2011. október 10., hétfő

Na, mit mondtam?

És igen, A Tigris közelebbi ismeretséget kötött a csigabelsővel. Tudtamtudtamtudtam.


A Tigrist Vackortól örökölte a sarj és kezdettől fogva mély érzelmeket táplál vele szemben. Sanyarú sorsa van nálunk a gyereknek, ez az első plüssállata. A oroszlános és nyuszis alvós nyünyörgetőjét soha nem szotyorgatta, kisbabaként sem, mióta dobál, rendszeresen kihajítja őket az ágyából és kész, ennél bizalmasabb viszonyba nem bocsátkozik velük, A Tigrist azonban magához szorítja és mosolyogva ölelgeti, és ha azt mondom, hogy gyere, Andris, keressük meg A Tigrist, Andris nyújtja a kezét és megyünk, bekukkantunk minden szobába, hogy előkerítsük a fenevadat. A cápagyerek néha megkísérli foggal letépni A Tigris karját vagy farkát, de gondolom, ez náluk a szeretet jele, és lezsírozták egymás között, hogy mi fér bele a kapcsolatukba. Egyelőre A Tigris békésen tűri a szeretetrohamokat, semmit sem próbál letépni a gyerekemről. Andris három-négy tigrisezés után (Szia Andris! Én vagyok A Tigris, adhatok egy puszit?, szinkronizálta elváltoztatott hangon A Tigrist hol az anya, hol az apa) kezdte el mondogatni, hogy "tiglis", a kutya és a cica után ez a harmadik állatos szava, szóval, ha mást nem is tanul a jövőben, Kínában már nem fog éhen halni.

2 megjegyzés:

Sarasvati írta...

ehhe ehhe nalunk is a telefon helye a bogreben van :) es tarsai... a montessori poharak nem izgik, de az en bogrembe pakolni! az igazan meno dolog :))

csibike írta...

Igen, a legizgalmasabb az, ami a felnőtteké :)