A jelenlegi derekamnak semmi baja nem lenne, ha a fiam gyorsan nőne tíz-tizenkét centit, igazán kényelmesen elsétálgatnánk együtt kéz a kézben, még az sem zavarna, hogy minden kőnél és földre hullott falevélnél és eldobott kupaknál meg akar állni. (Na jó, néha zavarna.) A mostani mérete derékgyilkos (az apjának is leamortizálja a derekát tizenöt percnyi kézfogós séta), és ráadásul regenerálódni sincs időm, mert Andris megállíthatatlan. Szó szerint.
A hétvégén kiharcolta magának a felnőttcipőt, amit egészen addig nem szándékoztam venni neki, amíg önállóan nem jár. Az utóbbi két hétben az a meggyőződés fészkelt bennem, hogy a boltokban elcirkálgat a vastag, tapadós zoknijában, kintre meg egyelőre nem kell semmi, kiböjtöljük azt a kis időt az önállósodásig, meg amúgy is, tök jó lenne, ha a járással párhuzamosan beszélni kezdene, nem kell sokat mondania, csak például annyit, hogy anyám, a rüsztömnél nyom a cipő. Kihegyezett anyaradarjaimmal valamit azért megéreztem a gyerekben dúló továbblépési vágyról, mert egyszer bementem a Deichmannba és a meggyőződésem ellenére leemeltem a polcról egy cipőcskét, sőt, rendkívül bátran rá is próbáltam a Sir lábára. A természet vad gyermeke nem lepődött meg igazán a merényleten, mert elcsípett a tévében egy mesefilmet, és azt kommentálta a francia és japán sajátosságokkal teletűzdelt halandzsanyelvén. Megjegyzem, izzasztó egy ilyen cipőpróba, kicsi láb, kicsi cipő, tiszta stressz az egész, mi van, ha lesántul miattam? Szerencsére pont a legprofibb eladónál kérdeztem rá, hogy jó cipőt választottam-é a gyereknek, ő meg rögtön felvilágosított, hogy nem, az első lépésekhez puhább talp kell (nem ötezerért, hanem tízért), és remek kiselőadást tartott a babacipőkről, innen is csókoltatom, hálás vagyok az infókért. B.-vel abban maradtunk, hogy elraktározzuk az új ismereteimet (mindent elmeséltem, ő két napnál tovább is emlékszik a részletekre, nálam ez még mindig nem biztos - siratta csibike a régi jó rövid és hosszú távú memóriáját), a cipővel még várunk.
Andris azonban teljesen más álláspontra helyezkedett cipőügyben. A nyílt terepen egyik napról a másikra nem maradt meg sem babakocsiban, sem karban, állandóan tiltakozott és a karunkból leficergett a járdára, hogy márpedig ő sétálni akar, hagyjuk már fejlődni, na. Mivel nem akartam, hogy egy szem fiam zokniban szambázzon a betonon, engedtem az erőszaknak: a Sir vasárnap megkapta élete első cipőjét. Rögtön legyűrte benne a bolt és a lakásajtó közötti cirka kétszáz métert. Andris közöttünk sétált, fogta a kezünket és borzasztóan élvezte a cipőt, a lépegető lábait, a kavicsrugdosást, a lépcsőzést, a liftben álldogálást. B. kérdezte tőlem hazafelé, hogy gondoltam-e valaha is, hogy így hármasban fogunk sétálni még Andris első szülinapja előtt. Hát, nem, nagyon nem. Arra jöttem rá a kérdés kapcsán, hogy nekem mindegy, Andris mikor fejlődik ide meg oda, képtelen vagyok ilyesmin görcsölni, ez sem verseny, az a lényeg, hogy meglegyen az adott minőségi ugrás és kész. Bevallom, gőzöm sincs arról, pölö mikor fordult a hátáról a hasára, vissza kellene lapoznom itt a blogban. Nincs jelentősége a mikornak, az a fontos, hogy megtörtént.
Mióta megvan a k.drága babacipő (és nincs olcsóbb, max. ha én cserzem a bőrt és szabom-varrom), rengeteget sétálunk a gyerekkel, mert még képes és kinövi egy hét alatt. Meg azért is, mert a Főnök ilyen időben (önmagához képest) extrém nyűgös, kint jobban bírjuk mindketten. Délelőtt problémát okozott, hogy a bal kezemmel tolt babakocsi balra ment, a jobb kezembe egyetlen kézzel kapaszkodó gyerek jobbra, én meg egyenesen előre szerettem volna haladni, délután azonban rém fifikásan hagytam a fenébe a babakocsit, elfáradás esetére felkötöttem a mei-tai-t és közöltem a cipős kisfiúval, hogy sétálni megyünk, add a kezedet. Kábé negyven percet andalogtunk, szinte hallottam, ahogy tíz perc után felsikolt a derekam (és a következő harminc percben nem hagyja abba). Egyetlen reményem, hogy a fiam a (kapaszkodás nélkül) felguggol-guggolásból feláll-állásból előrelép sorozattal kísérletezik két napja, majd megdumálom vele, hogy siessen egy kicsit.
P.S.: Segítek: a középső az Andris cipője.
12 megjegyzés:
Jaj, de gyönyörű! A gyerekcipőknél szerintem csak a gyerekzoknik imádnivalóbbak. Nagyon vagány lehet benne Andris!
csini :):):)
derekadnak jobbulást, bár nem biztatlak sok jóval, Andrisnak üzenem: gyorsan gyorsan, mert aztán Anyája négykézláb fog utána teperni :)
:) Ez a mosoly a fotónak szól.
Édes a babacipő, bár a jobb oldali nőciset is elfogadnám. :-))
Akkor talán az én 158 magasságommal nem lesz sokáig derék-gyilkos a sétáltatás, mert nem kell akkorát hajolnom. :-))
édes a kép :-) Az én első-cipő sztorim annyi, hogy a megvásárlás után, itthon derült ki, hogy kicsi. Azért, mert a boltban behúztam a lábujjaimat, annyira tetszett a cipő és akkor még nem tudtam, hogy van nagyobb méret is... :-)
http://www.liliputi.hu/index.php?m=product&a=productList&catId=2&size=s,m,l,xl,xxl
Vackornak sajnos nem tudtak adni a lábára ebből a márkából, ezért majd'megszakadt a szívem. (meg a pénztárcám a másik márkájú csukába)
az üzlet a Millenáris mellett lévő sétáló utcában van. az ország legjobb gyerekcipőboltja - szerintem. :)
(és mivel téged többen olvasnak, mint engem, így azt is megosztanám az esetleges érintettekkel, hogy extrém mackós lábú gyerekre is van itt cipő. :))
Csibi! A cápa csak kézen fogva hajlandó sétálni? ha van valami, amit tologathat úgy nem akar? Nálunk a tologatás nagyon bejött addig, amíg Mini nem tudott teljesen önállóan járni: ő élvezettel rohangált a lakásban a különböző talyigákkal, az utcán meg a saját babakocsiját tolta (a tároló kosara pont az ő tolási magasságában van :-), én meg rohangáltam utána, de legalább a derekam nem készült ki (olyan hamar) :)
Gondoltam feltétlenül kommentelek, mert mikor a Bende korú gyerekek értek a cipő kérdés kérdésre ugyan írtam több posztot is a dilemmákról, sőt van egy friss is talán 2 hete ugorj be hozzám, ha érdekel. DE sajna az Elefanten cipőt nem tudom szó nélkül hagyni, ugyanis az Elefanten márka nagyon jó és egészséges volt mindaddig, míg a Deichmann meg nem vette a MÁRKANEVET, de a technológiát nem... Vagyis ezek a cipők nagyon szépek k. va drágák, de nagyjából egy kalap kakit érnek, legalábbis ami az egészséges gyereklábat illeti. Se tartása és ha már tartása nincs legalább betét lenne benne, de az sem, s pont az első lépéseknél baromi fontos, hogy a gyerek bokája tartva legyen. Azt én is csak most tudtam meg, hogy a betét nem kell feltétlen, de bizonyos kritériumoknak akkor meg kell felelni....
http://gezenguz-bendeguz.blogspot.com/2011/08/supi-vs-supy.html
és most azérz bátorkodtam leírni a vélemyényem ezzel kapcsolatban, mert anno egy anyuka, aki szintén puha talpú édes szép cipőkben járatta a gyerekét x hónap után sikoltozott a blogban, hogy Őneki miért nem szólt senki, hogy ez baromi egészségtelen és a gyereket már most ortopédushoz kell vinni, mert a puhatalpú szétcseszte a gyerek lábát. Én anno írtam neki.... de valószínüleg figyelmen kívül hagyta. Mindegy... ez nem okoskodós meg kioktatós hozzászólás akar lenni csakis tényjellegű.
Ja és azért a pénzért, amiért megkaptad az Elefantent megkapod az egészségeset is, sőt sok esetben olcsóbban kapod meg az egészségest.
cipőtémához nem tudok érdemben. leszámítva, hogy csinos ez a pántos! :)
a képet meg sokadjára használom mosolyfakasztónak. :)
egy hasonlót imádtam nagyon. ott három fürdőruha száradt a fregolin. két úszógatyó (ofkorsz egy kisebb és egy nagyobb) meg egy bikini alsó. "csak" tárgyak, de olyan jó érzés "mögéjük" gondolni! :))
Teljesen agyhalott vagyok, azt hittem, már válaszoltam a kommentekre, mondjuk, nem tudom, mikor, mert nem jutottam a gép közelébe :)
biem: Ugye, nekem itt a babacipő tulajdonosa, de akárhányszor fordulok meg az előszobában, mindig ránézek a cipőkre és mosolyognom kell :)
Csigamami: A beszólogató egy-két embert leszámítva nem gondolom, hogy bárki ki akarna oktatni, főleg nem a szimpatikus régi olvasók :) Szeretem a kommenteket, még akkor is, ha más az álláspontunk.
Az eladó azt mondta, hogy butaság, hogy tartani kell a gyerek bokáját, és laikusként én sem értem, miért kellene fogni, hiszen mezítláb és zokniban sincs tartva, ez a cipellő meg habkönnyű, puha talpú.
Amikor a Sir kegyeskedik önállóan járni, elsétálunk az ortopédiára, ez kötelező kör, ott majd mondanak valamit, én pedig kérdezek ezt-azt.
Ferilka: Nem, minden mozdíthatót eltol, bármilyen méretű is legyen hozzá képest az adott tárgy :) A babakocsi tologatása egy ideig izgalmas volt számára, de rájött, hogy ha elengedi, sőt, otthagyja, bevetheti magát a bozótosba és az sokkal klasszabb. Szeretném, hogy bizonyos kereteken belül oda menjen, ahová akar, ezért manducában viszem le, aztán kéz a kézben sétálunk.
dorw: A következő cipő onnan lesz :)
Gogo: Jól értem, megvettél egy kicsi cipőt, mert tetszett? :)
PicikeMajmóca: Egyik kedvenc cipőm, bár a kép nem adja vissza teljesen jól a színét :)
Igen, ebből a szempontból jó, de pl. hogy fogsz behajolni a rácsos babaágyba?
miskolczi: És a fotó készítőjének nem? :)
Elf: Azóta nem nőtt, sajnos :)
Neyla: Igazi nagyfiú már így cipősen :)
Igaziból nagyon sokat olvastam utána, úgyhogy a nyelvvizsla után erről is beszélünk ;o) csak röviden: mert a boka alatti rész megdől befele és abból nem csak lúdtalp, hanem egyéb más a súlypont eltolódás/elcsúszása miatti problémák alakulnak ki, amik terhelik a térdet és a hátat is. Mezítlábas is igaziból csak egyetletlen és természetes talajon jó (fű, homok, kavics, földes út entszún) a beton, parketta, hajópadló és a többi szintén nem a legjobb, mert pontotsan az történik, amit írtál, itt sincs tartva a boka és a lábban lévő izmok nincsenek tornáztatva, mint természetes talaj esetén. Egyébként én sem tudtam a gyerekek lábában a csontozat még bőven nincs kialakulva, gyakorlatilag "gumi" van a csont helyén (nevezzük inkább porcnak), ami ugye úgy fog az idővel csontosodni, ahogy "alakítva" van. A mai társadalom egyik nagy problémája, hogy nem tudunk a prücsköknek megfelelő terepet nyújtani a lábak egészséges fejlődéséhez és ezért kell valamilyen szinten "megerőszakolni", hogy egészséges irányba fejlődhessen. (Azért kérlek ezt ne mutasd meg egy orvosnak sem, ez most egy nagyon egyveleg volt, amit pár sorban próbáltam besűríteni). Ha tovább sűrítem és egyszerűsítem, akkor azt írom: Mert a gyerek lába palacsinta lesz... (A puha talpúban) Aztán majd előkeresem a levélre kapott választ és tovább küldöm neked :o)
Megjegyzés küldése