Jutalomfalatok

A másik blogomban említettem a sós abrakot (még inkább azt gondolom, hogy nem kellett volna az arcomba tömnöm), és az a helyzet, hogy úgy érzem, sokba fog nekem kerülni ez a gyereknevelés. Nem, nem anyagilag. Hájilag.

Amikor azt olvastam az egyik könyvben, hogy a szoptatás fogyaszt, kicsiny szívem megvidámodék vala, vagy úgy is mondhatnám, hogy szívem alapjáraton napsütéses egéről elhúztak a picsbe a fekete felhők. Sejtettem, hogy nem marad rajtam a gyerek miatt felszedett kilórengeteg, hiszen ott lógnak a szekrényben a szoknyáim (köztük a narancssárga motivációs szoknyám és a türkiz-fekete kedvencem), olyan nincs, hogy ezeket soha többé ne hordjam. Azért volt bennem némi kétség. Életemben egyszer fogyókúráztam, a 90 napossal kilenc kilónak intettem ádijoszt, ezekből visszamászott pár, mert terhes lettem. (Az első terhességemről van szó.) Szoptatás alatt ugye tilos mindenféle diéta, és nyilván a baba az első, de nem mindegy, hogy egy egész bálnacsordának érzem magamat, amíg szoptatok, vagy csak egyetlen bálnának. A könyv szerzője külön kihangsúlyozta a karcsú derekat, erre emlékszem, bár engem a fenék-, comb- és hátháj sorsa is érdekelt volna. Aztán az lett, amit írtak a könyvben: szoptattam, fogytam, de úgy, ahogy a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, meg úgy is, hogy kétpofára toltam befelé a szénhidrátokat. Az első hat-hét hónapban egy fél disznót fel tudtam volna falni, olyan éhes voltam az állandó szoptatástól. Mármint egy fél csokoládédisznót. Vagy felőlem tiramisudisznó is lehetett volna, vagy kókuszgolyódisznó.

A legjobb az volt az egészben, hogy a szénhidrátzaba ellenére a terhesség előtti súlyomra fogytam vissza, egy hónappal ezelőtt naivan megelőlegeztem magamnak a 65 kilót, úgy számoltam, nyár végére olyan sovány leszek, mint még soha. Ühüm, persze. Két kilót bírtam levakarni magamról az utolsó ötből, ezek baromira ragaszkodnak hozzám. És az a vicces, hogy nem moccannak, pedig az elmúlt két-három hónapban óránként szoptatok napközben. Jó, most már a versenysúlyom a tét, ergo mit nyafogok, de ez a versenysúly nem az a versenysúly, mintha nem szültem volna. Nem fogom megúszni hasizomgyakorlatok nélkül. A karcsú derekamat hiányolom. És vérszemet kaptam, kérem a hatvanöt kilómat. A szerző megjegyzéséhez meg annyit fűznék, hogy a szoptatás fogyaszt, igen. Az utolsó öt kilóig. Azokat oldd meg másként, és lehetőleg ne zsákruhával. A gyerek miatt szóba sem jöhet a pránaevés, ezért most megpróbálok csokisütifagyi nélkül élni.  (Drámai mélységű sóhaj.) A helyzetemet nem könnyíti meg az a tény, hogy csibike lebukott: egy hajtós nap után általában valami finomsággal lepi meg magát. Jutalomfalat jár az anyának, mert ügyes, okos és szép. Jó, nem, inkább azért, mert pl. a szex, mint örömforrás, erősen gyerekfüggő. Ez a mi házi bestiánk mindig akkor ébred sírva, amikor B.-vel randit beszélünk meg. Gyakran elég, ha tizennyolckarikás tartalomra gondolok - a gyerek már sír is. Komolyan mondom. Röhej, de tényleg így van. Ma úgy fogok a szexre gondolni, hogy nem gondolok rá szexként, hanem kódolom. Hátha megtévesztem a gyerek részecskéit és nem rezegnek úgy, hogy felébresszék a tulajdonost: mayday, mayday mayday!, anya lekapcsolta a gyerektémát az agyában, ébresztő! Valaki elmesélhetné, honnan van a sarjnak remek érzéke ahhoz, hogy a legfelnőttebb pillanatban ébredjen fel. Azt szokták mondani, hogy gyerek mellett a szülők álljanak rugalmasan a szexhez, nem kell az ágyban csinálni és egyebek, de könyörgöm, nem a hely a kérdés, hanem a mikor - és a gondolatolvasó kölyök. (Andrisfiam, hogy lesz így testvéred?)

Eléggé meglepődtem, amikor azonosítottam a jutalomfalatozást, soha nem csináltam ilyet. Egyből magamra szóltam. Az ötből két kilót úgy vakartam le, hogy napi három liter vizet ittam és odafigyeltem, mit pakolok a szervezetembe. Naponta egyszer bűnbe eshetek a szénhidráttal, ennyit engedélyeztem. Egyszer, bakker, holott óránként csatlakoztatom magamra a gyereket. Ő jóízűen bekajál, én meg ma is párolt répával kísértem a sült csirkemellet. A répákat direkt feldaraboltam, hogy még véletlenül se jusson eszembe az sz betűs szó, és itt most nem a szénhidrátra gondolok.