2011. november 22., kedd

Sok kép, kevés szöveg (legalábbis ez a terv)

Az egyik adósságom: Néhány kép a 12. hónapról, szeptemberről.


Kismajom. Mindig zsiványkodik valamit, és annyira nagyon tudja, hogy milyen performanszoktól alélnak el a szülei. 


Kismilliószor láttam már alvás közben, de újra és újra meghat az az ártatlanság és védtelenség, ami az alvó babámból sugárzik.


A szemét tőlem örökölte, viszont a szempillája apai örökség. Lassan be lehet fonni.


Itt is kismajom. A nyelvnyújtogatás a hónap egyik slágere, erről egyértelműen a szülei tehetnek.


A Főnök kiválóan menedzseli önmagát: Mihelyt valami ügyes dolgot produkál, mutatja, hogy tapsoljuk meg. 


Jártunk az Ikeában, ahol szabadon szoktuk ereszteni a cápát. Ott puszilgatta a tükörképét, itthon csak integet neki és nevet rá. Talán más volt a megvilágítás és jobban tetszett magának.



Andris éppen rúdtáncol. Hajlongott, moonwalkozott, rázta a seggét egy Johnny Cash számra. Nagyon röhögtünk az apjával.


Az Ikeában a puha ágy a legjobb, úgy kellett levadászni a gyereket, mert nem akarta otthagyni a Paradicsomot.


Ezen a képen az apja épp megkóstolja a cápahúst, amit a cápa is nagyon élvez. 


Andris néha elvonult saját ügyeket intézni, engem meg egyedül hagyott a szobájában az elkezdett játék közepén. Búcsúzóul vissza szokott nézi azért, hogy ne zavartassam magam, nyugodtan lapozgassam a könyveit, rakosgassam a csodakockáit - egy család vagyunk, megengedi.


Ez az elején-hátán meglékelt narancsleves doboz hosszú percekre lekötötte szeptemberben és októberben is, nem győzte belepakolni a mindenfélét. Nagyon jól elszórakozott a dugdosással, rázogatással, kiszedéssel.


A labdaimádata változatlan. Gyakran kéredzkedett az ágyába, mert az jó buli, ha bedobálom neki a labdákat, ő rájuk veti magát, aztán kihajítja az összeset. (A fogyásom egyik titka.)


Szeptemberben minden étkezés végén rituálisan apró fecnikre szaggatott egy-egy papírzsepit. Ha a kedvében akarok járni, megajándékozom pölö egy guriga vécépapírral, imádja cincálni.


Régi mutatvány, hogy megtörli a száját, de csak a 12. hónapban sikerült levideóznom tök véletlenül.


A kamera és fényképezőgép iránti rajongása nem múlt el, de rájöttünk, hogy azzal meg lehet előzni a hisztit, ha megmutatjuk neki a róla készült felvételeket. Mosolyogva nézi magát, és ha valami hangot ad ki a videón vagy a kezével berregteti a száját, a felvétel megtekintése közben ugyanazokat a hangokat produkálja, illetve ugyanúgy berregteti a száját.


Itt életében először érintett duplót a kis kezeivel. Teljesen elvarázsolta. Azóta kapott a szülinapjára az egyik nagynénjétől, és most már ott tart, hogy két elemet egymásba tud illeszteni. Mondjuk, legjobban a két legókutya tetszik neki, főleg azt szereti, ha az anyja szinkronizálja őket.


Olyan nagyfiú már...

8 megjegyzés:

Vera írta...

Cuki!!!! Jó, hogy ilyen sok képet tettél fel :))

Csapos írta...

*sóhaj*
Nagyon édes, játékos, huncut.
teide

Macsek írta...

Andris még mindig gyönyörű, huncut és iggen-iggen jóképű fiatalember. :))

Majmóka írta...

Gyönyörű! Nagyon huncut a nézése, de ez már látszott rajta 1 hónapos korában is. :-)) Tök jó, hogy már lehet vele játszani. Úgy várom ezt az időszakot. /És talán majd akkor lefogyok./

dorw írta...

nem semmi pasi! :)

az alvással én is így vagyok. ránézek és mentem elérzékenyülve megbocsátok neki mindent. :)

Elf írta...

:):):)
(dorw: mert akkor végre nyugi van :):):))

Csigamami írta...

Bende a kezemben feszitett, mig megneztük a kepeket:

" Szia Kisbaba! Pjobäjjuk ki kisbaba, jössz jätszani kisbaba? Bende väjja Bandikababät!" - Én: Bandika baba nincs itt csak a kepeken huncutul.
"Nem baj, anya pjobäjjuk ki Bandika babät! Idehozod Bandika babät?"
Nem, mert Bandikababa Magyarorszägon van, mi meg itt.

" Jajzojjuk je Mituläsnak! "

No eddig jutottunk, aztän megunta, hogy nincs itt Bandikababa (Ö adta neki ezt a nevet :o) tölem ezt nem hallotta :o) )

csibike írta...

Köszönjük szépen a kedves szavakat :)

Csigamami: Hirtelen nem tudtam, ki az a Bandikababa :)