vigyort és kacagást hoznak, sok-sok csodáját a fejlődésnek! :D
Nagyon ügyes és aranyos és szép ;)

Szeri írta...

Szépen fejlődik Őurasága:) Ne is legyen szfinx:)
A vajon ezt kitől örököltét én is mindig megkapom, főleg beszéd témában...

Névtelen írta...

jajj édi egy baby :D

Nikletty

Elf írta...

milyen cuki, milyen szép, milyen okosszemű, milyen bájos, milyen huncut (ugye még nem elég?) milyen ügyesen mozog és milyen mosolygós :):):) imádnivaló kölyök, mint minden fél éven belül született Andris cápa/sárkányka :):):)

Cuki írta...

hát nem egy kivárós típus ez a gyerek:) Nem nagyon ér rá.. és a turbófejlődés mellett még arra is van ideje, hogy tényleg extra cuki legyen..

sedina írta...

Hát erre a kisfiúra nem is lehet más mondani, csak azt, hogy GYÖNYÖRŰ!!! Már épp én is írni akartam, hogy a szüléstörténetedet nem akarod közkincsé tenni? H-S. Edina

dorw írta...

a kábeleket dugjátok el! :) mi egy ideje már tudjuk, hogy a gyerek-a-kábelekre-bukik-rá-először-mikor-elkezd-helyváltoztatni nem városi legenda. (meg a laptopot, távirányitót, PC-t is barikádozzátok :P )

és: nagy zsivány ez a gyerek! kíváncsi vagyok, a homokozóban mit fog majd csinálni? :)

Gogo írta...

kedves Anyuka, a "nem találom az elemlámpát" mondaton én is nevetgéltem, úgyhogy nem csodálom a Sir nagymosolyát.

a 4. kiskép és az utolsó kép különösen tetszik, nagyon formás, huncut, elbüvölő, gyönyörű kiccsávó'! Amúgy tetszik ez a szó, hogy "puszitűrőképesség" :)

wf írta...

Igazi kis kommandós! :)

buvarharang írta...

de ez a gyerek tényleg szép! nekem lehet hinni, mert nem vagyok az a babákról gügyögős típus, sőt. ez a blog valahogyan mégis leköt, állandóan meg kell néznem a frissítéseket, hogyan fejlődik az Andris
:-)))

csibike írta...

Örülök, Eszti :)

Tényleg nem találtam az elemlámpát.