Mindenféle tudomány

Andris ebben a hónapban izgalmas dolgokat produkál (nekünk az, lehet, hogy ti ásítozni fogtok), például olyanokat, hogy ...

... egyedül kívánja felvenni a zokniját és a cipőjét. Az előbbit rendszeresen lekapja a lábáról és a kezembe nyomja és várakozóan hol a lábára, hol a zoknira néz, hogy mutassam meg, mi a trükk a zoknifelvételben. A nadrágból és a pólóból ügyesen kihúzza a releváns végtagjait. Ja, kegyetlen anyaként a bejárati ajtó előtt parkoltatom az utcai cipőjét, különben állandóan azt fogdossa és próbálgatja a lábára. (Majd valami tiszta cipővel kísérletezhet.)

... szappanbuborékot fúj, ha B. a szája elé tartja a fújós részt. Az ételeit már régóta fújdogálja.

... ha álmos, az egyik kezembe nyomja a mei-tai valamelyik részét és a másik kezembe kapaszkodva megpróbál álló helyzetbe húzni, jelezvén, hogy álmos, kössem a hátamra és ringassam el. (Hordozáshoz a manducát használom, nappali altatáshoz viszont a mei-tai-t.)

... egyedül elsétál a csúszdához, fellépcsőzik (kb. hat-hét fok) és hason fekve a mélybe ereszkedik (másfél-két méter). Imádja. Nincs szüksége a segítségemre, de azért figyelek rá, meg kicsit tompítom a lendületét a hátára tett kezemmel, nem szeretném, ha a parkolóig repülne.

... ha azt mondom neki, simogasd meg apát, odamegy B.-hez és megsimogatja. Néha csak úgy megsimogat minket, pölö nekem az arcomat és a karomat szokta simogatni a kis meleg tenyerével. Ébredtem már arra, hogy az arcomat simogatta, és nagyon szerettem. (Meg úgy is, hogy kutyaként vonyított mellettem, próbálgatta a kommunikációs repertoárját. Ez nem volt annyira anyabarát ébresztés, de túléltem.)

... este leveszi a polcról a vitaminos és a vigantolos üvegcsét és nyújtja az apukájának, hogy cseppentsen a kanálba. Lefekvés előtt kapja ezeket, szerintem alig várja, hogy ő csöpögtessen.

... a kezébe temeti az arcát, ami nagyon vicces. Gondolom, az élet összes gondja az ő vállát nyomja.

... miután az apja dekázott a szobában a legnagyobb labdájával, Andris fogta a lasztit és a saját lábára dobálta. Egyelőre ülő helyzetben, és lelkesen. (Labdákba simán belerúg, az ütemes lábemelgetés viszont új neki.)

... énekel. Velem. Az apjával. Becsatlakozik és dallamosan hadovál. A nyelve amúgy is megeredt, például könyvlapozgatás közben hosszú halandzsamonológokat ad elő, szombaton ezen a módon végigszövegelte az autóutat. A legcukibb meg az volt, hogy rájött, a huppanóknál beremeg a hangja, ezért cirka tíz percig tátott szájjal utazott és gyönyörködött a kiadott hangverziókban. Hazafelé menetrendszerűen kitátotta a száját és várta a huppanókat.

... ha a hasamon fekszem és megkérdezem, Andris, hogy lovagolnak a betyárok?, fogja magát és felül a derekamra és lovagol rajtam. Ezt a mozdulatot nem láthatta tőlünk, khm, gyerek előtt nem lovagolunk. Teljesen a saját találmánya.

... ha teregetek, egyrészt megfogja a ruhát és nyújtja nekem, másrészt megfogja a ruhát és megpróbálja kirázni, aztán felrakni a szárítóra.

És olyat is tud, hogy fekvő vagy ülő helyzetből arcra esik. Kizárólag így gyűjti a kék foltjait. A kép egy hete készült (bal orczája foltos), ma már a bal szemöldöke felett feketéllik az újabb szerzeménye.