Szülinapos

Bocs a nem túl jó képekért, videóról ollóztam ki a képanyagot, bár így utólag azt mondom, talán megkockáztathattuk volna a fényképezőgép bevetését, ugyanis Andris egy-két meglepett mutogatást és szájcsücsörítést leszámítva nem mocorgott, amíg égett a tűzijáték, a csodálkozás szinte mozdulatlanná varázsolta. 

Ezen a képen látszik a döbbenet tárgya, az ötödrészt lufifejű kisfiam, valamint a szülinapi torta, amiről nem tudom, mit gondoltok így első ránézésre, mármint a jellegéről, nem a dizájnról. Elárulom, hogy a betonnál valamivel lágyabb állagú tejbegrízt eszkábáltam a gyereknek kókusztejpor és búzadara segítségével (nem akartam veszélyeztetni a négy darab fogát). Főzés közben beleszórtam egy marék meghámozott és feldarabolt szilvát, pici fahéjat és hangyányi cukrot dobtam hozzá, hogy legyen valami íze is. A hűtőben megdermesztett tejbepapit pár órával később tányérra imádkoztam, cikkekre vágott szilvával körítettem, a tetejére is az került. Andrist jobban izgatta az ajándék, ezért nem evett belőle, megnyalta a gyertyát és bökött kettőt az egyik szilvadarabkán, később viszont befalta a tejbegríz felét. Olyasmi tortát akartam, ami gyorsan elkészül és Andris is eheti. Nem utolsó szempont, hogy a torta a későbbiekben vacsoraként és másnapi ebédként funkcionált.

Az ajándék telitalálat, nem bánom, hogy elcsábultam egy FP játékra: Andris táncol a csigazenére, elmélyülten dobálja bele az elemeket, illetve borítja ki őket nagy robaj kíséretében, de hát ugye az anyja szereti, ha több darabból áll a játék és nem csupán egyetlen dolgot lehet vele csinálni. Mostanában megint a ki- és bepakolás az egyik kedvenc foglalatossága a Sir-nek, sokat rámolok utána. Nem panaszként mondom, hiszen én hagyom, hogy azzal játsszon, amivel csak szeretne (ha nem veszélyes), meg a rengeteg hajolgatás-guggolás remekül erősíti a combomat és a vádlimat.