A nyughatatlan

Tegnap reggel kiderült, csak bebeszélem magamnak, hogy fél liter kapucsínó nélkül képtelen vagyok elkezdeni a napot, ugyanis a szokásos reggeli kómázásból kapucsínó híján is elég gyorsan magamhoz térek, annyi kell hozzá, hogy a gyerek magára rántsa az egyik komódot. A sarj unja már a szimpla álldogálást, és ha épp nem a járáshoz szükséges egyensúlydolgokkal kísérletezget mostanában, belekapaszkodik bizonyos bútorokba és rángatja őket, pl. a komódot azért, mert tök jól imbolyognak rajta a famacskáim, a gyereket meg újra és újra lenyűgözi a saját hatékonysága. Néha emelgeti a kis lábait, hogy a kihúzott fiókokra taposva felmásszon a tetejére - és levadássza a cicákat. Kedden úgy járt Andris, hogy a komód alsó fiókja visszacsúszott a helyére, a legfelsőbe kapaszkodó gyerek pedig tankönyvi módon magára rántotta a szerkezetet. Villámgyorsan, nem tudtam megakadályozni. Az apjával egyszerre kaptunk szív- és agyérgörcsöt a komód alatt fekvő Andris láttán. Hallottam a sírásán, hogy nem fáj semmije, inkább megijedt, tíz-tizenöt másodperc múlva el is csendesedett a karomban, és érdeklődve figyelte az általa előidézett káoszt. Megvizsgáltuk, úgy tűnt, nem sérült meg, néhány kék foltot gyűjtött be, ennyi, viszont a komód mégiscsak beborította a gyereket mellkastól lábujjig, ezért elvittük a sebészetre, meg azért is, mert gyanúsan tartotta a jobb lábfejét, amiről később itthon kiderült, hogy a fura tartás annak köszönhető, hogy Sir Andrew kitalálta, miként tudja egyedül álló helyzetből ülő pozícióba varázsolni magát anélkül, hogy dobna egy hátast. A sebészeten öt perc alatt végeztünk, nem küldték röntgenre az energiagombócot. Andris nagyon virgonc volt, a doki megtapogatta, aztán szélnek eresztett minket, nem talált semmit. A fiam egyébként a váróban elszórakoztatta magát: kiharcolta, hogy hadd tolhasson egy vadidegen babakocsit. Felrikkantott, amikor kiszúrta, hogy tőle négy-öt méterre van egy kocsi. B. ment oda az anyukához a kurjongató és ficánkoló gyerekkel a hóna alatt, hogy elnézést, megengedi, hogy a gyerek tolja kicsit a babakocsit? A nő megengedte és nevetett, ahogy a fiam eltolta a kocsit - a benne ülő kb. háromszor annyi idős fiával együtt.  (Nem tudom, mi van a tejemben, lehet, hogy az új energiaitalt hordozom a tőgyeimben.) Andris az utóbbi hetekben lett megszállott babakocsi-tologató, az apja tartja, ő meg belekapaszkodik a két fogantyúba és tolja a kocsit. A szobabiciklit is megpróbálta hasonló módon működésbe hozni, a fogantyúk ezt váltják ki belőle. Kedd délután meg az történt, hogy Andris ült a hintában a játszótéren, és amikor az nem ment elég gyorsan, saját maga kezdte hajtani - előre-hátra döntve a törzsét. Az apjával köpni-nyelni nem tudtunk a meglepetéstől. Mi ilyet nem mutattunk neki. És a komódosat sem tőlünk tanulta, de tényleg. Megőszülök vagy megőszülök, mire a gyerek elkezdi az óvodát?        

P.S.: Ja, a kép, igen.