Andris unokatestvérei a bordáig-derékig érő korosztály tagjai, két nagycsoportos fenegyerek és egy első osztályos a kínálat. Velük igazán nem tud mit kezdeni Andris, elhallgatja, ahogy gügyögnek neki, hamiskás mosollyal a szája sarkában nézi, merre rohangálnak és néha kísérletet tesz a hajuk megcibálására, ha óvatlanul kartávolságon belülre lépnek. Mihelyt azonban igazi baba bukkan fel a közelében, Andris izgatott lesz és képtelen levenni a szemét a másik babáról. Vejkét és K. barátnőm tizenhat hónapos fiát kistányérnyi szemekkel nézte, mosolygott rájuk - és izgalmában hajlítgatta az egyik nagylábujját. Andrist utoljára akkor láttam ilyen elbűvöltnek, amikor egy másik kollégájával, dorw kisfiával került szemtől szembe. Tudtam, hogy társas cápa, de az az érdeklődés, amivel a babákat nézte, meglepett, mert nem gondoltam, hogy ennyire fogékony rájuk. Megint egy új oldalát ismertem meg a fiamnak, aki például Vejke arctapogatása elől egészen finom mozdulattal és csak kicsit fintorogva húzta el a fejét, bezzeg ha én szeretném megtörölni a kiflimorzsás száját, már kapom a felháborodott óbégatást (ezt egy hete fejlesztette ki, borzalmas frekvencián nyomja a tiltakozást és abszolút tudatosan alkalmazza számára nem szimpatikus, pölö morzsatörléses szituációkban). Azon meg meghatódtam, hogy K. barátnőm összepuszilta a kacagó kisfiát, Andris pedig tökre tudta, hogy valami jó dolog történik azzal a másik babával, és ő is kacagott, ahogy nézte őket, azt hittem, megzabálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése