Az 'indiai kaja' szállóige nálunk

Tulajdonképpen a november 20-án rendelt indiai kaja döntötte el, hogy terhes vagyok. (Nem, nem ez a legújabb fejlesztésű terhesteszt.) Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy ha nem ehetek a-z-o-n-n-a-l indiai kaját, vége a világnak. B. elé penderültem és hevesen-határozottan kijelentettem, hogy lapozza fel gyorsan az internetet, indiai kaját rendelünk ebédre és kész. M-u-s-z-á-j. B. utólag azt mondta, nem merte megkérdezni, hogy jól átgondoltam-é ezt az indiai dolgot (egyikünk sem evett még soha az életben semmiféle indiait), mert látta rajtam, hogy erőteljesen érzelmi döntést hoztam. Akkor és ott a gyanúsan villog az asszony szeme, jobb a békesség szellemében gyorsan keresett egy éttermet, amely házhoz is szállít (amúgy ajánlom a Shalimart, indiai kajára vágyó terhes nőknek mindenféleképpen), és cirka másfél-két óra alatt kihozták a fogásokat. Csak azért nem nyűgösködtem a hosszú várakozás miatt, mert ezek szerint nem a frigóból kapják elő az egyenmirelit cuccokat. Természetesen gőzünk sem volt arról, hogy melyik kaja micsoda, találomra ráböktünk valamire, hogy ez jó lesz. Engem nem izgattak ilyen technikai jellegű kérdések, B. meg úszott az árral. 

Vasárnap délután még gyorsan elrohantam vásárolni a boltba, hogy ilyen-olyan kaját vegyek, mielőtt átugrunk a középső sógornőmékhez. Főleg kakaót akartam venni, amire a normálisnak definiálható mértéknél sokkal jobban vágytam. A kasszánál várakozva majdnem elájultam, a szalagra mások által kipakolt virslirengeteg láttán a gigámat cirógatta a hányhatnék. Aztán hétfőn délelőtt B. megint rám szólt, hogy csináljam már meg a tesztet, ami egy hete ott figyel a vécében. Még a teszt kibontásakor sem gondoltam arra komolyan, hogy terhes vagyok, mert a szervezetem augusztus óta baromi erős terhestüneteket produkált minden hónapban, és ezekből soha nem lett semmi, úgyhogy megsértődtem, és a mostani tünetekkel is úgy voltam, hogy á, tuti megint vaklárma az egész. Két másodperc után baromi vastag két csík virított a teszten. Nem tudom elmondani, mennyire meglepődtem, tetőtől talpig elöntöttek az örömhormonok. A boldogságtól sírva-nevetve hívtam B.-t, aki elsőre szívrohamot kapott, hogy úristen, valami baj van, azért sírok, de végül kihámozta, hogy gratulálok neki, a kétszeres apukának. Hát, így történt. 

Az ultrahang alapján most olyan 7-10 hetes lehet a babánk, de a dokim ezen még pontosítani fog december közepén. Szerintem max. 7-8 hetes, ha az émelygésekből, undorodásokból, rosszullétekből indulok ki. Olyan hihetetlen, hogy megint itt dobog egy pici szív bennem, és persze az ultrahangnál könnyeznem kellett, a monitoron meg ott mocorgott a gyerekünk.