Shaolin kung-fu palánta a lakótelepen és némi helyzetjelentés az első harmadból

Az a csemegeuborkás üveg, amiben egy csomó zöld szmötyi úszkál két megrágcsált, utólag belehajigált uborka társaságában, a világ egyik legjobb játéka, ez derült ki valamelyik vacsoránál a múlt héten. Andris imádja az uborkát, és miután szülői engedéllyel a kezébe kaparintotta az uborkás üveget, valamint az egyik felnőttvillát, ismerkedni kezdett a különféle zöldeket tartalmazó uborkalével is. Most azt a korszakát éli, hogy mindent kanalazni/villázni akar, amit mi is kanalazunk/villázunk, pölö ha kanállal nyúlok a kefíres dobozomba, a meggybefőttbe, a kapucsínómba (más-más kanállal, natürlich), mutatja, hogy ilyet ő is akar játszani, és ahogy az arcát nézem kanalazás/villázás közben, elhiszem neki, hogy ez tényleg valami szuper dolog. Az uborkás üveggel és a benne leledző ezzel-azzal olyan harminc percet eljátszadozott, B.-vel váltottuk egymást az asztalnál, nehogy belealudjunk az üvegbe, mert azt azért egy kézzel fogtuk, Andris vehemenciáját ismerve. Aztán csak eljött az a pillanat, amikor a szóban forgó egyed belerakta az öklét az uborkalébe - az öklére csúszott ruhaujjal együtt. Vállig simán megszívta magát a body. Fürdés előtt voltunk, arra az öt percre, amíg az apja előkészítette a fürdőeszközöket, már nem kapott új ruhát, viszont levideóztam, mert a nadrágjában és az egy számmal nagyobb mokaszinjában (a boltban kizárólag 19-es és 23-as mokaszinokat árulnak hónapok óta, ki érti ezt) erősen hasonlított egy shaolin kung-fu palántára. (A háttrében lájtos kupi van, bocs, a fürdetés alatt szoktam rendet rakni.) A félmeztelen parádézás után B. jól megmosta az uborkaszagú Sir "Tigris" Andrew-t. 

A kisebbik gyerekem kapcsán azt kell feljegyeznem ide, hogy szerdán majdnem kazalban hullott a szemöldököm, mert a védőnőm, akihez tényleg nem járok régóta, csak kábé 22 hónapja, újra felvette a személyes adataimat. Tollal, kartonpapírra. Azt hittem, öt perc alatt megvan az egész hivatalos procedúra: előveszi a tavaly nyitott paksamétámat, egy új rubrikába bevési, hogy harmadik terhesség/ikszedik hét, aztán csókolom. Nem, ehelyett harminc percet elketyerintettem a várakozással, mert újra beírta pl. az apa születési dátumát, meg az én melóhelyemet, mintha ez mind megváltozott volna tavaly óta. És kaptam terhességes szóróanyagot. És biztos baromi hasznos és főleg vadiúj infókra bukkanok arról, hogy mit kell tudni a terhességről. 

Hétfőn a vérvételes kör szerencsére fennakadások nélkül lement. Andris időben felébredt, így hármasban elruccantunk az egészségházba. A dokim exasszisztense ugyanolyan kedves volt, mint tavaly, sehol egy hosszú sor, sehol egy véremet csapoló bunkó nő. Tizenöt perc alatt letudtuk az egészet, B. időben beért dolgozni. Ami fura volt, hogy éhes anyaként nem akartam elájulni, mint anno Andrisnál, kimondottan jól éreztem magam. Amúgy most az is más, ha már itt tartok, hogy ez a pöttöm gyerek már most kihozza belőlem az állatot: junkfood rajongó lettem. Megveszek egy KFC-s hamburgerért (kajával a kezemben úgy köszöntem el anyutól legutóbb a telefonban, hogy ne haragudj, anyu, de most leteszem, mert AZONNAL ENNEM KELL!), a cseresznyés gumicukor mennyei manna, és muszáj a szervezetembe juttatnom napi egy liter őszibarack- vagy ananászlevet, és azt már alig merem leírni, hogy tegnap este bevágtam egy csomag pilótakekszet. A zöldségtől undorodom. Bálna leszek vagy bálna leszek hét hónap múlva?  

P.S.: Jajj, nehogy elfelejtsem, a cápa tíz kiló és pár gramm, és 79 centi volt tegnap (talán még ma is ennyi), 14 hónaposan és egy naposan.