Hófordulós poszt előtt gyorsan egy oltásos-adatos

A babaképű három hónapos lett pénteken, szinte már kész férfi. (A hamuban sült pogácsához azért még várunk pár fogat.) Ha hóforduló, akkor oltás, ezt szereti a gyerekorvos, aki most nem olyan népszerű nálam. Andrisnál egy hónappal ezelőtt sem volt az, amikor orvul megszúrta mindkét (zabálnivalóan húsos) combját. Februárban újra kettős oltás, ezt egyelőre nem mondtam meg a gyereknek. Az oltás után nem lázasodott be, nem sírt, úgy tűnik, igazi Ironman-t melengetek a keblemen, aki így tűri Az Élet Megpróbáltatásait. A doki egy másik megmozdulására már babásabban reagált. A gyerekorvosról azt kell tudni, hogy a finommozgása nem az igazi, ha gyerekruháról van szó: Vadállatként tépte fel a négy patentot a rugdalózó pántján. Andris megijedt, hogy valami durrant a füle mellett, ráadásul négyszer (az idegen nő nem zavarta, a patentig barátságosan nézegette, mert ha nőkről van szó, a fiam mindig kapható egy kis flörtre). Sírva fakadt, a doki pedig azzal viccelődött, hogy legalább nem kell beutalni hallásvizsgálatra. Hát, köszi. Szóba hozta a Dévényt, mert szerinte Andris gyakrabban néz jobbra, mint balra, egészen kicsit jobbra tartja a fejét. Olyan hat hónap tornát javasolt, ez nekem soknak tűnik, meg a csípőjére is mondott már mindenfélét a doki, aztán mégsincs semmi, de meglátjuk, mit mond a dévényes.

A doki az egészségügyi könyvben mindenféle ellenőrzés nélkül kipipálta, hogy Andris "hason fekve fejét 45 fokban emeli", "oldaláról a hátára fordul", "beszélőre figyel", "kezébe adott csörgőt megtartja", "arcra mosolyog" és "elnyújtott hangokat hallat (aa, öö, gii)". Nálunk ez a megoldás nem probléma, mert a gyerek ezeket régóta csinálja és úgyis mindig megnézem az okos könyvemben, hogy melyik hónapban nagyjából hol illik tartania a fejlődésben, viszont előfordul, hogy valamelyik baba lassabban fejlődik és ezt a dokinak kellene észrevennie a fenti paraméterek alapján, nem? A gyerek dumálásáról és a mozgásáról majd a következő bejegyzésben írok, a fenti dolgokat azonban itt kiegészíteném annyival, hogy Andris csak úgy nem mosolyog mindenféle arcra, azon az arcon kell lennie egy hódolattól csillogó szempárnak (félszemű kalóznál valószínűleg elég egy szem is, nem tudom, még nem látogatott meg minket félszemű kalóz) és egy szájnak, ami kedves hangon azt mondja Andrisnak, hogy "jajj, de szép vagy!", "gyönyörűségem!" satöbbi, és akkor van mosoly, gödröcskés. 

A gyerek hivatalosan hatvanhárom centi, egy centit nőtt az elmúlt hónapban. Nekem többnek tűnik, mert a fotelben alig fér rá a szoptatós párnára, de lehetséges, hogy a szoptatós párna ment össze egyik pillanatról a másikra. A fejét és a mellkasát továbbra is arányosan növeszti, 42.5 centi mindkettő. Remélem, egy idő után a mellkasa szélesebb lesz, mint a feje, én drukkolok neki. A kilók száma hét (örülnék, ha ennyit fogynék a következő három hónapban), és ez a rugalmas hordozókendőnek már sok, jövő héten el kell sajátítanom a mei-tai működését, különben szétszakad a hátam és a derekam. A terhesség előtt lebecsültem magam, azt hittem, ötkilónyi gyereknél feladom az emelgetést, cipelést, karban ringatást, meg előjön a gerincsérvem is, de valahogy a karom teherbírása együtt nőtt Andrissal. Súlyzózzon Ön is gyerekkel!