Mégis klassz, hogy kétnaponta felmosok

Hogy miért? Mert a gyerek napozóján kizárólag olyan porcicák és szöszök fordulnak elő, amelyeknek a létezéséről nem tudtam, fogalmam sincs, milyen felmoshatatlan és megtörölhetetlen helyen kóvályog ez az Andris, ha szélnek eresztem a lakásban, amit én látok és elérek, az mind tiszta, ergo a lelkiismeretem is. Aztán még azért klassz, hogy kétnaponta felmosószettet ragadok, mert enni lehet a földről. Igen, enni. A földről. Amíg nem volt gyerekem, hetente egyszer takarítottam egy nagyobbat, ha B.-t befogtam segéderőnek szépen megkértem, durván egy-másfél óra alatt elkészültünk az egésszel. Nem céloztam be a 'nálunk a földről is lehet enni' tisztasági fokozatot, hiszen van itthon asztal és tányér. Gyerekkel azonban más, ami rajtam múlik, azt megteszem, hogy Andris az egészséges fejlődéséhez szükséges koszmennyiséget ne miattam szedje össze, hanem a gőzöm sincs, milyen szöszös-poros helyeken lebonyolított kalandozásai során. 

Ma úgy adódott, hogy a földről ettünk. A konyhakőről. A gyerek teljesen jól eltologatta a kisautóit a konyha bejáratánál heverészve (nem írok konyhaajtót, mert olyanunk nincs), ezért ráérősen kipakoltam a piacon vett zöldséget, gyümölcsöst, húst, utána pedig megmostam a sárgadinnyét, félbevágtam és az egyiknek kikapartam a magos részét. A gyerek még mindig teljesen jól eltologatta a kisautóit a konyha bejáratánál heverészve, nem akartam megzavarni, leültem vele szemben a konyhakőre és kanalazni kezdtem a fél sárgadinnyém belsejét - felnőtt kanállal A fiam hozzátáplálásáról továbbra sem tudok regényeket írni, bár tulajdonképpen elég sok mindent szeret: a rozskifli csücskét, a korpás kifli csücskét, a kukoricás kifli csücskét és... ezen kiflik morzsáit. Egyszer lelkesen szopogatott cirka tíz percig egy pici sült cserkész kolbász darabkát, meg egy kisebb csemege uborkát, de ezeket tényleg csak azért kapta, mert ott fixírozta a szánkat, és mert kíváncsi voltam, hogyan reagál az erőteljesebb ízekre. Nagyon jól, a cserkész kolbászon kimondottan jóízűen cuppogott. Igaz, az uborkát két csócsálás között beledörzsölte a szemébe, mert elfelejtette, hogy fogja, de ez nem befolyásolta a pozitív ízélményt. Úgy tűnik, a fiamnak eléggé natúr a gyári babakaja és az s.k. gyümölcspép, a párolt gyümölcs- és zöldségdarabok pedig nem mennek át a manuális teszten, Andris utál mindent, ami párolt gyümölcs- és zöldségállagú. A párolt répát egy ideig hajlandó volt megfogni, mert szárazra töröltem a kezébe adott példányt, pár nap után azonban meggondolta magát.  

Elég hamar kiderült, hogy Andrisnak az etetőszékes-előkés-kanalazós körítés sem szimpatikus, felesleges cécónak tartja, ezért az igény szerinti hozzátáplálás szellemében hagytam a fenébe a pépet és a kanalat, és néhány kajadarabot kiraktam elé, hogy úgy ismerkedjen velük, ahogy akar, mondjuk, akkor még nem tudtam, hogy ez egy módszer és BLW-nek hívják. A kiflicsücsköt hihetetlen biztonsággal választja ki a gyümölcs- és zöldségdarabok közül, azért is ültem le elé sárgadinnyézni, mert tudtam, hogy nincs veszélyben a dinnyém, ez nem az az állag, ami bejön a fiamnak. Igen ám, csakhogy Sir Andrew egyből rástartolt a dinnyére, borzasztó kíváncsivá tettem a kanalazással. És itt jön a képbe a konyhakő, ugyanis egy perc után mindketten sárgadinnyések lettünk: nekem a törökülésbe hajtogatott bokámról csorgott a fiam által kipacsált dinnyelé, amiből bőven jutott a konyhakőre is, itt-ott dinnyedarabokkal a ragacsos lé közepén, Andris meg a vidám dinnyekurkászás közben ezekbe hasalt és könyökölt bele. Nagyon élvezte, hogy a mancsával csapkodhat a dinnyelében, az ujjaival pedig kacskaringókat vájhat a gyümölcshúsba. Ja, és nyalogatta az üres dinnyehéjat, ami az etetőszékében, előkével a nyakán szóba sem jöhetett volna. Mivel tiszta volt a padló (mert v-a-l-a-k-i kétnaponta felmossa), én bizony megettem a kezemből kiszedett, majd egy szimatolás/nyalás után a földre ejtett darabokat (a hasán szétpasszírozódott maradványokat azért nem kapargattam le a napozójáról). A megfigyelésem pedig az, hogy Andrist sokkal jobban érdekli a nemszeretem állagú kaja, ha a saját kezével (és a konyhakövön) pacsmagolhat vele, és akkor kóstolgathat, amikor kedve szottyan rá, hidegen hagyja, hogy két szoptatás között vagy szoptatás előtt/után illene falatoznia, illetve hogy hason fekve tilos enni. A disznóól feltakarítása után Andris még játszott egy kicsit a kövön meg-megcsörrenő fém felnőttkanállal.
Sejtettem, hogy Sir Andrew valójában a természet vad (és önálló) gyermeke.